A cselekmény április 30-án nappal és május elsejére virradó éjszaka játszódik.

DOKTOR
Mi a vezetékneve harminchármas?

GUREVICS
Gurevics.

DOKTOR
Szóval Gurevics. És mivel tudja igazolni, hogy maga Gurevics, és nem pedig más... Vannak valamilyen iratai?

GUREVICS
Semmilyen iratom sincs, nem szeretem az iratokat. Descartes azt mondta, hogy!...

DOKTOR
(megigazítja a szemüvegét) Keresztneve?

GUREVICS
René.

DOKTOR
A maga keresztnevét kérdeztem!

GUREVICS
Lev Iszaakovics.

DOKTOR
(a szemüveg alól felnézve, a pápaszemes Ljuszi felé) Tegyen mellé csillagot!

LJUSZI
Hová, hová tegyek csillagot?

DOKTOR
A 33-as mellé. A szülei élnek?

GUREVICS
Élnek.

DOKTOR
Érdekes, hogy hívják őket?

GUREVICS
Iszaak Gurevics és Rozalija Pavlovna.

DOKTOR
És... tisztán tudományos szempontból kérdem: a mamát vagy a papát szereti jobban?

GUREVICS
Talán mégiscsak a papát. Amikor átúsztam vele a Helleszpontoszt...

DOKTOR
(a pápaszemes Ljuszinak) Jegyezze fel! Jobban szereti a zsidó apját, mint az orosz anyját. És hogyan kerültek maguk a Helleszpontoszra? Hiszen az, ha földrajzi ismereteim nem csalnak, még nem a mi területünk.

GUREVICS
Hát, hogy is mondjam? Minden terület a miénk. Pontosabban, a miénk lesz.

DOKTOR
És... nagyon széles a Helleszpontosz?

GUREVICS
Néhány Boszporusz.

DOKTOR
Hogyhogy? Maga boszporuszokban méri a távolságot? Szerencséje van, 33-as, lesz egy szobatársa, aki éjjeliszekrényekben és hokedlikben méri az időt. Meg fogják érteni egymást. De hogy jön ide a Boszporusz?

GUREVICS
Mi sem egyszerűbb. Még maga is felfoghatja. Amikor reggelente elmegyek hazulról nyakolajért, a boltig éppen hatszázhetven lépést kell megtennem; a Brockhaus szerint ez a Boszporusz pontos szélessége.

DOKTOR
Egyelőre nem világos. És gyakran szokta ezt a sétát megtenni?

GUREVICS
Mikor hogy. Mások gyakrabban. De én, tőlük eltérően, minden fennhéjázás és duhajkodás nélkül. Én - csak amikor szomorú vagyok.

DOKTOR
És miből telik erre az átkelésre a maga Boszporuszán? Tudományos szempontból ez engem nagyon...

GUREVICS
Nekem aztán tökmindegy, mi a munkám - nagyüzemi hajdina- és kölesvetés... vagy fordítva... Jelenleg egy háztartási boltban dolgozom, segédmunkásként.

DOKTOR
(Ljuszihoz) A csillag mellé tegyen keresztet: nemzetisége: zsidó, foglalkozása: ???????. És mennyit fizetnek ott magának?

GUREVICS
Pontosan annyit fizetnek, amennyit a Hazám szükségesnek lát. És ha én ezt kevesellném, ha duzzogni kezdenék, például, és a Haza utánam szaladna és megkérdezné: "Ljova, kevés ez neked? Talán tegyünk hozzá valamicskét?", én azt mondanám: "Minden rendben, szállj le rólam, Hazám, hiszen magadnak sincs egy kurva fityinged sem. Örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön."

DOKTOR
(engedékenyen) Ha jól értettem, maga inkább szabad tengeri hajós, mint segédmunkás egy háztartási boltban. Álljon fel! Zárja össze a lábát! Csukja be a szemét! Nyújtsa ki a karját!

GUREVICS
(megteszi, amit parancsolnak neki) Leülhetek?

DOKTOR
Hogyne, hogyne. Elég volt. Lényegében mindent tisztáztunk... Mellesleg, hányadika van ma odakint? Év? Hónap?

GUREVICS
Nem mindegy? Hiszen mindez oly potomság Oroszország számára - napok, évezredek...

DOKTOR
Világos. Mondja, beteg: vannak-e olykor érzéki csalódásai, káprázatai, agyrémei, hall-e túlvilági hangokat?

GUREVICS
Ezzel nem tudok örömet szerezni magának - soha nem hallottam. Ámbár...

DOKTOR
Igen, mondja csak!

GUREVICS
Az agyrémekről beszélek. Hát mi az ördögnek jártam be, például, az egész világot, szeltem át mindenféle szigeteket, kuenyt meg lunyit, kapaszkodtam fel a Kon-Tiki csúcsaira - ha mindössze egyetlen dolgot tudtam meg: Arhangelszkben a Rosa Luxemburg utcában lehet visszaváltani az üres borosüvegeket?

DOKTOR
És még milyen furcsaságokat észlelt?

GUREVICS
Nagyon sokat. Tegyük fel, kedvem támad, hogy az égen csupa Pásztorcsillag legyen. Hogy egyetlen más csillagkép sem. És hogy engem - ezek alatt a Pásztorcsillagok alatt - fosszanak meg valamitől: valami lényegestől, de nem a legdrágábbtól.

(Folytatja) De mi közöm nekem a Pásztorcsillagokhoz és a Fiastyúkhoz, amikor a következő furcsaságot tapasztaltam magamon: felfedeztem, hogy ha a bal lábamat felemelem, egyidejűleg nem tudom felemelni a jobbot is. Értetlenségemet megosztottam Golicin herceggel...

...és csak ittunk, ittunk, ittunk... hogy világosságot gyújtsunk a fejünkben... Suttogva kérdeztem meg tőle, nehogy felzavarjak valakit, habár tulajdonképpen nem volt kit zavarnom, elvégre kettesben voltunk, rajtunk kívül senki. Tehát, szóval, én, hogy senkit se zavarjak, suttogva megkérdeztem tőle: miért jár visszafelé az órám? Ő meg előbb rám meredt, majd az órára, aztán azt mondta: "Nem is nagyon látszik rajtad, hogy be vagy állítva... mellesleg az enyém is visszafelé jár."

DOKTOR
Magának árt az ivás, Lev Iszaakics...

GUREVICS
Nekem mondja! Teljesen fölösleges erről beszélni, mintha szörnyű tettének elkövetése után azt magyarázgatnák a velencei mórnak, hogy a légcső és a trachea megszorítása a légzőközpont bénulását idézi elő asphyxia következtében.

DOKTOR
Elég, azt hiszem... Szóval Golicin herceggel... Hát vicomtokkal, grófokkal, márkikkal nem volt még alkalma vodkázni?

GUREVICS
Már hogy ne lett volna! Felhív, például, Tolsztoj gróf...

DOKTOR
Lev?

GUREVICS
Miért éppen Lev? Ha már gróf, akkor okvetlenül Levnek kell lennie? Én magam is Lev vagyok, de egy csöppet se gróf. Felhív Lev dédunokája, és azt mondja, hogy ott áll az asztalán két üveg gyömbéres, de hozzávalója semmi sincs, két Csapajev-viccen kívül.

DOKTOR
És messze lakik ez a Tolsztoj gróf?

GUREVICS
Egyáltalán nem. "Novokuznyeckaja" metróállomás, és onnan már egész közel. Ha rég nem ivott gyömbéres vodkát...

DOKTOR
És hogy tetszene magának Joseph de Maistre? Vicomte de Bragellone? Őket is meghívná a kerítés alá, hogy ebből a - hogy is hívja? - nyakolajból beigyanak?

GUREVICS
Örömest. De csak akkor, ha ez alatt a kerítés alatt kecskerágóbokor van. Szellőrózsa se lenne rossz. De az a hír járja, hogy már mind emigráltak.

DOKTOR
A szellőrózsák?

GUREVICS
Jó is lenne, ha csak a szellőrózsák. De a brazselonok is, a zsozefek is, a sáfrányok is. Mind-mind menekül. De miért menekülnek? És ugyan hová? Nekem, például, minden nagyon tetszik itt. Ha valami mégse tetszik, akkor az az, hogy tilos csavarogni. És... hogy nem tisztelik az Igét. De minden egyéb...

DOKTOR
(teljhatalmú hanghordozása rendkívülivé változik) Na, és ha a mi Hazánkkal valami baj történne? Hiszen senki előtt sem titok, hogy ellenségeinket az az egy gondolat élteti, hogy destabilizáljanak bennünket, és azután már véglegesen... Ért engem? Nem babra megy ám a játék. (Tamarocskához fordulva) Hány nemzetiség, nyelv néptörzs van a mi Oroszhonunkban?

GUREVICS
Tudja a fene...

TAMAROCSKA
Biztos van vagy félezer.

DOKTOR
Na, látja: félezer. És mit gondol, 33-as, szükség esetén - az ellenség színe előtt - melyik néptörzs bizonyul a legmegbízhatatlanabbnak? Maga művelt ember, ért a kecskerágókhoz és a szellőrózsához, és tudja, hogy azok valamiért menekülnek tőlünk. De ha kitör a vihar, maga melyik oldalon áll majd, Lev Iszaakovics?

GUREVICS
Én elvből minden háború ellen vagyok. A háború rongálja a katonákat, tönkreteszi az alakzatot és bepiszkítja az egyenruhát. Konsztantyin Pavlovics nagyherceg... De ez nem jelent semmit. Ha az én Szülőhazám a katasztrófa szélére sodródik, és így szól hozzám: "Ljova! Hagyd abba az ivást, kelj fel és lépj elő a nemlétből!" - akkor én...

DOKTOR
A legjobbkor jött, Natalja Alekszejevna.

NATALI
Újonc... Gurevics?... Ezer éve...

DOKTOR
Mi lényegében már a beteggel való beszélgetés végén járunk. Ne vonja el a figyelmet, Natalja Alekszejevna, és ne térítse vakvágányra... Néhány körülményt kell még tisztáznunk, és - irány a kórterem.

GUREVICS
(Natali jelenlététől fellelkesülve folytatja) A Szülőhazáról és a katasztrófáról esett szó. Tehát, én szeretem Oroszországot, a lelkem egyhatodrészét foglalja el. Mostanra biztosan, már egy kicsivel többet is...

Minden normális honpolgárnak bátor harcosnak kell lennie, pontosan úgy, mint ahogy minden normális vizelet világos-borostyánszínű. (Ihletetten idézi Heraszkovot) [G. eposz]

"Készek vagyunk honunkért harcba szállni
Az egész világmindenséggel is."

Egy, csak egy megfontolás tart vissza engem: ilyen Hazáért, egy ilyen Szülőhazáért, én, erkölcsi nulla, hitvány senki, méltatlan vagyok harcba szállni.

DOKTOR
Ugyan, miért? Mi itt kikezeljük magát és...

GUREVICS
És akkor mi lesz, ha kikezelnek? Én akkor se tudom megállapítani, melyik tank kié, és hová tart. Kész vagyok, természetesen, akármilyen tank alá vetni magamat, gránátfüzérrel, sőt, anélkül is.

DOKTOR
Anélkül minek?

GUREVICS
Az ellenség akkor is a levegőbe repül, ha úgy általában minden nélkül ugranak alája. Azt tanácsolom magának: többet olvasson! Ha meg egyetlen tank se akad a közelben, egy lőrést akkor is csak találok. Kié, nem fontos. Én késedelem nélkül, ráugrom és a mellkasommal takarom el - és ott fekszem rajta. Addig fekszem ott, amíg vérvörös lobogónk fel nem kúszik a Kapitólium fölé.

DOKTOR
Az hiszem, most már elég a bohóckodásból. Itt nálunk, még ma meglátja, pojácákkal Volgát lehetne rekeszteni. Milyennek értékeli az általános egészségi állapotát? Vagy maga komolyan épelméjűnek tartja magát?

GUREVICS
(miközben az utálatos Doktor ujjaival az asztalt kopogtatja) Hát ön... önmagát?

DOKTOR
(epésen) Figyelmeztettem magát, beteg, hogy itt csak én kérdezek. A maga kérdéseire majd akkor válaszolok, ha teljesen gyógyult lesz. Tehát, mi a helyzet az általános egészségi állapotával, maga szerint?

GUREVICS
Nehéz erről beszélni... Olyan furcsa érzésem van... Semmibe-se-való-elmélyültség... semmitől-se-való-izgatottság, senki-iránt-se-való-érdeklődés... És mintha el lennék jegyezve valakivel, de hogy kivel, mikor és miért - felfoghatatlan. Mintha megszállva lennék, méghozzá komolyan, kölcsönös segítségnyújtási és szoros barátsági szerződés lapján, de mégiscsak megszállva... és olyan... mintegy-semmi-által-se-való-zavartság, de semmilyen-keresztre-se-való-felfeszítettség is ugyanakkor... Röviden, az áldáson belül érzi magát az ember - és mégsem, egyáltalán nem ott... hanem... mintha a mostohája méhében lenne...

DOKTOR
33-as, maga azt hiszi, hogy homályosan fejezi ki magát. Téved. Ezt a bohóckodást pedig itt kiverik magából. Remélem, hogy cinizmus és szájhősködés iránti hajlama ellenére tiszteli a mi orvostudományunkat, és a kórtermekben rendesen fog viselkedni.

GUREVICS
(a fehér köpenyét igazgató Natalira sandítva) [G. jambikus paródia]

Apám így szólott hozzám egykoron:
"Lev, hogyha felnősz, bonviván leszel!"
Nem lettem az. Megszoktam jó korán,
Hogy szót fogadjak, természetesen, csak
Annak, ki arra rászolgált. Igen,
Hisz én már kényszerzubbonyban születtem,
S ami azt illeti...

DOKTOR
(elkomorodva szakítja félbe) Ha jól emlékszem, már nem egyszer kértem magát, hogy nem bohóckodjon. Nem a porondon van, hanem a rendelőben... Elvégre lehet emberi nyelven is beszélni, ezek nélkül... ezek nélkül a...

NATALI
(súg neki)... shakespeare-i jambusok nélkül...

DOKTOR
Úgy-úgy, jambusok nélkül, épp elég zűrzavar van nálunk anélkül is...

GUREVICS
Jól van, többet nem teszem... ön a mi orvostudományunkról beszélt, hogy tisztelem-e? Tisztelem - ez a szó túlságosan elkoptatott, és hogy úgy mondjam... lúdtalpas...

De én szeretem a mi orvostudományunkat.
Grimaszok és pojácaságok nélkül,
Minden felívelését és bukását,
Minden erőlködését amivel
Gyógyítja testi- s lelki bajainkat,
Első helyét a Mindenségben, fénylő
Értelmét, és - ebből következőleg -
Farkát, fülét, sörényét, ajkait
S a...

DOKTOR
Na, na, na, elég már páciens. Az elvonóban nem okoskodnak... Meg tudja mondani pontosan, mikor hozták be ide legutóbb?

GUREVICS
Természetesen. Csakhogy - ugye, látja? - én némileg másképp mérem az időt. Persze nem Fahrenheitekben, nem éjjeliszekrényekben, nem Réaumurökben. De mégis egy ici-picit másképp... Nekem, például, nagyon fontos, mennyi idő telik el mekkora időköz választja el ezt a napot az őszi napéjegyenlőségtől vagy... a nyári napfordulótól... vagy valami más aljasságtól. S a szélirány is fontos, például. Nekünk - az emberiség nagyobbik felének - fogalmunk sincs róla: ha a szél északkeleti, akkor merre fúj voltaképpen: északkeletről vagy északkeletre, ezért hát köpünk az egészre... Ám a mükénéi király, Agamemnón - ő az áldozati kés alá vitte legkedvesebb lányát, Iphigéniát -, s pusztán azért, hogy a szél északkeleti legyen, és ne más...

DOKTOR
(a beteg nyugtalansága láttán jelt ad a többieknek) Igen... de maga kitért a kérdésem elől, magát elsodorta az északkeleti szél.

Mikor hozták be ide magát legutóbb?

