GUILLAUME APOLLINAIRE
VITAM IMPENDERE AMORI*
TARTALOM
SZERELMEM KARODBAN HALOTT
A SZERELMEK TOLONGANAK
NEM LÁTHATTÁL ÁT TITKOMON
A FÁK ALATT
A TÜNDÉRTISZTA VÍZBE SZÁLLTÁL
Ó ÉN ELHAGYOTT IFJUSÁGOM
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött el érted
Meghalt Újra fogantatod
Föltámad s újra eljön érted
Megint elmúlt egy kikelet
De gyönyörű is volt de édes
Illanó évszak ég veled
De lesz még tavasz ilyen édes
(Rónay György fordítása)
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
(Vas István fordítása)
Nem láthattál át titkomon
A menet ímmár tódul árad
De mert nem lettél cinkosom
Velünk marad mégis a bánat
Az ár egy rózsát elsodort
Álarcok vonultak csapatban
Leng bennem csengettyűm A zord
Titok mit tőled megtagadtam
(Eörsi István fordítása)
A fák alatt sötétedik
A lánykák meséket mesélnek
A kertben sötét fürtjeit
Szétziláló közönyös éjnek
Kis gyermekek kis gyermekek
Elszállt a szárny a vállatokról
De bárhogy véded kelyhedet
Rózsa meglopnak illatodtól
A tollat fürtöt és virág-
Szálakat ilyenkor rabolják
Szedjétek a kút sugarát
Az ő kedvesei a rózsák
(Rónay György fordítása)
A tündértiszta vízbe szálltál
Tekintetedbe fúltam én
Egy katona jön Ő előre
Hajlik elnéz egy ágat tör le
Lebegsz az éjszakai habban
Fölforgatott szívem a láng
S mint egy fésű gyöngyház szinű lesz
A víz tükre míg benne fürdesz
(Rónay György fordítása)
Ó én elhagyott ifjuságom
Mint egy füzért hervadva látom
Új évszak áll be hirtelen
Gyanú csömör és félelem
A táj merő színpadi vászon
Hömpölyögnek ál-vérfolyók
Itt áll a fa csillagvirágzón
Alatta meg csak egy bohóc
Hideg sugár porozva játszik
Díszletre s arcodra világít
Pisztolylövés egy hang zokog
Arckép homályban mosolyog
A képkeret üvegje eltört
E dallam mely még csupa köd
Habozik hang és gondolat közt
Jövendő és emlék között
Ó én elhagyott ifjuságom
Mint egy füzért hervadni látom
Új évszak áll be hirtelen
A megbánás az értelem
(Vas István fordítása)
* VITAM IMPENDERE AMORI - a vékony versesfüzet 1917-ben jelent
meg a Mercure de France kiadásában; hat verset tartalmaz, valamint André
Rouveyre nyolc rajzát. - A cím, magyar fordításban: Az életet a szerelemnek
szentelni; Juvenalis híres sorának (vitam impendere vero: az életet az
igazságnak szentelni) travesztiája.