ORPHEUS

Bámuld e tündöklő hatalmat
S nemes szépségét a vonalnak:
Ez a hang, melyet - hogy a fényből szüremlik -
Pimandroszában Hermész Triszmegisztosz említ.

TEKNŐC

Egek! a Thráknak csoda-lantján
Ujjaimmal végigsuhanván
Sereglik a barmok sora
Teknőcöm szép hangjaira.

LÓ

Világos álmaim hátad megülve szépen
Sorsom szép kocsisod lesz aranyos szekéren,
Rövidre fogja majd a versem gyepleit,
Minden költészet e páratlan gyöngyeit.

LÁMA

E láma gyapja s az, amelynek
Aranyáért Jászón esengett,
Semmi a hajzathoz, amely
Lassan az eszem veszi el.

KÍGYÓ

Lám, a szépségre acsarog
Dühöd, micsoda asszonyok
Keserülték meg haragod!
Éva, Heléna, Kleopátra -
S még emlékszem jó egynehányra.

CICA

Szobámban - hogy értelmet adjon
Neki - mindig legyen egy asszony,
Egy cica a könyvek között,
S mindig baráti szó marasszon;
Mert nem élhetek nélkülök.

OROSZLÁN

Oroszlán, bukott fejedelmek
Fájó képét ki tükrözöd,
Ma már csak ketrecben születsz meg,
Hamburgban, németek között.

VADNYÚL

Ne légy buja és ne lapulj,
Mint a szerelmes meg a nyúl.
De az agyad legyen olyan,
Mint a nőstény, amely fogan.

HÁZINYÚL

Ismerek én még egy nyuszit,
Kit szívesen fognék el élve.
A kakukkfű közt lakozik,
A Szerelem-Völgye ölébe.

DROMEDÁR

Mert volt neki, négy dromedáron
Indult messzi útjaira
Don Pedro d'Alfaroubeira.
Fogadom, én is ezt csinálom,
Mihelyt akad négy dromedárom.

EGÉR

Szép napok, idő-egerek,
Ti rágtok engem észrevétlen.
Nagy ég! már huszonnyolc leszek,
S rosszul - habár kedvemre - éltem.

ELEFÁNT

Mint elefánt ivort, az ajkam
Drága kincseket rejteget.
Bíbor halál!... Én halhatatlan
Zengő szavak árán leszek.

ORPHEUS

Micsoda nyomorék-sereglet,
Száz szem rajtuk s ezer a láb;
Csodásabbak e hártya-testek,
Recés-szárnyúak s mikrobák,
Mint a nagyvilág hét csodája
És Rosamunda palotája!

HERNYÓ

Gazdagságot csak munka hozhat.
Szegény költők, dologra hát!
A hernyó robotolva gazdag
Pillangóvá lényegül át.

LÉGY

Legyeink oly dalokra kelnek,
Miket a norvégiai
Legyektől tanultak, amelyek
A hónak istenségei.

BOLHA

Bolhák: barátok, sőt szerelmek.
Mily gonoszak, akik szeretnek!
Értük hull vérünk untalan.
Kit szeretnek, boldogtalan.

SÁSKA

Íme, a finommívű sáska,
Szent János fő eledele.
Ó, a legjobbak lakomája
Az én versem is lehet-e?

ORPHEUS

Szíved legyen csali, s az egek a medence!
Mert mily édesvizi s tengeri hal lehetne,
Halász, alakra és ízre jobb horgodon,
Mint ez isteni hal: megváltó Jézusom?!

DELFIN

Tengerben játszó delfinek,
A hullámok keserüek.
Hogy néha sírok örömömben?
Azért az élet csak kegyetlen.

POLIP

Kinek tintája égre freccsen,
S vért szív abból, akit szeret,
S még élvezi is, a kegyetlen,
Én vagyok ez a szörnyeteg.

MEDÚZA

Boldogtalan Medúza-fők,
Sok szétszórt, zilált lila hajzat,
A viharnak örülnek ők,
S én is örülök a viharnak.

RÁK

Ó, gyönyöröm, bizonytalanság,
Elmegyünk mind: én, ő, mi, te,
Ahogyan megy, megy a makacs rák:
Hátrafele, hátrafele.

PONTY

Lakva tó mélyét, nádas alját,
Be soká is éltek, ti potykák!
Tán a halál is elfeled,
Bánat halai, titeket.

ORPHEUS

A roppant nőstény-alcyon,
Ámor meg a szárnyas szirének,
Embertelen dalaikon
Hozói ránk megannyi vésznek.
Ne hallgasd - gonosz madarak! -
Csak az égi Angyalokat!

SELLŐK

Sellők, miből fakad mély búbánatotok,
Mely a nyílt vizeken az éjből felzokog?
Tenger, énbennem is különös hangok élnek,
És az én daloló naszádjaim az évek.

GALAMB

Galamb, te szellem s szeretet,
Kitől Jézus urunk eredt,
Én is egy Máriát imádok.
Frigyre is majdan véle szállok.

PÁVA

Tollával a földet söpörve,
E farkát sátorzó madár
Még szebbnek látszik, mint előtte,
Bár a fara kikandikál.

BAGOLY

Az én szegény szívem bagoly,
Mit folyvást fel- és leszögeznek.
Vértől, kíntól már fuldokol.
Áldassatok, ti, kik szerettek.

ÍBISZ

Igen, a sáros árnyba térek.
Így legyen, bizonyos halál!
Gyilkos latinja szörny igének,
Íbisz, nilusparti madár.

ÖKÖR

E kerub az édent dícséri,
Hol, angyalok közt, újra élni
Lesz jussunk, lelkem hívei,
Ha a jóisten engedi.

* BESTIÁRIUM, VAGY ORPHEUS KÍSÉRETE - a Bestiáriumnak, vagyis az ősrégi műfaj megújításának, rövid állatverseknek gondolata 1906-ban merül fel Apollinaire-ben; eredetileg úgy tervezte, hogy Picasso illusztrálja majd a kötetet. Az 1911-ben megjelent könyvet végül is Raoul Dufy fametszetei díszítették.

KEZDŐLAP