GUREVICS
Nem emlékszem... nem emlékszem pontosan... Még a szelekre sem... Csak egy dologra emlékszem: Abdallah-asz-Szalem-asz-Szabah kuvaiti sejk azon a napon iktatta be hivatalába az új kormányt, élén a trónörökös Szabah-asz-Szalem-asz-Szabahhal... A nyári napéjegyenlőséget követő nyolcvannegyedik napon... Igen, igen, hogy egészen pontos legyek: ezen a napon olyan esemény ment végbe, amely milliók emlékezetébe vésődött: ugyanazért az üres borosüvegért, amelyért addig - az űrtartalmától függően - tizenkét vagy tizenhét kopejkát adtak, ezen a napon fizettek először húszat.

DOKTOR
(pillantásával csendre intve a prüszkölő lányokat) Tehát, maga úgy véli, hogy Szovjet-Oroszország történetének az elmúlt öt évben ennél jelentősebb eseménye nem is volt?

GUREVICS
Hát, azt hiszem, nem... Nem jut eszembe... Nem volt.

DOKTOR
Lám, a memóriája is kezdi cserbenhagyni magát, és nemcsak a memóriája. A legutóbbi diagnózisa ez volt: polyneurotisszal határos heveny alkoholmérgezés. Most komolyabb a helyzet. Jó félévig itt kell feküdnie...

GUREVICS
(felpattan, s erre a többiek is felpattannak) Jó félévig?

DOKTOR
Mitől van úgy meglepve, beteg? Magának gyönyörűen kifejlett szindrómája van. Titokban elárulhatom, hogy nemrégiben azoknak a kórházi kezelését is megkezdtük, akiknek - ránézésre - egyetlen idegzavarra utaló szimptómájuk sincs. Csakhogy nem szabad megfeledkeznünk ezeknek a betegeknek az öntudatlan vagy éppen nagyon is átgondolt szimulálásra való képességéről. Ezek az emberek általában életük végéig egyetlen antiszociális cselekedeteket, egyetlen bűntettet sem hajtanak végre, sőt, az idegrendszerük kiegyensúlyozatlanságának leghalványabb jeleit sem fedezhetjük fel rajtuk. De éppen ezért veszélyesek és ezért kötelesek alávetni magukat a gyógyításnak. Habár a szociális adaptációra való belső hajlam hiánya okából...

GUREVICS
(lelkesedve) Hát ez nagyszerű!

Mégiscsak szeretem
Medicinánk diadalútját és az úton
Aratott győzelmeit - szemébe köpök
Az összes ámuldozó kontinensnek,
Szeretem, hogy oly pimasz, önelégült,
S fülét és farkát újra, és...

DOKTOR
(címzetes hanghordozása nagyúrivá alakul) Ezeket a jambusokat illetőleg, úgy rémlik már megegyeztünk, beteg. Én meglehetősen öreg róka vagyok, megígérhetem magának: minderről le fog szokni a kezelésünk első hete után. Egyúttal a szarkazmusáról is. Két hét múlva pedig már emberi nyelven normális dolgokról fog társalogni. Maga egy kicsit költő?

GUREVICS
Miért, önöknél azt is gyógyítják?

DOKTOR
Ugyan, miért beszél így?... És kinek a követője? Ki a mestere? Ruskin?

GUREVICS
Georges d'-Anthes. [G. kezével lövést jelez]

NATALI
(az általános derültséget kihasználva) Akkor Ljova, te most d'Anthes-t utánzod? [kezével visszajelez]

GUREVICS
Nem, nem, azelőtt a saját stílusomban írtam, de az kifulladt. Még egy hónapja tízesével körmöltem a verseket naponta - és ezek közül rendszerint kilenc felejthetetlen volt, öt-hat korszakos jelentőségű, két-három pedig örökérvényű... De most már nem. Most úgy döntöttem, hogy improvizálni fogok Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov [Megj.: pleb. költő] modorában. Óhajtanak egyet a szocialista munkaversenyről? Vagy tilos?

DOKTOR
Ugyan, miért lenne tilos? A szocialista munkaverseny - hiszen az...

GUREVICS
Nagyon rövid leszek. Összejön hét muzsik és azon vitázik, hány tojást lehetne kisajtolni minden egyes tyúkból. A járási emberek és a kakasok, persze, semmit se gyanítanak. Körülöttük zöld silókupacok, anyakocák, zászlók - a muzsikok meg emígy vitatkoznak:

Roman így szólt: százhetvenet,
Gyemján ekképp: száznyolcvanat,
Így szólt Luka: ötszázat,
Nem, kétezer-százhetvenet -
Mondották a Gubin-fivérek,
Ivan és Mitrodor.
Pahom apó fejét lehajtva
És szemlesütve szólt ekképp:
Százharmincegyezer-négyszáztizennégyet talán.
S mondá Prov: milliót.

Folytassam?

DOKTOR
(elhárító kézmozdulattal) Nem, nem, inkább ne. Borisz Anatoljevics, Natalja Alekszejevna, legyenek szívesek, kísérjék a beteget a négyes kórterembe! És tüstént a fürdőbe! (Gurevicshez) Remélem, víziszonyig még nem fajult az állapota?

GUREVICS
Nem vettem észre. Hacsak azt nem számítom, hogy a fürdővel kapcsolatban egy csomó véres asszociációm van. Ugyanaz a mükénéi király, Agamemnón, akiről már említést tettem önnek - nos, őt Pergamonból való hazatérése után a fürdőben sújtották agyon egy bárddal. A nagy forradalmi néptribunt, Marat-t pedig...

LJUSZI
(nem figyelve rá, a doktorhoz fordul) Miért pont a négyesbe? Ott csupa haramia lakik... Ott még betegebb lesz, szuicidális gondolatai támadnak. Szerintem, inkább a hármasba. Ott van Prohorov, Jerjomin, azok majd kézbe veszik...

DOKTOR
"Szuicidális gondolatok", azt mondja... (Gurevicshez) még egy utolsó kérdés. Valaha, akár a lelke legmélyén, nem támadt-e olyan gondolata, hogy végeznie kell magával... vagy bárkivel hozzátartozói közül?... Mert hát a négyes kórterem, az nem a hármas és nekünk most résen kell lennünk...

GUREVICS
Töredelmesen bevallom, én már a másvilágra küldtem valakit, akkor voltam... nem emlékszem, hány éves, nagyon fiatal, de mindez újhold előtt három nappal történt... Akkortájt számomra a világ legellenszenvesebb embere a tar fejű nagybácsikám volt, Lazar Kaganovics, a disznó viccek és a tyúkhúsleves hódolója. Lenhajú barátom, Edik, hozott nekem mérget, amiről azt mondta, hogy teljesen biztos és lassú hatású. Én az egészet beleöntöttem a bácsikám tyúkhúslevesébe, és mit gondol, mi történt? A bácsikám pontosan huszonhat év múlva szörnyű kínok közepette kiszenvedett.

DOKTOR
Hmmm... Pokolba a bácsikájával. De saját magára még sohasem akart kezet emelni?

GUREVICS
Az is megesett, éppen tegnapelőtt, az özönvíz idején.

DOKTOR
A bibliaira gondol?

GUREVICS
Szó sincs róla. Felhőszakadással kezdődött Orehovo-Zujevóban... Nálunk Oroszországban az utóbbi időben egy sor furcsa, helyi katasztrófa történt: Kosztroma alatt, fényes nappal, csecsemők, buldózerek és más effélék szálltak fel az égbe. És senki sem lepődik meg ezeken a stikliken. Körülbelül ugyanez történt Orehovo-Zujevóban: hét nap, hét éjjel zuhogott az eső, szünet és könyörület nélkül, a földi szárazulat eltűnt a mennyei magasságokkal egyetemben.

DOKTOR
De hogy az ördögbe került maga Orehovo-Zujevóba?... Egy segédmunkás a moszkvai háztartási boltból?

GUREVICS
Szomorú ám gürcölni holtig!
Hát maszekoltam egy kicsit hajdanán:
Mint konformista és nonkonformista,
És mint bitorló. És mint kannibál,
Voltam japán spionnak is beosztva
Az Örökfagy-Kutatói Intézetnél...

Röviden szólva, amikor a városra rázúdultak az elemek, nekem volt egy sajkám és hozzá tizenkét merész bennszülött evezősöm. Rajtunk kívül senki és semmi nem maradt a hullámok felett. És íme - nem emlékszem, hajózásunk hányadik napján és hány nappal a napforduló előtt - a víz apadni kezdett, és a víz alól kibukkant a városi komszomolbizottság toronycsúcsa. Kikötöttünk. De ezután a következő kép tárult elénk: megtört szívek, üvöltések az összedőlt épületek alól. Elhatároztam, hogy végzek magammal, a komszomolbizottság csúcsára zuhanva...

Egy pillanat, barátaim! És amikor a torkom már a bizottsági csúcs felett volt, a bizottsági csúcs pedig - a torkom alatt, akkor az egyik evezős barátom, hogy felvidítson, és elterelje figyelmemet a lelki sötétségről, feltett nekem egy találós kérdést: "Két malac nyolc versztát fut be egy óra alatt. Hány malac fut be egy óra alatt egy versztát?" És ekkor megértettem, hogy kezdek megőrülni. S íme - itt vagyok önöknél. (Felemelkedik a karosszékből.)

És attól a naptól fogva zűrzavar van a fejemben... Nacht und Nebel... minden összekeveredik, borjak, malacok, Mamajev kurgán, Malahov kurgán...

NATALI
Nem szédülsz, Lev? Lassan, óvatosan menj!

Mindjárt rendben lesz minden, ágyba fektetünk...

GUREVICS
(engedelmesen megy velük) De valahogy minden forog, kavarog, malacok, kurgánok... Henry Ford és Ernest Rutherford... Rembrandt és Willy Brandt...

DOKTOR
(utánuk szól) A hármas kórterembe. Glukózt, pirocetamot.

GUREVICS
(kísérőivel távolodik, és hangja egyre elhalóbb) Upton Sinclair és Sinclair Lewis, Sinclair Lewis és Lewis Carrol, Vera Majeckaja és Maja Pliszeckaja... Jacques Offenbach és Ludwig Feuerbach... (már alig hallhatóan)... Viktor Bokov és Vlagyimir Nabokov... Enrico Caruso és Robinson Crusoe.

PROHOROV
Mihalics, ha te csak közönséges kígyó volnál, az volna a kisebbik baj; kígyó, hát kígyó. De te fekete mamba vagy, van egy ilyen dél-afrikai kígyófajta - fekete mamba! - amelyiknek a marásától harminc másodperccel a marás előtt elpusztul az ember! Középre, te gané!

Hogy tudtál, te buzi, ilyen hallatlan rendfokozatot elérni: a GPU ellentengernagyi rangját? Lehet, hogy csak a fedélzetmester vagy, nem pedig ellentengernagy?

ALJOHA
Fedélzetmester, fedélzetmester, a pofáján látom, hogy az.

PROHOROV
Nos hát, fedélzetmester, mi itt Aljohával összeszámoltuk a bűneidet. Már egy is elég volna... Ugye, te ültél a múlt héten egy dél-koreai bombázó kormánya mögött? Előttünk az eredmény - Herszonesz és Coventry romokban hever. Épp csak az akció kifinomultsága lep meg: az összes többi - mintha ez a lakáj át se repült volna felettük! Így hát, fedélzetmester: téged vádolnak, az égbe kiáltva, mindezen vének ősz hajfürtjei, mindezen árvák könnyei, mindenféle zsigerek és belső részek átka hull reád. Aljoha!

ALJOHA
Jelen!

PROHOROV
mondd hát el az egész orosz nép színe előtt, mikor is kaptuk el ezt a gyilkost a preobrazsenszkojei piacon, miközben a mi Kurili-szigeteinket árulta?

ALJOHA
Tegnapelőtt.

MIHALICS
(artikulálatlan hangon) Szemenszedett hazugság, tegnapelőtt itt voltam, ki se mentem a kórteremből, mindenki tanúm rá, és Ljuszja nővér köleskásával etetett...

PROHOROV
Ez nem jelent semmit. Egy nappal azelőtt is végezhettél elektronikus felderítést, te szarházi, a Jeges-tenger medencéjében. Az előzetes nyomozás adatai minden kétséget kizárnak. Ítéld meg magad kurafi, fogd fel, hogy te nem admirális vagy, hanem az előzetes nyomozás anyagainak egy lapja - tudnál nekem hazudni?

MIHALICS
So... sohasem.

PROHOROV
A szakértők klubjából jelentkezünk, kedves nézőink: mi? hol? mikor? miért? Mennyit kóstálnak manapság a Kurili-szigetek? Iturup - egy üveg vodka, részletre? Kunasir - szinte tök ingyen...

Sőt mi több, ez a fedélzetmester el akarta adni a CIA-nek a Szovjetunió ivóvízlelőhelyeinek térképét. S egyúttal a mi kékszemű húgocskánkat, Belorussziát fel akarta darabolni és kiadni haszonbérbe Misa Szokolovnak, Kamerun diktátorának...

SZTASZIK
(mellettük átrobogva, mint mindig) Igen. Az ilyen cselekedetekért nem simogatják meg az ember fejét. Azt javasolom, húzzuk le a gatyáját és lőjünk rá a mozsárágyúból.

PROHOROV
Stop. Még nem fejeztem be. Ennek a disznó fedélzetmesternek volt még egy terve: mivel már nem volt mit áruba bocsátania - egy hét alatt sikerült elinnia az eszét, a becsületét és még a lelkiismeretét is -, azt tervezte, hogy eladja az óceánon túlra a két utolsó nemzeti kincsünket: a balettet és a metrót. Már mindent előkészített az alkuhoz, csakhogy ez a kétkulacsos egy kissé eltájolta magát a manhattani klienseit illetően. Amikor az egyikkel lement a metróba, hogy megállapodjanak az árban, az az ostoba jenki azt hitte, hogy a balettet látja. Amikor pedig elvitte őt a balettre...

Paska! Komszomoltitkár! Dobd le magadról a lepedőt, ne félj, ma nem fölötted ítélkeznek! Fejtsd ki a véleményedet elvtárs!

PASKA
Mi sem egyszerűbb: miért köteles a mi államunk ezt a kígyót ingyen gyógyítani? Szerintem, adjuk oda Vityenkának felfalás végett!

PROHOROV
Imádkozz, Mihalics! mondd el utolsó imádat, admirális!

MIHALICS
(amennyire csak tudja, lehorgasztja a fejét, és szapora dörmögésbe kezd) [csasztuska] Moszkva-anyánkért a halál is játék, Moszkva már most fővárosok közt a legfőbb város, ki a Kremlt felkereste, bölcsebben ment haza este, a lenini tudománytul kar- és lábizom kitágul, szovjetek dicső hazája az egész föld iskolája, Moszkva a Hon ékessége, ellenségnek rettegése...

PROHOROV
Úgy, úgy, úgy...

MIHALICS
(remegve folytatja) Aki Moszkvában sose járta, az a szépséget se látta, kövesd az élmunkásokat, az életednek célt ez ad, hősi tettre vár mióta minden szovjet patrióta, eszmei felvértezettség, ettől hátrál az ellenség...

PROHOROV
Elég fedélzetmester! Micsoda imamalom! Szerintem, fel kéne oldani valami vegyszerben, hogy estére csupa protoplazma legyen belőle... Csak hát minek a mi osztályunkra még több protoplazma, már így is alig kapunk levegőt. Inkább állítsuk bíróság elé! Kolja, törölje le a nyálát! Mit gondol, Kolja, sok protoplazma van az osztályunkon?

KOLJA
Nagyon sok. Én már nem is bírok...

PROHOROV
Világos. Bíróság elé. Persze, most szánalmas ez a pártellenes vezető, ez az államellenes férfi, népellenes hős, három ellenforradalom veteránja, most gyámoltalan és tehetetlen, érthető, az FBI dollárjai nem sokáig tartanak. De minden dörmögése és imádkozása nem más, mint a mi ősi ellenségeink szokásos affektálása. mint a mi szokásos ellenségeink ősi affektálása. Mint a mi affektálóink ősi ellenségeskedése. (Ihletetten járkál fel-alá) De most zord időket élünk, és az olyan típusú szavakat, mint "megbocsátás", okosabb volna ritkábban használni. A halállal csak háborús időkben lehet tréfálni, békében a halál nem tréfadolog. Bíróság elé! Mihalics fedélzetmester, Bugyonnij-sapkás megrögzött mániákus és a Pentagon láncos kutyája a nép nevében életfogytig tartó akasztásra ítéltetik. És feltételes elzárásra Oroszország valamennyi börtönébe egyidejűleg! De egyelőre - leltárhiány miatt - jó szorosan kössétek oda az ágyához. Hadd gondolja át, mit mond az utolsó szó jogán.

LJUSZI
(a hóhérok nyögdécselését és az áldozat fülsiketítő bőgését meghallva, beront a kórterembe) Mi folyik itt fiúk? Miért nem hagyjátok békében? Nap mint nap tárgyalás és leszámolás van nálatok. Hol van itt üres ágy? (Kinyitja a szekrényt, kivesz egy garnitúra tiszta ágyneműt, és fürgén a csupasz matracra hajítja.) Mindjárt jön a vizit.

ALJOHA
(csendesen átkarolja az apró Ljuszi vállát, és pocakját és furunkulus-szemeit kidüllesztve, sóvár tánclépéseket tesz körülötte, majd leghatásosabb dalába fog, megbökve előbb a pocakját és megrázva a fejét)

Megőrzöm, mint lelkem álmát,
Soká e víg kórházi lármát,
És még tovább idézi álmom
Szilaj csípőd a tiszta ágyon.

PROHOROV
Aljoha! Refrén!

LJUSZI
Jaj, itt az új beteg. Ez itt a maga ágya... ágyazzon meg, segíthetek, ha nem megy...

GUREVICS
(dühösen) Majd én! Én magam! Takarodj leányzó!

SZTASZIK
Most az egész világon a szocializmus valamennyi sírásója gyón és áldozik. Te, apókám, nem akarsz?

PROHOROV
(Sztaszikhoz) Csitt aranyom! Hadd beszéljek az új fiúval.

SZTASZIK
Nem, nem, most egy perc meditációra van szüksége. Maga nem ismeri eléggé Keletet. Víz alá merülsz... nos... vagy téged merítenek bele, ám azt érzed: az öröklétbe süllyedtek azok az idők, amikor nem léteztél - megmosdatnak téged, következésképpen: vagy... Amikor a kínai császár ágyasa az összefonódó orchideák medencéjében fürdőzik - így is hívják: az Összefonódó Orchideák Medencéje -, akkor a vízbe tizenkét eszenciát és tizenhét aromát öntenek...

KOLJA
(hátulról odalépve) ...Ám aki ezután sárga lepelbe burkolózik, nem ismerve az igazságot és az önmegtartóztatást, az nem méltó a sárga lepelre. Meg tudod nekem magyarázni ezt a dharmát?

PROHOROV
Eridj a francba a dharmáiddal! Ezt az embert éppen most verték össze a fürdőben. Hogy jönnek ide a dharmáid? Folytasd, Sztasz!...

SZTASZIK
S ímé, átmegyek az orchideás fürdőből, áthaladva a dharmák valamennyi termén (pillantás a koszos Kolja felé), átmegyek a medencéből az Illatok Termébe, az Illatok Terméből pedig az Énekek Termébe. Azok, akikkel útközben találkozom, azt mondják nékem: "Áldott lélek, ne menj a mangóligetbe!" Én azonban megyek tovább, három leány szólít meg, az egyik olyan holdas-holdvilágos, a másik teljesen pasztorális, pitypangkoszorút visel, természetesen. A harmadikra rá se nézek, és az Énekek terméből átmegyek a mangóligetbe.

PROHOROV
Jól van már, Sztasz, hagyd a fenébe azt az átkozott mangóligetedet, hadd beszéljek a zsidóval (Gurevicshez) Mi szél hozott ide, és hogy hívnak?

GUREVICS
Gurevicsnek.

PROHOROV
Gondoltam, hogy Gurevicsnek... És véletlenül nem emiatt?... (Megpöccinti a torkát.)

GUREVICS
Hát... ami azt illeti.

PROHOROV
Mindjárt gondoltam. A zsidók néha nagyon szeretnek inni... különösen az arab népek háta mögött. De nem erről van szó. Alig jelenik meg egy zsidó valahol, a nyugalomnak lőttek, kezdődik a pusztítás műfaja. Megboldogult nagyapám mesélte: az erdejükben rengeteg a szarvas - vagy hogy is hívják? őz - volt, de tömérdek. És a tó telis-teli fehér hattyúkkal, a partján meg ro-do-dend-ron virágzott. S egyszercsak megérkezett a faluba egy orvos, név szerint Gusztáv... Hát azt már nem tudom, mennyire volt Gusztáv, de hogy zsidó volt, az holtbiztos. És mi sült ki ebből? - nem én mesélem, hanem a nagyapám. Ennek a Gusztávnak a feltűnéséig annyi nyúl volt a környéken, hogy szó szerint beléjük botlott az ember, rajtuk csúszkált és botladozott... Most először eltűntek a nyulak, azután az őzek - nem, nem ő lődözte le őket, maguktól pusztultak el. (Aljohának) Hívd ide Vova apót!

Vova, te falusi ember vagy. El tudod képzelni, hogy ott növekedsz a tó partján... rododendronnak hívnak. A túlsó parton meg egy zsidó ül, és rád néz?...

VOVA
Nem, nem tudom elképzelni... hogy ott növök...

PROHOROV
Hát akkor pokolba azzal a rododendronnal! Azt képzeld el, hogy fehér hattyú vagy, és a tóparton gubbasztasz, veled szemközt meg egy zsidó ül, és rád mereszti a...

VOVA
Nem. Fehér hattyúnak sem, ezt nagyon nehéz elképzelnem. Én csak... én csak azt tudom elképzelni, hogy egy csapat fehér hattyú vagyok...

PROHOROV
Nagyszerű, Vova, egy csapat fehér hattyú vagy a tóparton, és szemközt...

VOVA
Hát én, persze szerteröppenek... ki merre lát... szörnyű...

PROHOROV
Aljoha, vidd innen Vovocskát! Látod, Gurevics?

GUREVICS
(erőltetett mosollyal) Jó, jó. (Nyugtalanul sandít Vityára, majd azt figyeli, hogyan próbál az ágyszomszédja, Mihalics, megszabadulni a béklyóitól.) Ezt meg miért kötöztétek meg?

PROHOROV
Delírium tremens. Gondolatban előre kitervelt hazaárulást követett el. Röviden, nem iszik, nem dohányzik. Mindennek nem volna jelentősége, ám egyszer a klozetben álldogáltunk, és az alkohol magas kalóriatartalmáról csevegtünk, s akkor ez a csirkefogó azt pöntyögte, hogy az általunk fogyasztott élelmiszerek között az alkohol értékes kalóriatartalma ellenére, egészen primitív szerkezetű és nagyon szegényes a strukturális információtartalma. Már akkor meglakolt a pimasz tudálékoskodásáért: kilógattam a szellőzőablakon és addig tartottam ott, amíg meg nem tagadta eretnek nézeteit. Ma Isten és a nép akaratából akasztásra ítéltük... Én nem nagyon hiszek abban, hogy kezdetben volt az Ige, de a végén lennie kell egy akármilyen ócska igének is, úgyhogy ez a gazember csak feküdjön és gondolkozzék.

GUREVICS
És mondd csak Prohorov, téged csak ebben a kórteremben ruháztak fel... izé... teljhatalommal, vagy a...?

PROHOROV
Természetesen, nem. A Vityán túli területeken végig.

Ez mind az én mandátumom alá tartozik, de szerencséd van: a holnapi tárgyalás kórtermen kívül lesz, méghozzá bűnügyi. Pasa! Húzd le magadról a lepedőt! Ez Pasa Jerjomin, komszomoltitkár, amúgy nincs benne semmi különös, épp olyan lókötő, mint a többiek, de az ügy komoly - végtagcsonkítás a Klejnmihel családban.

SZERJOZSA
(a neve hallatán fölkel, és odakúszik Prohorovhoz) Jegyezze: az anyukámnak csak egy lába maradt a helyén... az összes többi ki lett csavarva, és a karjai úgyszintén, mind együtt hevertek a tálalószekrényen.

GUREVICS
És nem is kiabált? Hiszen ez lehetetlen!

SZERJOZSA
Hiába is kiabált volna, ha közben a keresztanyám elment lángosért.

GUREVICS
Hmmm... Valóban... ha lángosért ment, mi értelme lett volna kiabálni?

SZTASZIK
(mint mindig, mellettük elrohanva) Valamennyiünk keresztanyja lángosért ment: kikiabálhatod a torkodat, nem hallják meg.

SZERJOZSA
Ugyan... Hogy jönnek ide a lángosok?... Hogyhogy nem értitek? Hiszen először a fejét tépte le, a többit csak azután.

PROHOROV
Erről majd holnap beszélünk. Holnapig mássz el innen, Szerjozsa. Idehallgass, Gurevics: amint látod, időnként vannak kisebb nézeteltéréseink. De amúgy tűrhetően élünk. Két-három hétig szurkálgatnak, aztán tablettákat kapsz, utána meg fenéken billentenek, és mehetsz a pokolba. Még színes tévénk is van, meg kanárink kanárinéval. Csak ma ilyen hallgatagok, mivel holnap lesz Május Elseje. Különben dalolnak. Még Vitya is úgy döntött, hogy nem nyúl hozzájuk, nem kóstolja meg őket, s lehet-e ennél magasabb elismerés egy énekes számára, he, Gurevics? Viszont a dámajátékból és a dominóból semmi se maradt - Vitya mindet megzabálta, egyiket a másik után. Csoda, hogy a dupla hatos megmaradt. Hohulja a párnája alá dugta, és saját maga ellen játszott vele, és mindig győzött. De úgy három nap múlva - megtörtént, ami még nem volt: dupla hatos is eltűnt a párna alól. Hohulja azt se tudja, hová legyen a zokogástól. Vitya meg mosolyog. Mindez azzal végződött, hogy Hohulján újabb depressziós roham vett erőt, és szexuálmisztikus lett belőle. Vitya meg eközben hozzáfogott a sakkfigurákhoz.

SZTASZIK
(felugorva) De hát mindent bezabált! Miért csak pont a fehér királynőt kíméli meg mindig? Elvégre olyan arcátlan volt, hogy a time-outot is megette, a vezéráldozatot is meg a szicíliai védelmet is...

PROHOROV
Hát látod, Vitya! (Odaül Vitya ágyára) Vitya, te minden asztali játékot felfaltál. Mondd meg nekem, ugye, csak erkölcsi megfontolásból faltad fel őket, nem? Túlságosan hazárdnak tartottad őket. Itt van mellettem egy orvos a Központból. (Gurevicsre mutat) Ó, ez egy olyan orvos! (A levegőbe bök) Arra kíváncsi, miért eszel ilyen sokat? Nem elég neked a fejadag?

VITYA
(nem bírja elviselni a szobaparancsnok tekintetét, abbahagyja a pocakja simogatását, ingujjával szégyenlősen eltakarja az arcát) Finom...

PROHOROV
Hát a fehér királynőt miért kímélted meg, mi?

VITYA
Sajnálom. Olyan magányos.

PROHOROV
Megértelek. És mondd csak, Vityenka, te álmodni is csak a zabálásról szoktál?

VITYA
Nem... nem... a királylányról.

PROHOROV
Milyen királylányról? Halottról?

VITYA
Dehogy, élő királylányról. És olyan szörnyen takaros, kék szalag van a hajában. Mint Hamupipőkének. És a királyfi egyre csak járkál körülötte. És folyton fejbe vágja az üvegbakanccsal.

PROHOROV
Te pedig megennéd az üvegbakancsot? Csam-csam?

SZTASZIK
Nem Vityának kéne hívni. Hanem Nyinának. Nyina Csamcsamadzénak... (Csavcsavadzénak)

VITYA
A bakancsot is szívesen megenném. Csak azért, hogy ne üsse vele.

GUREVICS
De mi van akkor, ha a királylány halott? Azaz, ha a királyfi agyonverte. Te megennéd a halott királylányt?

VITYA
(mosolyogva) Igen.

GUREVICS
És ha hét dalia őrizné, akkor mi lenne?

VITYA
A hét daliát is megenném.

GUREVICS
Na, és ha harminchárom dalia lenne?

VITYA
Azokat is... Persze, csak akkor, ha a nővérkék nem siettetnének...

GUREVICS
Figyelj csak ide! Hát a negyven rablót Ali Babával együtt?

VITYA
(ugyanazzal a felhőtlen, ijesztő mosollyal) Igen... (Álmodozik)

GUREVICS
(makacsul) És a negyvenezer testvért egyenesen Williamtől?! Netán őket is?

PROHOROV
(közbeszól) Elég volt. holnap megkapod tőlünk Paskát, a komszomoltitkárt. Mi a különbség? Az Admirálist visszautasítottad - megértelek, az admirálisok rágósak. Szerjozsa! Klejnmihel! Gyere ide! Mondd csak! Láttad te a bűnös arcán a megbánásnak akár leghalványabb jelét is?

SZERJOZSA
Nem, nem láttam. És az én megboldogult anyukám azon a napon rám kacsintott: figyelj, aszongya, erre a Paskára - szégyelli-e magát egy csöppet, hogy ezt a rosszaságot művelte velem? Nem, nem szégyellte magát, azután egész este vodkával részegeskedett, és a fegyelem ellen huligánkodott. És megtiltotta nekem, hogy ablakot nyissak, hogy ne érezzem az anyukám szagát.

SZTASZIK
(mellettük elrohanva, mint mindig) Mégiscsak nagyszerű a széthullás korában élni. Csak egy nagy baj van. Nem kéne az embert megfosztani a nyirokmirigyeitől. Az még hagyján, hogy elvették tőle a lángost és a sós uborkát. Az is, hogy megfosztották a sárgadinnyétől; potomság, dinnye nélkül lehet élni. És népszavazásra sincs semmi szükségünk. De legalább a nyirokmirigyeinket hagyják meg nekünk!

PROHOROV
Felkelni! Mindenki föl! Vizit!

BORENYKA
(fehér köpenye alól jókarban tartott, csokoládébarna öltöny látszik ki, szűk inggel, nyakán széles nyakkendő. Ebben az öltözetben ritkán mutatkozik itt: most is csak azért, mert ő az ügyeletes ápoló a május elsejére virradó éjszakán. Tréfás mozdulattal lép Sztaszikhoz, aki tisztelgő pózba dermedt) Szóval neked, te mocsok, itt a bolondokházában valamilyen mirigyek hiányoznak?

TAMAROCSKA
Ne félj, barátocskám, mindjárt minden mirigyed a helyére kerül.

Hát ez a töpörtyű miért nem áll fel, nem hallotta a parancsot?

BORENYKA
Ezt tőle magától kérdezzük meg... Vovocska, van valami panaszod?

VOVA
Nincs... Az egészségemre semmi panasz... Csak nagyon szeretnék hazamenni... Otthon most virágzik a tüdőfű... Április végén mifelénk alig lépsz le a küszöbről, egész rétnyi tüdőfüvet látsz magad előtt, végestelen-végig, és már a méhecskék zümmögnek fölötte.

BORENYKA
(a nyakkendőjét igazgatva) Én városi ember vagyok, soha életemben nem láttam a tüdőfüvedet. Milyen színű az, Vovocska?

VOVA
Hogy is mondjam? Kék, azúr színű. Mint az áprilisvégi égbolt alkonyat után...

BORENYKA
Na, ilyen színű a tüdőfű? (folytatja a vizitet) Na hogy vagyunk Hohulja? Öt perc múlva idejön hozzád Igor Lvovics egy vidám szerszámmal, egy csöppet szét kell majd terpesztened a lábad... Hát neked mi kéne, Kolenyka?

KOLJA
Panaszom van. Már második éve vagyok ebben a kórteremben. Mert azt mondták nekem, hogy észt vagyok, és hogy fáj a fejem. De hát én már régóta nem vagyok észt, és a fejem se fáj, és mégis még mindig itt tartanak.

TAMAROCSKA
Á! Te már megint a magadét fújod, te ütődött! (Kék orcáit felfújva indul feléje) Hányszor tanítsalak? Először a jobb vállhoz, azután a bal vállhoz! Idesüss! (Galléron ragadja, az arcába köp, és először ököllel homlokon üti, majd lendületből előbb a jobb, majd a bal vállára sújt le, végül a bordái alá) Megmutassam mégegyszer? (megismétli a mozdulatsort) Te lapát szar, még egyszer lássam meg, hogy keresztet vetsz, belefojtalak a moslékos vödörbe:

BORENYKA
Hagyd abba, Tamarocska, ne piszkold be a kezedet! (Kolját ellökve, Mihalics, Vitya és Gurevics felé indul)

PROHOROV
Az ellentengernagy elvtárs, mint látja, nem tud ön előtt felsorakozni. Megbüntettük garázdaság és züllött ügynöki tevékenység miatt. Pontosabban ügynöki züllöttség és garázdaság miatt.

BORENYKA
Világos, világos... (szeme sarkából végigmérve Gurevicset, aki elgondolkozva rágja a körmét, odamegy Vityához)

TAMAROCSKA
Szervusz, Vityenka, szervusz, aranyom! (széles tenyerével lendületből Vitya hasára üt)

Hogy van az emésztésünk, Vityuncsik?

VITYA
Fáj...

BORENYKA
(Tamarocskával együtt hahotázva) Hát a többi tisztelt páciensünknek talán nem fáj? Valami rejtélyes okból kórusban kéredzkednek haza - és mi okból, Vityusa? Nagyon egyszerű: fájdalmat okoztál nekik, megfosztottad őket az intellektuális szórakozásoktól. Odanézz, milyen szenvedő pofával gubbasztanak. Így hát beszéljük meg a dolgot még ma...

TAMAROCSKA
... még ma, amikor kakálni mész, utána az összes asztali játék kerüljön vissza a helyére! Különben fel kell boncolnunk téged. És te magad is tudod, galambocskám, hogy élő embereket nem szokás boncolni, csak hullákat...

BORENYKA
(csokoládébarna nadrágos lábát szétterpesztve és karját keresztbe téve, tornyosul az ülő Gurevics fölé) Felállni!

TAMAROCSKA
Ennek a kis zsidónak miért nincs még bevetve az ágya?...

BORENYKA
(ugyanolyan halkan) Felállni!

(Egyik ujjával felemelve Gurevics állát) Felállni!

(Tamarocskához) Készíts elő szulfazint a betegnek, én magam fogom beadni.

PROHOROV
Mit művelsz Borisz? Újonc ez. Az igazságkeresés lázálma, hamisan értelmezett becsületérzéssel és egyéb atavizmusokkal társulva.

BORENYKA
Fogd be a pofád! Tetű.

PROHOROV
Aljoha!

ALJOHA
Jelen!

PROHOROV
Elsősegélyt a rajtaütés áldozatainak!... Sztaszik, kelj fel, nem kell, félni, elvonultak. Semmi különös nem történt, a java még hátra van. Először Gurevicshez...

Minden jó tulajdonság megvan ezekben a zsidókban. Csak egy a baj: nem tudnak élni. Hiszen a végén teljesen agyongyötrik, ez holtbiztos. (suttogva) Gu-re-vics.

GUREVICS
(nyögve, nehezen beszél) Semmi baj... nem gyötörnek agyon... én magam is... szerzek nekik... egy kis meglepetést...

PROHOROV
(fellelkesülve attól, hogy Gurevics él és mozog) Május elseji ajándék, remek. Csakhogy előbb te kapsz tőlük, úgy öt perc múlva... Felvidítsalak, Gurevics, amíg erre a kis kínzásra várunk? Bosszút áll majd érted az én hűséges kebelbarátom, Aljoha. Tudod, hogy lett belőle ellenzéki? Mindjárt elmesélem. Közismert, hogy minden oroszországi településnek megvan a maga bolondja... Milyen orosz falu is lenne, amelyiknek még bolondja sincsen? Az ilyen falura úgy néznének, mint holmi Britanniára, amelynek még ma sincs semmilyen alkotmánya. Így hát Aljohának Pavlov Poszadban jutott ki ez a sanyarú sors. Az állomás előtti téren söprögetett, segített ezt-azt cipelni... de lángoló szenvedély tombolt benne, és ez mind a mai napig megmaradt... Aljoha ugyanis a fiziognómia szellemóriása: elég ránéznie egy pofára, és rögtön tudja, kiféle-miféle, kinek a szolgálatában áll az a korcs. Csalhatatlan hatást váltott ki belőle, tudod mi? - a jólvasaltság és a nyakkendő. És mit tett ilyenkor? Semmi mást, mint hogy észrevétlenül megközelítette áldozatát, és ujjai közé szorítva az orrcimpáit messziről megcélozta, és - ami csak belefér, már a nyakkendőn fityeg. Az egész város ellenzékinek hívta, mindenkit elképesztett, hogy büntetlenül garázdálkodhat, valamint a fennálló rend és viszonyok elleni harc újszerűsége... Két hónappal ezelőtt hurcolták be ide.

GUREVICS
Csodálatos... Mennyit lestem én a népet... mit is akarhat... Éppen ilyenekre van most szüksége... A többiek nélkül... ellehet...

PROHOROV
Al-joh-ha!

ALJOHA
Egyfolytában jelen vagyok!

PROHOROV
Nagyszerű. De nem gondolod, Aljoha, hogy a te harcmodorod a világi gonoszság ellen... hát, nem éppen étvágygerjesztő? Értjük mi mind, kesztyűs kézzel nem lehet komoly dolgokba fogni. De miből gondolod, hogy ha az a kesztyű nem vérben ázik, akkor okvetlenül szarban, takonyban és okádékban kell áznia? Ritkábban olvasd a baloldali szerzőket, mindenféle euro-digókat...

ALJOHA
Isten ments, én csak Vasziljevszkij marsallt olvasom, de azt mondják, a marsall tévedett abban, hogy keletről nyugatra kell menni, inkább nyugatról keletre kellett volna...

PROHOROV
(még egy kicsit megpróbálja felvidítani Gurevicset a kínzás előtt) A mai ellenzékiség, Aljoha személyében, figyelmen kívül hagyja, hogy először a gyökereket kell kitépni, s azután a gyökerekkel együtt az összes többit, mindenekelőtt meg kell változtatni az utcáinkat és tereinket: náluk - a Szerelmes sóhajok hídja, Szent Genoveva utcája, a Homályos Sóvárgás körútja és más effélék vannak. Nálunk meg? Soroljátok csak fel a környéketek utcaneveit - elfog a csüggedés. kezdetnek így kéne mindent átkeresztelni: Sztolicsnaja - a városközpontban, magától értetődik. Párhuzamosan - Jubilejnaja, mellszobrokkal és nyírfákkal. Mindezt átszeli és elhomályosítja a Különleges Moszkovszkaja. És milyen hidak ívelnének át a folyókon: mondjuk a Fehér Erős, a Fűszeres Rosé. A hídfők mellett pedig szállodák: "Benedictine", "Charteuse" magasodnának a rakpartokon, s alattuk sétifikálnának a hölgyek és a lovagok, a lovagok a hölgyeket és a felhőket bámulnák, a hölgyek pedig a felhőket és a lovagokat. És mindannyian port hintenének Európa népeinek szemébe. Ám ezalatt Európa népei, kirázva szemükből a port...

BORENYKA
Ide, ide! (Hohuljára mutat)

BORENYKA
(Gurevics fekhelyéhez közeledve) Nos, uraim... Prohorov, fordítsa meg a beteget, csupaszítsa le a hátsófelét!

GUREVICS
Én... magam. (nyögve a hasára fordul)

BORENYKA
Takarjátok be!

PROHOROV
Kéne neki még egy takaró, éjszakára negyven fölé szökik a láza, én ezt tapasztalatból tudom...

BORENYKA
Nem jár. Nincs előírva. ha meg nagyon melege lesz - sétáljon, levegőzzön egyet. Ha ugyan meg tud moccanni... Gurevics! Ha estére nem nyúlsz ki a szuflazintól, fáradj el hozzám vacsorára. Pontosabban: májuselsejézni. Szíved hölgye, Natalja Alekszejevna, személyesen fog felszolgálni. Na, mi lesz?

GUREVICS
(erőlködve) Ott... leszek...

BORENYKA
(hahotázik, de teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy - egyik ujját az orrcimpájára szorítva - Aljoha közeledik feléje) Nagyon vendégszeretőek vagyunk ma. Én különösen. Megvendégelünk téged a magunk módján, drágakövekkel fogunk berakni...

GUREVICS
Én már... én már... megmondtam, hogy ott leszek... Elmegyek...

BORENYKA
(torkon ragadja Aljohát) Veled - veled majd később számolok. Tudod mit, Aljosenyka, most itt van a doktor... Ha elmegy, majd én is orrfúvósdit fogok játszani veled, rendben van? (Zsebkendőjével törölgeti a nyakkendőjét)

DOKTOR
A nemzetközi munkásszolidaritás közelgő ünnepe alkalmából köszöntöm önöket, beteg elvtársak. Jöjjön velem, Borisz Anatoljevics, szükségem van magára.

PROHOROV
(alig tűnnek el a fehérköpenyesek, Aljoha nyakába ugrik) Aljoha! de hiszen te egy hiperboreusz vagy! Alkibiádész! Szmaragdosz! De hiszen te Murat vagy, aki fehér lovon léptet az Arbaton! Te vagy Farabundo Marti!

GUREVICS
Gyere csak ide hozzám, Prohorov...

ALJOHA
(szárnyalva) A doktor bácsira is el kellett volna sütni egy keveset.

PROHOROV
Jól van, vitéz bajnok vagy! De az már túlzás lett volna.

GUREVICS
Ami az agyrémeket illeti... Ez itt (az injekcióstű helyére mutat) - ez itt sokáig fog fájni?

PROHOROV
Fájni? Haha. "Fájni" - az nem kifejezés. Egy-másfél óra múlva majd meglátod. És úgy három-négy nap múlva talán már mozgatni tudod a lábadat. Ne törődj vele Gurevics, majd felszívódik. Amennyire tőlem telik, szórakoztatni foglak: gyerekdalokat énekelek majd neked.

GUREVICS
Mondd, Prohorov, van valami hatásos ellenszer, ami enyhíti ennek a szulfazin-injekciónak a hatását?

PROHOROV
Mi sem egyszerűbb. Egy pohár jó vodka. A tiszta szesz még jobb... (valamit suttog Gurevics fülébe)

LJUSZI
Fiúcskák, injekcióra! Fiúcskák! Injekció, fürdés!

GUREVICS
És ez biztos?

PROHOROV
Mindenesetre, Natali ma a diétás nővért is helyettesíti. Minden kulcs nála van, Gurevics. Még a bel amijának, Borenykának se adja oda.

GUREVICS
(megdermed. Megpróbál felkelni) Hát így áll a dolog... (És újra megdermed ettől a hallatlan dologtól.) Támadt egy ötletem.

PROHOROV
Képzelem, milyen ötleted támadt.

GUREVICS
Nem, nem, sokkal vakmerőbb, mint gondolod. Ma éjjel fel fogom robbantani őket.

GUREVICS
Egy negyedóra múlva visszatérek,
Megkoronázva vagy megboronázva.

PROHOROV
Bravó! Költő vagy Gurevics!

GUREVICS
De mennyire! Kívánj nekem szerencsét!
Vagy pajzsomon és ibolyaszínű
Folttal szemem alatt, vagy... de leginkább
Pajzsommal és egészen folttalan.

TAMAROCSKA
Hány injekciót szúrtam már a hátsófeledbe, de te ugyanolyan hülye maradtál!... A következő! fáj? Nem megmondtam előre?! Ne gyötörj anyámasszony katonája! Hát te meg mit zaklatsz engem az aszpirinoddal? A nagyságos gróf úr! Aszpirinra fáj a foga! előbb-utóbb úgyis felfordulsz! Minden aszpirin nélkül! Kinek kellesz te egyáltalán, lókötő?... A következő!...

GUREVICS
(bágyadtan) Natali?

NATALI
Tudtam, hogy eljössz hozzám, Gurevics. Mi van veled?

GUREVICS
Egy kissé összevertek,
De Tasso Eleonóra lábához borul ismét...

NATALI
De ez a Tasso miért sántikál úgy?

GUREVICS
Talán nem érthető?... A lovagod,
Borenyka egy csöppet sem feledte...
Alig léptél az orvosi szobába,
Én rögtön láttam azt, hogy ő is rögtön
Meglátta azt...

NATALI
Milyen lovag? Milyen Bornyka?
Hogy jön ide Borka? Kik fecsegtek?
Ki hordott össze ennyi marhaságot?
Két óra alatt?!... Gurevics szívem,
Jöjj hát ide, bolondos!...

Hány éve nem voltál itt?

GUREVICS
Te jól tudod, hogy mérjük az időt,
Én és a velem egyívásúak... (Gyöngéden)
Natalja...

NATALI
Ki ismerhet ki téged, ostoba?
Valld be nekem, hogy tengernyit vedeltél...

GUREVICS
Dehogy... csak néha-néha egy kicsit...

NATALI
Hát a kezed, Ljova, mitől remeg?

GUREVICS
Ó, kedvesem, hogyhogy nem érted ezt?!
Remeg e kéz - no, hát csak hadd remegjen!
De mért vodkától! Talán a lélek
Hajléktalanságától nem remeghet?

Az ihlettől, az éhségtől, a szív
Örök sóvárgásától és dühétől,
A baljós előérzetektől,
Pusztító szenvedélyektől,
a rég áhított nagy találkozástól.

És legvégül a hazaszeretettől...
"Legvégül?" Nem! Mindennél fontosabb az,
Midőn ily istennő a földre száll,
E gödröcske, e keblek és e...

NATALI
(a férfi szájára szorítja a tenyerét) Jó, jó, fejezd már be, te szélkelep... Inkább kapsz egy kis glukózt... Teljesen kiszáradtál, megfeketedtél...

GUREVICS
Nem miattad-e Natali?

NATALI
Haha! Így higgyen neked az ember! (Feláll, jobb oldali köpenyzsebéből kulcscsomót vesz elő, kinyitja a szekrényt. Sokáig matat az ampullák, kémcsövek, injekcióstűk között)

GUREVICS
Azt írják: a kis tengeri amphióda szeme egész testének jó egyharmadát teszi ki. Nálad ugyanez a helyzet... De a maradék kétharmad ma valahogy jobban érdekel engem. Hát még az a diadalmas hajtű a fejeden.

Te olyan tiszta vagy mint a haszon.
A harmat csillog így a hogyhíjják-levélen.
Olyan vagy...

NATALI
Elhallgass már!... (injekcióstűvel a kezében megy oda hozzá) Ne félj, Lev, úgy csinálom, hogy ne fájjon, észre sem veszed. (megkezdi a procedúrát)

TAMAROCSKA HANGJA
(a spanyolfal túloldaláról) Te meg mit óbégatsz ilyen megveszekedetten? A következő! Mi a hézag? Miféle huzatot cseréljek? Megakad a por a torkodon, öcskös... Te!... Méghogy szennyes! Láttad a konyha melletti szemétdombot? Holnap az ilyen bölcseket mint te, bekaparjuk oda, és elszállítjuk a szeméttelepre... A következő!

NATALI
Min töprengesz, Gurevics? Ne figyelj oda, engem nézz inkább!

GUREVICS
Úgy is teszek. Csak arra gondoltam: milyen rohamosan züllik le az emberiség. A ragyogó Tamara cárnőtől - eddig a Tamarocskáig [Francisco Goyától] - a fajtájabeli druszájáig, Franco tábornokig. S ez még mind hagyján! Vitus Beringtől - Herman Göringig. És a...

NATALI
(újabb bigyót csavar rá ugyanarra a tűre, és valami más folyadékkal folytatja az injekciózást) És te, Lev, te talán jobb vagy a régi Leveknél? Mit gondolsz erről? Mi a véleményed?

GUREVICS
Jobb nem, de más vagyok, mint a régi Levek.
A szupermenség gyanújába fogtak.
Igazuk is van részben: felsőbbrendű
Ember vagyok; semmi sem idegen
tőlem, mi Felsőbbrendű-Emberi.
Nem tudok úszni, akár Bonaparte.
S mint Beethoven, nem is fésülködöm.
Mint Csapajev, nem értek nyelveket.
Terméketlen vagyok, akár Vespucci
Avagy Kopernikusz - ha negyven-ötven
Oldalnyit alkottam, mióta élek.
Hasonlítok hát valamennyi nagyra.
De kettes számú vagy Spanyol Fülöptől
Különbözöm, mert nem vagyok rühes.
Igen, ez így van. (Sóhajtva) Sőt, még tetveim
Sincsenek, bár Sulla Corneliust,
Róma vezérét bőven látogatták.
Szabad vagyok hát?...

"Szabad - mondták - természetesen, szabad. Rögtön hazaszállítjuk a saját autónkkal..." S erre idehoztak.

NATALI
És mi a helyzet a komszomolbizottság toronycsúcsával?

GUREVICS
Hát... azt csak az ellenség félrevezetésére mondtam... meg hogy téged ott, a felvételen, felvidítsalak.

NATALI
Figyelj, Lev, nem akarsz inni egy kortyot? Csak aztán - csitt!

GUREVICS
Ó Natali! Szívemből hála árad!
Iszom hát a feltámadásra!

Miközben Natali kitölt valamit és csapvízzel felhígítja, a spanyolfal mögött folytatódik:

TAMAROCSKA
Túléled, barátom, nem kell betojni!... Légy férfi, te csudabogár!... A következő!... Hát te meg hány nadrágot húztál fel? Hiszen az egész hübelevanc szétrohad rajtad!... Gyerünk, gyerünk!... Te meg tágulj már, ne zavarj a munkában!... A következő!... Semmi baj, öregfiú, még jó két hetet kell kibírnod, és - ollállá - a hullaház alig háromszáz méter ide!... A következő!

Goromba kissé neki a pszichéje,
Mint ephezoszi Herakleitosz mondta.

NATALI
Kiről beszélsz?

GUREVICS
Folyton csak Tamarocska irgalmas nővérről. Észrevetted, hogy romlanak az orosz nép erkölcsei? Még szólásokban is. Milyen megható volt ez: "A kedvesért hét verszta nem út." De hallgasd meg, hogy mondják most: "A veszett kancának száz kilométer sem kerülő."

És ez még mind semmi. A régi orosz közmondás: "Ne köpj a kútba, innod kell majd belőle", ma így hangzik: "Ne pisálj a kompótba, a szakács abban fog lábat mosni."

TAMAROCSKA
Ohó! Natalja Alekszejevnának nap mint nap új gavallérja van! Ez itten az összes eddiginél szépségesebb! Zsidó is, bolond is - kettős élvezet.

NATALI
(békítően simogatva a lázongó Gurevicset, szigorúan Tamarocskához) Ügyelet után, Tamara Makarovna, lesz egy pár szavam magához. De most nem érek rá...

TAMAROCSKA
Még mit nem! Altató kéne neki! A fenekét ne töröljem ki mindjárt? Hagyd abba a remegést! És csak egyet pisszenj, csirkefogó!

NATALI
Ljova kedves, nyugodj meg (csókolgatja), különben még rosszabb lesz, meglátod. És kár dühöngeni. Itt, ebben a házban, a betegeknek, bár ők vannak többségben, nincs joguk a sértést sértéssel viszonozni. És Isten ments, az ütést ütéssel. Itt még sírni sem szabad, tudod jól. Megszurkálnak, teletömnek gyógyszerrel csak azért, mert sírni merészeltél. Kellett neked Lev, valaha is sírnod?

GUREVICS
Hajaj! Volt idő, amikor azzal kerestem meg a kenyeremet.

NATALI
Könnyekkel kerested meg a kenyeredet? Nem értem.

GUREVICS
Pedig nagyon egyszerű. A diákságom évei alatt
Jaj, nem bírom, megint kezdem a jambusokat.
Tudod te, Natali, hogy bőgtem én?
Akár ok nélkül is. És rendelésre.
Ismerték mind e képességemet.
Csak szólni kellett: "Bőgjél Gurevics!"
A bacchuszi vagy más dolgok között:
"Na bőgjél, Gurevics, bőgj mint a zápor!"
S én bőgtem. Mindig fél rubelt fizettek.
Te mondd - te megérted ezt, Natali?
Tetszés szerint! Akármily rendelésre!
Valódi könnyekkel. Majd megszakadva.
Mit tudtam én, ordító siheder,
Hogy van még emberi, zsidói bánat,
Hogy van titánok bánata. Tehát
A többi könnyekről most szót sem ejtek...

NATALI
És tudod még mit, Gurevics: ötödfeles jambusokban itt ne beszélj - különösen az orvosokkal: azt hinnék, hogy gúnyolódni akarsz rajtuk. Szulfazinnal fognak majd kezelni, vagy valami még rosszabbal... Nagyon kérlek... a kedvemért... ne csináld!

GUREVICS
Istenem! De hát miért vagyok én itt?! - ez az, amit nem értek. És a többi páciens is - miért?

Hisz ők normálisak mindannyian.
Lábasfejű molluszkok, gyermekek,
Egy csöppet tán önkívületbe estek,
De egyikük se képzeli magát,
Se villanykörtének, se sétaútnak,

Se március eleji olvadásnak,
Müezzinnek vagy Pisai Toronynak,
Se Jackson-Fulbright módosításának
A washingtoni kongresszus előtt.
Sőt azt se, hogy a Schwassmann-Wachmann féle
új üstökös. - Én minek vagyok itt,
Ha egészséges vagyok, mint a makk?

NATALI
Idefigyelj, te, Fullbright: most még élsz,
Beteg se vagy még - de aztán mi lesz?...
Egy bacilus vagy vírus, ha rádnéz,
Már kézlegyintve fordul más felé.

GUREVICS
Bravó.

A természet csodákkal van tele,
Miképpen mondotta Berendej elvtárs.

Csakhogy én remekül ellennék nélkületek is. Persze, téged kivéve, Natali. Hiszen magad is beláthatod: én vagyok önmagam kórháza, én vagyok a legjobb pirocetam-injekció a saját seggembe. Én vagyok a magam rendőrkopója, és még a síp a fogai között is én vagyok. Én vagyok a tűzvész is meg a tűzoltóparancsnok is.

NATALI
Gurevics, kedvesem, te mégiscsak mélyre süllyedtél.

GUREVICS
És akkor mi van? Jó, tegyük fel. De azzal összevetve, hogy mi mindenen mentem keresztül, nem is süllyedtem olyan mélyre. Nagy, nemzeti folyónk, a Volga háromezer-hatszáz kilométert folyik, és eközben mindössze kétszázhuszonegy méter az esése. Brockhaus és Efron. Én rá hasonlítok. Csak egy kicsit óvatlan voltam, és egy csomó fontos dolgot hagytam kiégni magamból. De egyáltalán nem süllyedtem mélyre. Minden testnek, még az égitestnek is megvannak a maga viharai. René Descartes. Én vajon hány saját viharomat éltem át, hány tiszta és jámbor fellángolást hamvasztottam el? Hány orleans-i szüzet égettem el magamban, hány hónyakú Desdemonát fojtottam meg a tulajdon két kezemmel? És hány Mumut [csehovi] és Csapajevet fojtottam magamba?

NATALI
Hogy te milyen habókos alak vagy!

GUREVICS
Én nem habókos: intenzív vagyok.
És máma én... vagyis e pillanatban...
A süllyedés helyett zuhanni kezdek.
Én ma éjszaka cafatokra tépem
E tiltott jambusú tragédiát.
Egy szó mint száz: felrobbantom a házat.

Annál inkább, mert teljesen kiment a fejemből: ma van április harmincadika, amelynek éje május elsejére virrad. Valpurgának, Szent Benedek nővérének éjszakája ez. És ezt az éjt a nyolcadik század óta mindig rettenetes és csodálatos dolgok tették emlékezetessé. Nem tudom, milyen skandulum jön össze ma, de valami biztosan történni fog!...

NATALI
Ne ijesztgess, Ljovuska - ma egész éjjel én ügyelek.

GUREVICS
Kebelbarátoddal Borenykával párban?

NATALI
Képzeld csak el!

Kebelbarátommal. És tiszta szesszel,
Melyből magam kevertem az italt,
és tortákkal, miket magam sütöttem,
és Joszif Kobzon szép dalaival.
Hát így vagyunk ex-drágám, ex-fiúm!

GUREVICS
Pontosan nem emlékszem, melyik országban, Natali, az ilyen tréfákért égszínkék violacsokorral szokták megverni a nők fenekét. De én, ha akarod, inkább megénekellek - természetesen Nyikolaj Nyekraszov modorában.

NATALI
Jól van, énekelj meg, tökfilkó!

GUREVICS
Á la Nyikolaj Nyekraszov!
Pahom apó fejét lehajtva
És szemlesütve szólt ekképp:
- De odavagytok a popóért!
Fő, hogy a lelke jó legyen...
S mondotta Prov: Bizám!

Mellesleg, tudod-e Natali, milyen derűs egyenlettel határozta meg Nyekraszov az orosz menyecske kívánatossági fokát? A következőképpen: az orosz menyecske kívánatossági fokát azon férfiak mennyisége határozza meg, akik szívesen belecsípnének. És én most olyan szívesen beléd csípnék...

NATALI
Hát akkor rajta, csípj belém! Csak ne ízetlenkedj! És csendesen, te bolondos.

GUREVICS
Miért ízetlenkedem? Amikor az ember meg akar győződni arról, hogy már nem alszik, hanem ébren van, akkor az ízetlenkedőnek bele kell csípnie...

NATALI
Persze, hogy bele kell. Csakhogy saját magába. Nem pedig a mellette álló hölgybe.

GUREVICS
Mi a különbség?... Ó, hiszen te állsz mellettem... Natali, te mártír... Amikor a csípődet ringatod előttem, nem bírok magammal, szeretnélek hátulról magamhoz szorítani, de úgy, hogy elől szikrákat szórjál!

NATALI
Hű, micsoda mamlasz! Akkor hát rajta - szoríts magadhoz!

GUREVICS
Ó, Natali! Hadd vegyek levegőt! Nagyon is emlékszem - három évvel ezelőtt olyan aktuális ruha volt rajtad. De minek is mentem akkor keletre. Filozófus fasz lett belőlem. Azt hittem, megszabadultam a sötét kísértetektől, a bujaságtól, a bűntől. Csak most értettem meg, nem a bujaság, a bűn, hanem az ember sorsa fekete.

NATALI
Miért van az, Gurevics, hogy bár olyan sokat iszol, mégis mindent-mindent tudsz?

GUREVICS
Natali!

NATALI
Hallgatlak, bolondos... Mi kéne még, butuskám?

GUREVICS
Natali... (Hevesen átöleli és hozzátapad. A kezei eközben - a szenvedélytől hajtva, természetesen - görcsösen kotorászik Natali bordáin.)

NATALI
(valamivel később) Nagyon hiányoztál, Gurevics... (Hamiskásan) És hogy van a te Ljuszid?

GUREVICS
Megszöktem tőle, Natali. S ugyan milyen nő volt ez a Ljuszi? Mondtam neki: "Ne zsémbeskedj folyton!" - Erre ő: "Kopj le, szerencsétlen triumvír!" - Miért éppen "triumvir", máig sem értem. Aztán még ezt kiabálta utánam: "Mocskos véget fogsz érni, Gurevics! Eliszod az eszedet!

NATALI
(nevet) És mi volt előtte?

GUREVICS
Mi volt előtte? Rá se gondolok!
Ó, Natali! Bosszantott szüntelen,
Örömtelen feküdtem már reá.
Így hull az őszi, lekaszált mezőre
A hűvös csillag halovány sugára.
A súlyos gond az ember homlokára,
Így nehezül - mit "homlok"? "súlyos gond"?...
Hagyjuk Lüszit... Hiányoztam neked?
Azért kellett e ringyót szóba hoznod,
Hogy így legalizáld Borenykát?

NATALI
Már megint! Lev! Nem szégyelled magad?

GUREVICS
Nem - jól tudod, mily olvasott vagyok.
Tehát ma, május elsejének éjén
Meglátogatlak... két decit bedobni...
Nem mint bolond... És meghívásom is van:
A te Borenykád hívott, s én neki
Azt mondtam - rábólintva -, ott leszek.

NATALI
Hát ez már mégiscsak sok, nem gondolod?

GUREVICS
De gondolom.
Jót választott a donjuankodásra!
Borenyka s te - kibírhatatlan!
De ez az vadkan még hajnal előtt
Meghallja a kővendég lépteit!

NATALI
Gurevics, édes, elment az eszed.

GUREVICS
Még egyelőre nem. De, ha kívánod,
Sötét leszek, sötét akár a mennybolt,
Ha megkérsz rá... (eltöprengve) És hogyha arra kérsz meg
Akár a mennybolt, lángba borulok!
Még meglátjuk, hogy ebben a darabban
A legutolsó "aktus" hogy esik!... [pjate acte - a dugás]
Natalja, kedvesem...

NATALJA
Mit, van butácskám?

GUREVICS
Legyen bár negyvenezer ruha rajtad,
Vagy csak kereszt a kebleid között
És semmi más - én téged így is úgy is...

NATALI
(ki tudja hányadszor szorítja tenyerét a férfi szájára. Gyöngéden) Úgy! Szóval erre is emlékszel, te utálatos!...

NATALI
Csak ciripelsz megint, csak ciripelsz...

GUREVICS
"Az egyenesszárnyúak többségének hímjei tudnak ciripelni, míg a nőstények nem rendelkeznek ezzel a képességgel." Általános rovartani tankönyv.

PROHOROV
(kezében vödröt és partvist tartva, megjelenik az ajtóban) Folyton csak kezelések... keze-léések... (Összenéz Gureviccsel)

Natalja Alekszejevna, az új páciensünk állapota, minden várakozás ellenére, óráról órára mind több javulást mutat. Épp csak erre jártam; a gazdasági részleg linóleuma nagyon el van hanyagolva - nincs mit tennünk. Így hát az újonc, nehogy elfeledje, hova csöppent, dolgozzon csak ott egy jó félórát. Én majd szemmel tartom...

GUREVICS
Jó, nem bánom... (Távozik a vödörrel és a partvissal, stratégiai megfontolásból a szája szélét harapdálva.)

PROHOROV
Rendben lesz minden. Én felelek érte.
Te, Alekszejevna, gyámolítsd szegényt.
Kissé lökött. De ez kit érdekel?

VOVA
Hijnye, be csudálatos most a faluban! reggel, amint felébredsz, első dolgod, hogy lehúzod a csizmádat, a napocska a szemedbe néz, de te nem nézel az ő szemébe... szégyelled... és kilépsz a tornácra. A madárkák-verebecskék-csalogányok meg csak úgy csattognak-dalolnak: trilili-tralala, csip-csirip, kukurikú, kotkodács. Magadhoz veszed az irataidat, és máris indulsz a sztyeppére sügéreket lőni. Mész, ahogy az anyád szült. Pufajkában, rongyosan, meztéláb, hajadonfőtt. Haj nélkül nem lehet, hajasan könnyebb gondolkodni... És ahogy ott mész-mendegélsz, megcsókolsz minden pitypangot, ami az utadba kerül. A pitypangok meg belecsókolnak a gimnasztyorkádba, amit kifakítottak a megpróbáltatások, miközben veled ment Berlintől Texasig...

És csak mész-mendegélsz... a szelek keresztbe fújnak... Fölötted kékség, lábod alatt májusi harmatcsepp-smaragdok... Előtted meg valami feketeség fehérlik... azt gondolod: talán csak nem egy galagonyabokor? De nem. Talán egy örmény? De nem: hogy kerülne a zsurlók közé egy örmény? Aztán kiderül, hogy az az én kisonokám, Szerguncsik, még csak négyéves, alig serked a szőr a hátán, de már mindent meg tud különböztetni: minden füvecskét minden gazocskától, a madarakat meg a belső részeik alapján tanulmányozza.

KOLJA
Én bezzeg semmit sem tudok megkülönböztetni. Tán csak a kőrist a hárstól...

SZTASZIK
(ismét fel-alá rohangál a kórteremben, saroktól sarokig) Igen! ez a legfontosabb a világon! A fák megmentése! Jön a megszálló - és hol van a mi intim oltalmunk? A tudós partizán meghitt menedéke? Mert miben is foglaltatik ez? Megmondom, miben: a tudós partizán üldögél és járdigál, füstörészget és fütyörészget. Így kelt rettegést a gyönyörű Klárában!

VOVA
Az én Szergunycsukom meg...

SZTASZIK
(megfékezhetetlenül) Az Úr megteremtette a világot, igen, igen, igen! A te Szergunycsukod pedig elválasztotta a fényt a sötétségtől. És ezért nem adnak nekünk semmi valódit és intimet! Például gyöngykását, túróval, mazsolával, hawaii rummal...

KOLJA
És vermuttal.

SZTASZIK
Nem, vermut nélkül. Minek ide vermut? És még meddig fognak engem folyton félbeszakítani? Meddig tapossák ki a becstelenek ösvényeit? Mikor fejeződik be végre az atomkatasztrófához vezető csúszás-mászás? Miért késik Isten a büntetéssel? És általában - ezek a lengyelek meddig járatják még velünk a bolondját? Hiszen az élet anélkül is oly rövid...

VOVA
Ültess valamilyen virágot, Sztasz, könnyebb lesz a lelked.

SZTASZIK
Hohó! Jónak adsz tanácsot! Csak gyere el hozzám, nézd meg az üvegházamat! Az élet rövid - de mire azt végignézed, a te életed még rövidebb lesz! A te füvecskéid és virágocskáid - a pokolba velük, azok mindenhol megteremnek. De ami nálam van, azt a fajtát én magam állítottam elő és figyeltem a fejlődését. Úgy hívják: "Pocakos-felfújt-ingyenélő", homorú levelekkel. És hogy virágzik! - mintha revolverrel lőnél a levegőbe. Úgy virágzik, hogy kedved támad az első járókelőt lepuffantani! És még, és még, ha akarjátok, ott van a nő, a "Javíthatatlan pornográf" - azért hívom így, mert a virágzás kezdetén egy szál bugyi van rajta! "Takaros, töprengő cemende" - legjobb teltszirmú fajtái: "Mama, többet nem bírok", és "Ejnye-bejnye". Minden, mi csak szem-szájnak ingere! "Sárga fajankó!", "Kétéves nyafka!". Ezt azoknak szánom, akiket lábbal előre visznek ki a szobából.

VOVA
És ez mind megtermett a kertedben, öcsém?

SZTASZIK
Mi az, hogy megtermett? A mai napig megterem! Mondd csak, Vova, mit szeretnél a lovaglónadrágodra?

VOVA
Nekem olyan nincs...

SZTASZIK
Ha nincs, majd lesz... És persze, szeretnéd beszegni valami bíborszínűvel. Gyere el a kertembe, ott minden a tiéd. "Ártatlansági vélelmezés", "KNEB, te drágalátos!", "Csecsen-ingus Golf-áramlat!". Kétszeresen kitüntetett "Együgyű apácafejedelem-asszony", ennek legjobb alfajai: "Stucman karnagy", "Orrba-fülbe-szájba", "Hervadhatatlan Rosemarie" és "Csókolj halálra!". A bíborszínű fajtáknak különféle nevük van: "Ne tréfálj a szerelemmel!", "Zendülj fel, győzedelmi harsona!, "Varjág cirkáló" és "Csöcsöket félre". Ha pedig...

VOVA
Hát kékecskék vannak-e? Én, például, ha nagy ünnepeken kimegyek a harmatos mezőre, mindig csak azt nézem: vannak-e kékecskék...

SZTASZIK
Kékecskék? Már hogy ne lennének! Még hogy nekem ne lennének! Parancsolj: "Ihletett ormányok", "Savanyított ormányok", "Göndör-kék nyálvirág", "Gutenmorgen", "Határtalan Zanzibárom", de választhatod a következőket is: "Jávorszarvasszigeti", "Jauza", "Északi", "Ezüstös zúzmara", "How do you do", "Könnyek nélkül távozz örökre!"... (A "Könnyek nélkül távozz örökre" szavak hallatán ismét mozdulatlanná dermed a kórterem ablaka előtt, kezét függőlegesen magasba emelve. Mindenki Vova orrát nézi. Koljának megint folyik valamije, Vova gondosan törölgeti. Szinte senki sem figyel fel arra, hogy Prohorov szobaparancsnok hol beront a helyiségbe, az óráját nézegetve - az egész kórteremben egyedül neki szabad órát tartania -, hol újra eltűnik. A kísérőzene ezalatt a lehető legbaljósabb)

KOLJA
De azért ősszel is jó a faluban... Ugye, Vova?

VOVA
Ősszel egy kicsit rosszabb, beázik a mennyezet... Ülsz a csupasz padlón, és felülről csöp-csöp, csöp-csöp, a padlón meg egérkék futkároznak: cin-cin, cin-cin, megesik, hogy egyik-másikat megszánod, fölkapod és a hónod alá dugod, hogy megszáradjon-fölmelegedjen. A szemközti falon meg két arckép lóg, mindkettőt szeretem, csak azt nem tudom, melyiknek szomorúbb a tekintete: a huszárruhás Lermontové vagy Pelse elvtársé. Lermontov, az olyan ifjonc még, semmit sem ért a dolgokból, aszongya nekem: "Eridj, Vova, Cseropovec városába, ott néked ingyen cipőt adnak." Én meg aszondom neki: "Minek nékem az a cipő? Cseropovec - aj, na-a-gyon messzi van. Ha meg is kapom azt a cipőt Cseropovecben, hová a fenébe menjek tovább benn? Nem, nem, akkor már jobb cipő nélkül." Pelse elvtárs meg halkan így szól hozzám a csöpögés közben: "Talán mi vagyunk a vétkesek, hogy te így búslakodsz?" - de én aszondom: "Nem, senki se vétkes abban, hogy én búslakodom." És akkor még a borjacska is káromkodni kezd a válaszfal mögött és valamit kérincsél, én meg mán mióta nem is adtam enni neki, és egyáltalán hogy került ide ez a borjacska? Hiszen nékem tehénkém se volt sohasem. Meg kéne tán kérdeznie kisonokámtól, Szerguncsiktól, de ő meg szőrén-szálán elveszett. És mindenki szőrén-szálán elveszik. Még az este kitettem a tornácra egy tál hajdinakását a sünöknek. Leszáll az alkonyat. Megcsörren a tálka is - szóval, mégiscsak megjöttek a sünöcskék házkutatást tartani. Levelek köröznek a levegőben, körözgetnek, aztán leülnek a padra. Némelyik még visszaszáll - és újra lecsücsül. És a virágocskákat mán mind átültettem télire. A szél meg egyre csak hajtja a felhőket, északra, északkeletre, északra, északkeletre. Nem tudom, melyikük tér vissza. A fejem fölött meg egyre szaporábban: csöp-csöp-csöp, és a szél is egyre erősödik: a fák kezdenek nyikorogni és kitöredezni, széthasadoznak és kinyiffannak, vizsgálat és tárgyalás nélkül. Már a madárkák is elröppentek, mint fejek a vállakról.

KOLJA
Hát ez csodálatos. És nálatok a faluban az április szintén harmincnapos vagy három napot rátettetek?

VOVA
Egyelőre még nem.

KOLJA
Hát, nagy kár... Néhány napot még rá kéne tenni... Minálunk mindennek nagyobbnak kell lennie, mint amazoknál. Ők öthúrú gitáron játszanak, nekünk meg saját, tősgyökeres, héthúrú gitárunk van. Bajkal, Tv-torony, Kaspi-tenger... Ezért is olyan bosszantó, hogy náluk is harminc nap van áprilisban meg nálunk is. (Nyálát csurgatja)

Európához igazodni, ahogy én látom - azt jelenti, hogy reménytelenül lemaradunk tőle. Mi, persze, nem keresünk egyoldalú előnyöket a magunk számára, de azt sem engedhetjük meg sohasem, hogy...

PROHOROV
(ragyogó arccal ront be a kórterembe) Vizit! Vizit!

Gyorsan a padlóra! Mindenki! Pofával lefelé! Aki ide-oda pislant, arra rásütöm az összes mozsaramat! Sztasz, szüntesd be a "rot front"-jaidat. (Sztaszikhoz meg, de annak karja megmarad a "rot front"-pózban.) Na jól van, csak fordulj a fal felé, no pasaran, passionario! Venceremos!

GUREVICS
Tessék, itt van! Úgy tűnik, győzelem.

ALJOHA
(a küszöbről) Mindenki föl, pihenj! A vizitnek vége!

PROHOROV
Mindenki feküdjön az ágyába! Vegyétek észre, bolondok: a vizitek egyre rövidebbek. Következésképp, hamarosan teljesen megszűnnek. Föl, föl - és ágyba! Úgy, úgy... Ugyan mit műveltek ti itt - miközben bolygónk legritkább szabású emberei megtették a lehetetlent -, mivel foglalkoztatok ti ezalatt, letargikus népség?

VOVA
Sztaszik mesélt nekünk a virágocskáiról. Ő maga termeszti őket.

PROHOROV
Hogy oda ne rohanjak! A igazi virágocskák mibennünk vannak. Egyetértesz velem, Gurevics? Ugyan mit érnek azok a virágok, amik kívül teremnek?

GUREVICS
Előbb be kell dobnom egy keveset, majd aztán... Egyébként valóban sok virágocska van bennünk: ciszták a vesékben, cirrózisok a májban, itt is, ott is influenzák és reumatizmusok, szívizomgyulladások, absztinenciák tetőtől-talpig... A szemünkben protuberanciák.

PROHOROV
Tölts magadnak egy jó féldecit, Gurevics, és dobd be gyorsan. Majd utána beszélünk a virágocskákról. Al-ljoha!

ALJOHA
Jelen!

PROHOROV
Lökj ide egy pohár hideg vizet! Hohulja bőröndje teli van citrommal, szedd ki mindet!

ALJOHA
Mindet?!

PROHOROV
Mindet, az anyád úristenit!

(Az adagját várva.) Félreismertelek, Gurevics. És mindannyitokat félreismertelek: azt hittem, ti kínoztatok minket a gázkamrákban, ti rothasztottatok a vérpadon. Most kiderült, hogy szó sincs róla. Én úgy gondoltam: meg kell tartani a három lépés távolságot veletek. A pogromméretű távolságot. De hát te egy Alkibiádész vagy! Tyű, Alkibiádész már volt... egy Cagliostro gróf! [Puskin] Canova vagy, akit Casanova szoborba öntött, vagy fordítva, köpök rá! Te Leó vagy, azaz oroszlán. Igaz, hogy Iszaakovics, de mégiscsak Leó! Genius Pompeius és Mannerheim marsall! Ennél nagyobb dicséretet nem is mondhatok... de ha nekem is adnál hatvanöt grammot...

ALJOHA
Ne ellenőrizzük, hogy ég-e?

GUREVICS
Lehet róla szó. (Az éjjeliszekrény szélére kiönt egy keveset a maradékából, gyufát gyújt és odatartja.)

PROHOROV
(még csak fel se hígítja az adagját, kikészíti maga elé a Hohuljától elvett citromot. Felhajtja az alkoholt. Szenvedélyesen beleszippant a citromba. Meditációs szünet) Tehát. Véget értek az emberiség csillagtalan órái. Mondd, Gurevics, milyen márványból kéne kivágni téged?

GUREVICS
Hogyhogy "kivágni"?

PROHOROV
Nem, nem, nem azt akartam mondani. (Fokozatosan emeli fel a hangját.) Azt akartam mondani: ha ettől a perctől kezdve a hármas számú és bármelyik vazallus kórteremben akadna olyan ostoba bolond, aki kételkedni merészel ennek a népnek (Gurevicsre mutat) a lelki nagyságában, azt én tüstént kinevezem ellentengernaggyá. Annak összes következményével együtt.

GUREVICS
Csak lassan, óvatosan, szobaparancsnok, különben zavart keltesz a gyengelelkűekben. És arra nem gondoltál, hogy Alkibiádész is vágyik valamire? Te már kissé bíbortógás vagy. De nézd meg Aljohát!...

PROHOROV
Al-ljoha!

ALJOHA
Itt vagyok. (Alig bírja kivárni, amíg Gurevics a szesszel és a vízzel bűvészkedik. "Arcokat" vág. A hasát pengeti, mintha gitáron kísérné magát. Meglepő módon andantéval kezdi.)

Teszek mindenre - jó nagyot.
Nem érdekel, hogy szar vagyok.
Oly boldog a degenerált,

GUREVICS
Ha itala denaturált,

ALJOHA
Oly jó, hogy rég nem hallhatok
Munkába hívó gyári kürtöt.

Mindenáron,
Mindenáron
Vörös hajú lesz a párom!
Bum-bum-bum-bum!

Mind-denááron...

GUREVICS
Stop, Aljoha. Még nem jött el a dalok ideje. Körülöttünk éhen-szomjan senyvednek a kis népek. Mi pedig, szuperhatalmak, eközben olyasmit kóstolgatunk, ami, mellesleg autonómmá teszi a lelkünket, ám meglehet, hogy ugyanezeket a lelkeket a pokolra is juttatja. Egyesüljünk ezekkel az árvákkal?

PROHOROV
De még mennyire! Al-ljoha!

ALJOHA
Itt vagyok. (gépiesen átnyújtja az üres poharát.)

GUREVICS
Bunkó. Tudod te, mi az - árvának lenni?

ALJOHA
Hogy ne tudnám? Itt van Szerjozsa Klejnmihel, Paska Jerjomin komszomoltitkár a szeme láttára tépte ki az anyukájának szinte minden végtagját. És ő most egyre csak körmöl meg írogat, körmöl meg írogat. Idehívjam?

GUREVICS
Hívjad, hívjad... (Félig tölt egy poharat)

PROHOROV
Klejnmihel! Szőnyegre!

GUREVICS
(az odalépő Szerjozsához) Szóval, mit mondott, mit kacsintott az anyukád a halála előtt?

SZERJOZSA
(természetesen szipogva) Ő mindent tudott. Az anyák mindig mindent tudnak. Hogy nekem nem fogják megengedni, hogy filmet forgassak az anyukámról és Mihail Bugyonnijról, arról, hogy milyen szenvedélyesen csókolták meg egymást a döntő ütközet előtt. De mindenre rátette a mocskos kezét Paska Jerjomin, a zsidó spionista...

GUREVICS
Ne siess! Igyál!

SZERJOZSA
Honnan lehet tudni, hogy valaki zsidó kém? Az első ismertetőjel - Pasának hívják. A családi neve meg Jerjomin. Más bizonyítékra nincs is szükség. Éjszaka nem hagy verset írni, és hogy a jövő tervrajzain dolgozzam...

GUREVICS
Mi ez a kezedben, Bugyonnij?

SZERJOZSA
Ez az, amit az áruló Pavlik elől rejtegetek. Mindaz, amit felépítek, ha kiengednek innen. De ha én valamit felépítek, azt az a gazember Pavlik meg felgyújtja. Mindjárt felolvasom, de csak akkor, ha Paska Jerjomint nem eresztik ide gyufával a kezében.

PROHOROV
Add ide, majd én felolvasom. Elvégre nekem baritonom van, neked meg nincs baritonod. Úgy, úgy... "A Jövendő Létesítmények Tervezete: Az Anyánk Iránti Szeretet Háza, Ház, Ahol Nem Buliznak Éjjeli Tizenkettőig, Hanem A Szeretteikkel Élnek, Gyermekvilág A Sportfolyón, Ahol A Kis Kémek Elmerülnek, A Nagyok Meg Felbuknak, Hogy Nagy És Hamis Tanúvallomásokat Tegyenek."

GUREVICS
Sokáig tart még ez a huzavona? Szerjozsának nem kéne többet adni.

PROHOROV
Rögtön-rögtön... (folytatja) "Vonatok Tere, Ahol A Lányok Rövid Szoknyában Állnak A Hágcsókon, És Az Érkező Vonatokkal Integetnek A Kifutó Vonatok Után."

GUREVICS
Ejnye-bejnye... Mégiscsak rossz nevelést kaptál, Klejnmihel... Talán igaza is volt Jerjomin komszomoltitkárnak, amikor feldarabolta az anyukádat...

SZERJOZSA
Nem, egyáltalán nem volt igaza. Amikor egészben volt, sokkal szebb volt... Maga csak nevet rajtam, de itt igazából nincs min nevetni... Van még egy tervezetem, hogy Oroszországban kevesebb legyen a nevetés: Csővezeték Frankfurt-am-Mainból Urengojon, Pomarin, Uzsgorodon keresztül Szmolenszkbe És Novgorodba. könnygázszállító Csővezeték Oroszországba, Kölcsönös előnyök Alapján...

GUREVICS
Bravó, Klejnmihel!... Parancsnok, tölts neki még egy keveset!

SZERJOZSA
(a dicsérettől meghatottan felhajtja az italt, és kéjesen nyögdécsel) Meg azt is szeretem, amikor Ljudmilla Zikova énekel. Amikor énekel, mintha mindenem széthasadna, még a vadonatúj zoknim, az is széthasad. Még az ingem a hónom alatt, az is. És a taknyom folyik, meg a könnyeim, és mindez a Hazáért, a mi beláthatatlan mezőink felvirágzásáért...

GUREVICS
Remek, Szerjozsa, legalább abban lelj vigaszra, hogy esküdt ellenségednek, a komszomoltitkárnak, egy csöpp se jut. Ő, sajnos, azok sorából való, akik a nemzet szarvasmarha-állományát alkotják. Oldozzuk ki a tengernagyot!

PROHOROV
Hát jó. Annál is inkább, mert már kétszer felébredt ez a nukleáris Pentagon-káder. (A kezét dörzsöli, majd tölt - sorrendben - Gurevicsnek, saját magának, Aljohának.) Kelj fel, flottaparancsnok! Te, a NATO elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajója! Mindjárt eloldozlak, de valld be, Nelson, ugye mégiscsak kellemes a magasabb-alkoholfokú igazságosság világában élni?

MIHALICS
(Miután némileg megszabadítják a bilincseitől) Inni akarok...

PROHOROV
Hát ez teljesen a mi emberünk! De előbb térdelj le, és mondd el az utolsó szavadat!

Nem, nem, csak kérj bocsánatot a megsértett nagy nemzettől - de úgy, hogy az Észak-atlanti Paktum-béli régi barátaid is halljanak!

MIHALICS
(hadarva Prohorovra sandít, aki előre tölt neki) Moszkva mókás város, a csapszéke számos. Betegnek böjtje, józan imája - Isten fittyet hány reája. Tea, kávé bélbe nem kell - inkább egy kis vodka reggel. Az első stampedli ólom, a második sólyom, a harmadik dalos madárka. Inni nagy jaj, nem inni agybaj, rosszabb, ha szenvedsz, mint ha betermelsz. A sörre nézve, táncolni mész te...

PROHOROV
(jóval lelkesebben mint a második felvonásban) Úgy, úgy, úgy...

MIHALICS
Jobbra német, balra török - félliternyit felhörpölök. Öntözés nélkül a káposzta is kiszárad. Aszongya az öreg Iván, hogy nem enni, inni kíván! Az életünk oly mostoha - inni kéne...

GUREVICS
Most vagy soha...

Alkotmányunk alapján, admirális, a Szovjetunió minden állampolgárának joga van kidüllesztenie a szemét, de nem annyira, hogy kiforduljon... Vova!

Gyermekeim, örmény konyak áll az asztalon, mondjatok imát! (Prohorovhoz) Ezek, tulajdonképpen, miért itt vannak, miért nem ott?

PROHOROV
De hiszen te is hallottad... észt... a feje fáj... ez tán nem elég ok? Ami pedig Vovát illeti - ő csak úgy, őt azzal gyanúsítják, hogy páratlan a maga nemében.

GUREVICS
Ne búsulj, Vova, holnap már velem leszel a szabadságban. Szoktál álmodozni valamiről?

VOVA
Igen, igen, szoktam. Szeretnék a halastavamban egy halacskát tenyészteni - gambuziának hívják. Ez a bizonyos halacska megeszik a tavában minden szúnyoglárvát és egyúttal minden lambliát. Mert elég az embernek a vízzel együtt csak egyetlen lambliát lenyelnie, és akkor az az egy lamblia saját magától szül egy másikat, a harmadik lamblia pedig, amelyik az első két lamblia egyesüléséből született...

GUREVICS
És hány ilyen lambliát tud egyszerre lenyelni a te gambuziád?

VOVA
Egyszerre hetvenöt darabot.

GUREVICS
Félrenyelés nélkül?

VOVA
Félrenyelés nélkül.

GUREVICS
Nagyszerű. Hát akkor ugyanannyi grammot töltsetek neki! Csak hígítsátok fel a vízzel! Borenyka még ma éjjel megfizet azért, mert "modus vivendi"-t csinált az orrodra...

VOVA
(egy hajtásra kiissza az adagját, hol elzöldül, mint a fű, hol felragyog, mint a napocska) De a legfőbb dolog, amiért jó a gambuzia, hogy egyetlen szúnyog se marad a levegőben. Semmi se csipked benneteket, bátran mehettek az erdőbe, kis rádióhallgatóim. És sétálgassatok, amíg Edik nem hív benneteket...

PROHOROV
Hát az meg ki a fene, az az Edik?

VOVA
Azt senki sem tudja. De amint felkél a Heszperosz, haza kell menni, mert Edik jelt ad: ideje hazamenni. Hiába is ellenkeznél... Szerguncsik, a kisonokám, nem fogadott szót, és mi lett az eredmény?... elsodorták a szelek, Isten tudja, hová... Az Állami Rádió megrendelésére...

GUREVICS
Mégiscsak csodálatos ország ez a mienk! Hogy jön ide ez az Edik? Milyen alapon Edik egyáltalán?... (Koljához fordul.) Kolja! Te értesz valamit ebből a baromságból?

KOLJA
Magától értetődik. Én már régen kitanultam ezt a dharmát. (A közönség felé terjeszti a karjait.) Atyáink savanyú szőlőt ettek, de gyermekeik asztalán egyedül csak vermut van és semmi más. Az ünneplőjén édes vermut, Anyeginünk az ifjúhoz fut, és nézi, hívja, ám hiába, nem leli őt, az ifjú költő elhalálozott idő előtt. Különleges vodkára várt, és élő kín égett szemében, de csak rossz vermutot talált az ég felé nyújtott kezében!

GUREVICS
Remek! Töltsetek muskotályt a költőnek!

KOLJA
(kihörpinti a "muskotály"-adagját) De hogy került a kórtermünkbe muskotály?

PROHOROV
Minden egy helyről. De hogy kerültek a kórtermünkbe felesleges kérdéseket feltevő, kíváncsi fiatalemberek? Idekerült, tehát itt van. És eközben, a becsületen kívül, nincsen veszve semmi. Ha még van kérdés, forduljatok Vityához!

GUREVICS
Igen, igen. Ha valaki valamit nem ért, forduljon a mi felejthetetlen nagymesterünkhöz. Mekkora megtiszteltetés - már életében felejthetetlennek nevezik! Vi-itya! Korcsnoj! Bolond lyukból milyen szél fúj manapság?

GUREVICS
Nagyon egyszerűen meg lehet állapítani, alszik-e az ember vagy nem. Ha csatlakozni akar a társasághoz, az azt jelenti, hogy már felébredt. Ha viszont nem akar, akkor valószínűleg alszik, és nem is ébred fel sohasem.

VITYA
Ébren vagyok. És míg ezen a földön muskotály lesz, nem is alszom többé.

PROHOROV
(Vityát kínálva) Most megérted, nagymester, hogy mi nemhogy az igazságosság világában élünk, hanem ráadásul egy olyan magasztos igazságéban, ami még a legmagasztosabbnál is magasztosabb egy kicsit.

VITYA
(hatalmas, rózsaszínű fejét fölemelve) És akkor én nem fogok meghalni?

GUREVICS
Te, Vitya, túlértékeled a magad jelentőségét. Az egész előttünk zajló drámában - előtted - senki nem ejtett egyetlen szót sem a halálról, bár mindannyian szipkáztunk. Az emberi lény boldogsága önmagában, a természetes emberi szükségletek kielégítésében rejlik. Pierre Bezuhov. S ha már meg kell halni, haljunk meg bátran! A halál mindössze egy kellemetlen pillanat, amit nem kell komolyan venni. Augusto Sandino.

PROHOROV
Na végre! A Mindenség öröme és rettenete - Vitya - kirándulásra szánta el magát a klozet irányában. Sztaszik! Hagyd abba a "rot front"-jaidat! Gyere ide!

GUREVICS
(felocsúdva) Úgy ám. Semmiféle "rot front"-ok és nopasaranok nem használnak immár. Spanyolország fölött az égbolt derült. Francisco Franco. Éppen ezért ereszd le a kezed, és gyere ide!

SZTASZIK
Akad néhány beszédtémánk: összpontosított nyomásgyakorlás Iszlamabadra, tengeralattjárók Ukrajna sztyeppjein. Valamint - mindezekhez ráadásul - az erőszaktevő Vaszja bácsi a csalánbozótban. És az amerikaiak bábja, Pinochet elvtárs, aki csak arról ábrándozik, hogyan törölje le Szovjet Oroszországot a föld színéről. De vajon le lehet-e törölni azt, akinek oly sok földje van, ám egy csipetnyi színe sincsen? Lám, hová vezet ezeknek a cson tu hvanoknak a szűklátókörűsége.

GUREVICS
Azonnal töltsetek neki! És azzal arányosan, amit most összehordott... Istenem, Vitya!

VITYA
(olyan mosollyal, amelynél elbűvölőbb még nem volt a Teremtés óta) Tessék, kérem, egy sakkfigura, jól megmosom csapvízzel... (A kórterem közepén álló asztalra tesz még egy fehér királynőt.)

PROHOROV
A sakknak még majd utánanézünk. De hol vannak a dámafigurák?

NATALI
(suttogva) Ne félj semmitől, Gurevics, minden jóra fordul.

(az ajkára teszi az ujját) Pszt... Mindenki durmol. A folyosón nem jár egy lélek sem. Agyő! Jó éjszakát. (a kijárathoz surran, és nagyon halkan csukja be maga után az ajtót)

ALJOHA
Bum-bum-bum-bum!

Bum-bum-bum-bum!
Bum-bum-bum-bum!
Felveszem a fehér ruhámat
S tavaszi kabátomat.
Még az ördögtől sem félek,
Kolhozelnök az apám.

VOVA
Kolhozelnök idefut:
"Hé, ti, ne búsuljatok,
Ne búsuljatok ti többet,
Trágyázzátok meg a földet!"

MIHALICS
Gyerkőcök az iskolába',
Jól beszívott mind az árva.
Hej, ide-oda tedd,
A tyúkokat ne feledd!

KOLJA
Húszéves már, igen -
És mégis ostoba!
De harmincévesen
Még ostobább, igen!
Hát negyvenévesen?
Nem lesz hülyébb soha!
És ötven...

ALJOHA
(félbeszakítja)
Kolja repülőre szállna -
Hát ez csudajó!
Kolja kompótba pisál ma -
Ez is csudajó!

PROHOROV
A minnesotai ügynök -
Az is csuda-csudajó!

Ez az ügynök, remek ügynök,
Kiürítve a kupát,
Puha kebelén a hölgynek
Elterülve szundikál.
Hohó!

ALJOHA
(odatáncol Vityához)
Aj-jaj! Ó-ó!
Bibikunknak vége lett!
Mi történhetett tevéled,
Mányecska?

VITYA
(nem minden kacérság nélkül)
Egyáltalán semmi sem.
Voltaképpen semmi sem.
Nem történt a Mányecskával
Semmi sem.
Épp csak pörgött-forgott egyre,
Épp csak arra támadt kedve,
Hogy Katmandut vagy Pisát
Tekintse meg inkább!
Hopplá!

GUREVICS
(odamegy hozzá, rázogatja) Hohulja! Nem akarsz még egy kis piát, hogy felfrissítsd a pszichikumodat? Hallasz engem?... Nem hall... Betűzöm. Nagy Pétertől Csapajevig mindenki belepofázott Cirill és Metod takaros ábécéjébe. Hohulja... Pia... Pé, mint Pentagon, Pé, mint Pé-vitamin... I, mint Irgalmas nővér, Igazhitűek Mekkája, A, mint Amerikai Egyesült Államok, Andropovi reformok... Stop, srácok!!! - Hohulja nem lélegzik.

PROHOROV
Lám, mit eredményez az elektrosokkal való gyógyítás. Íme, orvostudományunk tehetetlenségének nyilvánvaló bizonyítéka!

GUREVICS
Nincs semmi baj. Semmi meglepő nem történt. Teljesen a sorsunkra kell bíznunk magunkat, és szilárdan hinni abban, hogy a legrosszabb még hátravan.

PROHOROV
(kiegészíti) René Descartes. És senki se szomorkodjék! Ma az erő, a szépség és a grácia Walpurgis-éjét ünnepeljük! Ha-ha! Mindenki táncol! Fehér tánc! Aljoha!

ALJOHA
Bum-bum-bum-bum!
Bum-bum-bum-bum!
Én mindent szeretek,
Mindenkit szeretek:
A detektív-regényeket, az albioni ködöket,
A hawaii gitárokat,
Havannai szivarokat,

VITYA
(a pocakján játszva)
Miért, miért, ó, Istenem?
Miért, miért, ó, Istenem?
Miért, miért, ó, Istenem?
Miért, miért, ó, Istenem?

GUREVICS
Dinasztiák felemelkedése és bukása, Keresztre feszítés és Feltámadás, Szent Bertalan-éjek és volocsajevi napok - mindez, végül is, csak arra szolgált, hogy Jerjomin komszomoltitkár önfeledt kozáktáncot járhasson... Nem, nem itt valami nem stimmel. Szerjozsa, töltök még neked egy keveset.

Hát Vova? Hol van Vova? Mi van Vovával?

Menj már oda Prohorov, nézd meg, mi van vele?

PROHOROV
Lélegzik! Vovocska lélegzik! (Grieg-dalt énekel neki) "Az erdő rejtekén reánk ibolya vár. Az erdő rejtekén reánk kék ibolya vár..."

GUREVICS
Azért ez mégiscsak igazságtalanság!... Ott (abba az irányba mutat, ahol a kórházi személyzet majálisa zajlik), ott nem ilyen szegényesen szórakoznak. De nem baj... Mi lelencek vagyunk, akiket még nem lelt meg senki sem. De őket pletykák övezik, bennünket legendák. Ők mindennapiak, minékünk mindenünk a Nap. Ők szúrnak, mint a darázs - mi égünk mint a parázs. Ők csupa ármány...

PROHOROV
Mi meg, mint a márvány, magától értetődik... Jól beszélsz! Az ő életük lenge tengés, a miénk egekbe lengés! És ahogy mi dalolunk! Náluk meg mindenféle rotaruk és Kobzonok kornyikálnak... Hohó! Semmi több!

És egyáltalán - itt az ideje, hogy gyökerestül tépjünk ki Oroszországban minden tősgyökerest!

GUREVICS
Klejnmihel gyere ide! Örömhírt közlök veled: nem halt meg az anyukád! Él. Paska nem ölte meg. (tölt neki)

SZERJOZSA
(szívéhez szorítva a kriglit) Hurrá! Él az anyukám!

PASKA
Hurrá! Nem öltem meg! (Villámgyorsan kikapja Szerjozsa kezéből a korsót, és egy hajtásra kiissza)

PROHOROV
Egyszóval, hű barátom,
A hajnal harmatában lépegess!

GUREVICS
Ügyes vagy, Pasa, amint látom. De itt nem fogsz tapsokat aratni. Inkább jól pofán törülnek - ez biztos - "Részletesen és részlegesen".

GUREVICS
Nézz csak oda, parancsnok! Úgy látszik, mégse volt minden hiába, a forradalmak, vallásháborúk...

PROHOROV
Az utcákat már átkereszteltem, a táncdalénekeseket vízbe fojtottam. Most már ideje lenne...

GUREVICS
Igen, igen. Most már ideje lenne kicserélni a címkéket is. Mert hát miféle ízetlenség ez? "Jubileumi", "Sztrelecki", "Sztolicsnaja", azaz "Fővárosi" vodka... Amikor ezt látom, hányinger fog el. A vodkának olyannak kell lennie, mint a könnynek, és minden fajtájának könnyes nevet kell kapnia. Mielőtt az ámuló emberiség szeme láttára szétszaggatnánk Oroszországot, előbb fel kellene világosítani... Mert mi jellemezte a mi népünket mielőttünk? Bágyadt démonizmus, erőtlen hóbortosság. Ásításokból szőtt nyegleség. Senkiben semmiféle nemesség, semmi komolyság, a legcsekélyebb méltóságtudat sincsen. Nagyvonalúság, férfiasság, nagyvonalúság. A nagyságról, még inkább a fenségességről már beszélni sem érdemes. Amikor még szabadlábon voltam, és a mi orosz embereinkre néztem, néha úgy megtöltött a szomorúság, hogy alig fértem fel az autóbuszra...

PROHOROV
(patetikusan) Én ugyanezt éreztem. Az hiszem, mi még egy kicsit félkészek és kihordatlanok vagyunk. De van bennünk valami elvarázsoltság. Én ezt magamon is érzem, ma éjszaka meg különösen...

GUREVICS
Sebaj, sebaj. Kihordjuk, feloldjuk a varázslatot, befejezzük magunkat. És ha valakiben marad még egy kis féligmegfojtottság és kifejletlenség - azon könnyen lehet segíteni...

PROHOROV
Aljoha?

ALJOHA
Mind itt vagyunk.

PROHOROV
Jó is, hogy mind.

GUREVICS
Nekünk állandóan résen kell lennünk, és készülnünk a hősi tettre! Hát ti készültök-e a hősi tettre?

MIND
Készülünk!

GUREVICS
Hát ez remek. (Körbehordozza az itókát. Közben folytatja.)

GUREVICS
Ezek a kizsákmányolók magukon kívül semmivel se törődnek. Ahogy ezt Mozart Bölcsődalában hallhatjuk: "Aludj, örömem, aludj!"... "Sírnak künn keservesen, meg se halljad, gyermekem! Szemedet gyorsan becsukd!..." És így tovább. Egy szó mint száz, ezek a fritzek köpnek a más bajára, meg se hallják a más sírását. "Aludj, örömem..." Nem, mi nem ilyenek vagyunk. A más baja a mi bajunk is. Mi minden sóhajt, minden sírást meghallunk, és nem is tudunk aludni tőle sohasem. Mi ezen a téren olyan éberségre és mindenhatóságra tettünk szert, hogy bárkit meg tudunk akadályozni nemcsak abban, hogy sírjon, keservesen sírjon, hanem abban is, hogy egyáltalán lélegzetet vegyen. Majd pont mi hunynánk be a szemünket! Ezt!

PROHOROV
Ha jól értem, mégiscsak meg kell fojtanunk őket. Csak azt nem tudom, kivel kezdjük. Talán mégiscsak a fritzekkel.

GUREVICS
Irgalmazz, Prohorov! Ugyan miféle fritzekről beszélsz? Azért, hogy egy fritz ne lélegezzen, még a bal lábunkat se kell megmozdítanunk. Hiszen a fritzek, lényegében, már nem is lélegeznek.

VITYA
Én a hollandokat büntetném meg a bolyongásukért.

MIHALICS
Akkor már a zsidókat is ugyanezért.

PROHOROV
Pszt! Úgy vélem, az Admirálist meg kéne fosztani a következő adag piától. És egyúttal lefokozni hajósinassá. A vulgarizálás miatt...

GUREVICS
Minden bizonnyal így teszünk.

ALJOHA
Engem személyesen a brit szigetek érdekelnek.

GUREVICS
Nos, Britanniára nyugodtan fittyet hányhatunk. Már Hérodótosz sem hitt a létezésében. S ugyan miért lennénk mi jobbak vagy rosszabbak Hérodótosznál? Mindenkit teljes bizonyossággal meg kell győzni arról, hogy Britannia valójában nem létezik - és ennek érdekében csak egy egészen parányi erőfeszítést kell tenni.

PROHOROV
A jenkik meg ugyanakkor hadd tojjanak be egy kicsit. Hadd legyenek lidérces, álmatlan éjszakáik, mit kell velük gudbájoskodni...

KOLJA
No de... ha nekem azt parancsolják, hogy fojtsam meg a skandinávokat... mi a fenéért fojtanám meg őket? Hiszen azok olyan keseszőkék, olyan ártatlanok, akár a csecsemők...

GUREVICS
Tévedsz, Kolja. Azokat is móresre kell tanítani először is azért, mert a büdös vikingjeiket a mi fejedelmeink őseinek tartják. Aztán meg a norvég Quisling miatt és egyáltalán, mert tengerészek...

MIHALICS
A közeli viszontlátásra, tengerész elvtársak. A matrózsapkámat pedig adjátok át Nasztyenkának. Kész. (Mint akit keresztüllőttek, az ágy mellé roskad, és örök horkolásba merül.)

GUREVICS
Mi van vele? Tréfál, vagy...

PROHOROV
Épp csak összerázták a hajósinast a mi viharaink. Semmi jelentősége... Az olasz donnákkal, például, nélküle is megbirkózunk. Üresebb fejű népséget még sohasem teremtett az Úristen. Folyton csak ölelkeznének, semmi más nem érdekli őket. Vegyük csak ezt a... Sacco és Vanzettit! Egyébként csak hadd ölelkezzenek! Saccónak gyönyörű a teste és a lelke is. Vanzetti lelkéről beszélni sem érdemes, ellenben micsoda idomai vannak! Elöl is, hátul is! De idom ide, idom oda, miért kellett máglyára vetniük, mint egy fahasábot, a mi elvtársunkat, Giordano Brunót? Ha olasz lennék, hogy mernék az oroszok szemébe nézni ezek után?!

ALJOHA
Ej, a sebeimet tépted fel a gyönyörű Vanzetti idomaival! Lengyel nőt ide nekem!

PROHOROV
Lengyel nők pedig nem lesznek!

VITYA
Hát őket miért? Tarasz Bulbáért?...

GUREVICS
Köpök én a te Bulbádra! Azért, mert megelőztek minket az Európához való földrajzi közelségben, és...

PROHOROV
És a zsidók iránti történelmi gyűlöletben...

ALJOHA
(a patrónusát utánozva) Van egy javaslatom: fokozzuk le Prohorov elvtársat az én ordonáncommá, vulgarizálás miatt, és vonjuk meg tőle a következő kupicát...

GUREVICS
Azért ez már több a soknál! Adjunk egy nyaklevest a mókamesternek.

Istenem! Megint összezavartok mindent!... Na, jól van. Áruljátok el inkább, felkészültetek-e a hősi tettre: ki szereti közületek a franciákat?

MIND
Mind.

GUREVICS
(szarkasztikusan) Mind.

MIND
(meggondolva magukat) Senki.

GUREVICS
Na, így már mindjárt más. Itt azért túlságosan terjedelmes a bűnlista: Bagratyion jobb oldala és Puskin hasa és Kutuzov bal szeme és...

KOLJA
(pityókásan) De hát azt a törökök lőtték ki! Kutuzov bal szemét...

PROHOROV
Hogy jönnek ehhez a törökök? Ugyan, miféle törökök? Már minden törököt régen agyonlőtt a mi bolgár elvtársunk, Antonov a római Szent Péter téren. Én személyesen láttam egy remek képet: Kutuzovot ábrázolja, amint az ördög tudja, hová lovagol, de mindkét szeme megvan...

GUREVICS
Éppen ez a lényeg. Egy orosz nem lehet félszemű. Ott vannak ők - ők megengedhetik maguknak ezt a fényűzést, ezek a Nelson-Rockefeller admirálisok. De mi nem, mi nem tehetjük meg ugyanezt. A Mindenség nyugtalanító helyzete arra kötelez bennünket, hogy mindkét szemünket nyitva tartsuk. Igen.

KOLJA
De... Lisszabon... a mi szépséges Lisszabonunk!

PROHOROV
Már megint miféle Lisszabon? Mi a csuda ez a Lisszabon? El kellett árasztani vízzel mindenfelől, és senkit se szabad kiengedni belőle. Úgy ám! Vagy pedig felgyújtani mindenfelől, hadd égjen benne az egész bagázs!

GUREVICS
Engem már a Lisszabon szótól is hányinger fog el. Epeömlést kapok, ha ezt hallom: "Lisszabon". de vajon szüksége van arra az embernek, hogy ömöljön az epéje? Nem, epeömlésre semmi szükség. Tehát, Lisszabonra sincs semmi szükség!

Neked Kolja, talán szükséged van Lisszabonra?

KOLJA
Ne-em...

SZERJOZSA
Jó napot vagy inkább jó estét, ezt én, persze, nem tudhatom, egy tiszta szív üdvözletét sietek átadni neked. Aggyisten, megboldogult anyácskám, üdvözöl téged fiad, Fegya (És váratlanul hahotázni kezd; szokatlan megnyilvánulás ez tőle, hiszen eddig még mosolyogni se látta senki. Miután kihahotázta magát, motollaként pördül meg a saját tengelye körül, a padlóra zuhan, és különös görcsökben fetreng.)

GUREVICS
(szemöldökét összevonva) Érthetetlen... Az anyukájáról kiderült, hogy életben van, erre ő elhalálozott. A történelemben volt már példa arra, hogy valaki a váratlan örömhírtől szívszélhűdést kapott. Michel Montaigne.

SZTASZIK
(kimozdul a Mauzóleum őrének pózából, és újra elkezd föl-alá rohangászni a kórteremben) Akik a Kiváló Áruk Fóruma jegyében születtek, akiket végül átvett a MEO nem emlékeznek az eredetükre. De mi - az emberiség selejtje - nem feledkezhetünk meg semmiről! Lazítsatok, emberek, rázzátok meg a kézfejeteket! És ne tessék egymást gyilkolászni - az engem nagyon elkeserít. Kapaszkodjatok Krisztus köntösébe! (És újra merev tartást vesz fel: ezúttal letérdelve az imádkozás pózába.)

GUREVICS
(ihletetten folytatja) Ha pedig Lisszabon nincs már - napnál világosabb, hogy a többi kontinens magától is elsüllyed. Közeleg az Utolsó Ítélet! Igyunk egy pohárkával, drága testvéreim, arra, hogy ez a nap minél előbb elérkezzék!...

ALJOHA
(elsőként üríti ki a poharát, megköszörüli a torkát, és megpróbálja újrakezdeni az előadást)

Bum-bum-bum-bum,
Bum-bum-bum-bum,
Íme, itt a világ vége,
Neglizsében ébredek,
Nincsen a világnak fénye,
Nincs igazság,
Ámde pénz se,
Semmi szentség, úr a gazság,
Reagan Szíriába megy!

KAR
(azoké, akik már megitták a magukét)

Semmi szentség, úr a gazság,
Reagan Vologdába megy!

GUREVICS
Kuss! Részeg fecsegés! Úgy látszik, semmit sem értettek meg az én ihletett próféciámból! Mindent összekevertetek.

PROHOROV
Mi mindent jól értettünk, Gurevics. Csak te megfeledkeztél arról, hogy van ENSZ és Perez de Cuellar is...

GUREVICS
Na, és akkor mi van? Attól még egyikünk se fogja megmenteni a pestistől a világot. És ti mindannyian, miközben mulatoztok, ne feledkezzetek meg a pestisről! A mulatság jó dolog, de vannak ennél fontosabb dolgok is a világon.

KOLJA
(odatántorog Vovához, és fülét a szívéhez szorítja) Vova! Vova apó! Hová mész?!... Ne menj el! Oly jó most az erdőben járni-kelni! És olyan illatozók az illatok! (kisfiúsan sírdogál) Gambuziák lubickolnak a tóban... virágzik a tüdőfű...

PROHOROV
De hát miért nem engedték vissza a falujába? Hiszen kéredzkedett, mindennap kéredzkedett, és mindig nemet mondtak neki. Bele is pusztult az erdők-mezők utáni vágyakozásba.

GUREVICS
A holtakra!

PROHOROV
(farkasszemet nézve Gureviccsel) Mégis, mondd csak, hogyan fog végződni... győzelmeink sorozata a pestises világ felett?

GUREVICS
(pátosszal) Az égiháborúk és az álmok ösvényén vezetlek benneteket! Kiterjesztett szárnyaink az egész földet beborítják! Ne tagadjátok meg a virradat előtti érzéseiteket! Mindenki a fedélzetre! Még egy kupával! A körülmények napsugaras összefonódására!

ALJOHA
(bágyadtan, rekedt hangon) Hurrá...

SZTASZIK
(feláll a térdelésből. Az utolsókat futja)... Mi történt veletek, emberek? Ki az első, és ki az utolsó a Toktogulszki Vizierőmű előtti sorban? Miért néptelenedett el Asperon aranyhomokja? Kinek ültettem virágokat? Miért? ... Miért nem emlékezett meg az UNESCO 1970-ben Kleopátra egyiptomi királynő halálának kétezredik évfordulójáról?! (És újra megdermed, ezúttal lehajtott fejjel és mellén keresztbe tett kézzel, à la Bonaparte, utolsó Waterloo-jának előestéjén. És ebben a testtartásban marad az egészségügyi személyzet néhány perc múlva bekövetkező berohanásáig.)

PROHOROV
Aljoha!

ALJOHA
(alig kap levegőt) Igen... itt vagyok...

PROHOROV
(rázza) Aljoha!...

ALJOHA
Igen... itt vagyok... Isten veled, anyám... Ljubka lányod... megtér... a nyirkos földbe. (hátrahanyatlik és hörög) A hamvaimat szórjátok a Gangeszbe!...

PROHOROV
De hát mi folyik itt? Figyelj, Gurevics, kezdek rosszul látni... Hát te, neked semmi bajod?... (most már gyanakszik)

GUREVICS
Látni látok. Csak sötét lett a kórteremben. És egyre nehezebben kapok levegőt. Tudod ugye, hogy én rögtön rájöttem, hogy nem azt isszuk, amit gondoltunk.

PROHOROV
Én is elég hamar rájöttem. De te, ha rögtön észrevetted, miért nem szóltál?

GUREVICS
Nem voltam biztos benne.

PROHOROV
Miben voltál biztos? És amikor már a fél kórterem megdöglött, még mindig nem voltál biztos benn? (dühösen) Szándékosan csináltad. Szándé-kosan. Hiszen ti nem is tudtok... szándékosság nélkül...

GUREVICS
Igen, volt egy szándékom: a szétválasztottakat közel hozni egymáshoz, a dühöngőket megszelídíteni... egy kis örömet szerezni nekik... hajnalfényre deríteni ezeknek az életük végéig idezárt lelkeknek az alkonyatát... Más szándékom nem volt...

PROHOROV
Hazudsz, csúszómászó... Hazudsz... Tudom, mit terveltél ki ellenünk... Mindenkit a másvilágra, mindenkit kinyírni... Én már az elején kiismertelek téged... Rönédékart... Kurafi... (Megpróbál felkelni, és szétterjesztett karokkal támadna a nyugodtan üldögélő Gurevicsre. De már nincs hozzá ereje, visszazuhan az ágyba.) Kurafi...

GUREVICS
Nem méltó ez hozzád, parancsnok. Meg mi értelme is van már erről beszélni? Én már Vova halála után megértettem, hogy késő. Nincs más hátra, mint hogy folytassuk.

PROHOROV
Áruld el nekem - a halálos adagon... már túl vagyunk?

GUREVICS
Szerintem, igen. És már nagyon régen.

PROHOROV
Szóval, kaput... Kérlek, bocsásd meg, hogy első haragomban úgy kiosztottalak... Nem te vagy a bűnös...

GUREVICS
(Teljes nyugalommal) Csak olyan természetellenes itt meghalni. Meredek partok között - örömest. Magas szárú gabonatáblában, akár rögtön... De itt!...

S aztán még, hátravan egy fontos intéznivalóm... egy megígért látogatás...

GUREVICS
(Gépiesen szajkózik tovább) Ők meg ottan májuselsejéznek... Pezsgőt vedelnek, kecsegét filéznek... Ott az élet csupa öröm, mi kívül vagyunk a körön... Nekik jut az élet sója, nekünk meg a koporsója... De mi távolsági járatú emberek vagyunk... Mindjárt felkelünk... Az a természet baklövése... vajon vele van? Már jó néhány órája vele van? ... "Gurevics, kedvesem, minden jóra fordul" - így mondta. Mindjárt, mindjárt... (Felugrik és újra a székre roskad.)

Vacsorára hívtál, Borenyka, de én reggelire érkeztem... Csodatévő lányka, Natali!... Amíg én itt ülök, addig ők... Uram, ne kínozz!... addig ők... (Fejét az éjjeliszekrényre ejti, és a hajába markol) Irgalmas Istenem! És már szinte semmit sem látok...

BORENYKA
Tíz liter metilalkohol tisztán. (lábánál fogva a szoba közepére hurcolja Gurevicset. A vak és a nézők semmit sem látnak, Borenyka mindent lát) Na, hogy érzed magad, te tetű? ... Honvágyunk van a krematórium után? ... A büdös fajtátokat! (Nehéz cipőjével rugdossa Gurevics fejét és oldalát) Nem volt nektek elég a krematóriumból?

GUREVICS
(rekedten) De hiszen vak vagyok... Nem látok semmit...

BORENYKA
(replikái alatt Sibelius egy időre elhalkul, és olyan zene hangzik fel, melyet - a szagok nyelvére áttéve - a romlott malac-, disznóhús és megperzselt szőr bűzével lehetne jellemezni) Megvakultál, azt mondod? A büdös kurva anyádat!