SZESZEK

ÉGÖV
ZONE

Végül is unod e régi világot csupa rom

Ó pásztorlány Eiffel-torony a hidak nyája béget e hajnalon

Görög és római ókorban éltél s ebből elég ma néked

A gépkocsik is ódonak zörögve futnak itt elébed
Csupán a vallás az maradt csak máig új s el nem avúl soha
S oly egyszerű akár a repülők terén a gépek csarnoka

Európában csak te nem vagy antik ó kereszténység s hiába
A legmodernebb európai te vagy X. Pius pápa
S téged akit az ablakok figyelnek visszatart a szégyen hogy bemenj
Ma reggel egy templomba csöndesen s ott gyónni térdepelj
Katalógust prospektust olvasol s plakátokat mind hangosan dalolnak itt
Ímé a költészet ma reggel és prózának vedd az árusok hírlapjait
És itt a sok füzet mind bűnügyi kalanddal van teli 25 centime-ért
Nagy emberek arcképe bong s ezer cím döngicsél
Egy szép utcát láttam ép ma reggel de nevét már elfeledtem én
Új volt a fényben fényes és kürtként harsant felém
Igazgatók s munkások sora s a sok szép gyors- és gépirólány
Hétfő reggeltől szombat estig négyszer is naponta erre járt
Háromszor búg fel reggel itt a vad szirénahang
Déltájban meg csaholni kezd egy megdühödt harang
A sok sok hirdetmény a tarka táblák és egy fontos
Vad cégér a falon papagájmódra jajgat és rikoltoz
Oly bájos utca ez műhely van benne s gyár is
A Rue Aumont-Thiéville és az Avenue des Ternes között ringatja rejti Páris

Imé az ifjú utca és te nem vagy más csak egy fiúcska még
Anyád öltöztet és ruhád fehér és égi kék
Nagyon jámbor vagy és legrégibb pajtásod René Dalize is már imákat áhít
S nem vágytok mást csupán a szentegyház csodáit
Kilenc óra a gáz tompítva kéken ég a hálótermen át kisurrantok ti ketten
És a kollégium kis templomában térdepeltek hajnalig meredten
Míg az imádandó ametiszt mélység forog tündökölve
Krisztus dicsfénye az s forog lobogva mindörökre
Liliom ő lelkünkben ápolt hófehér
És rőthajú fáklya melyet nem fojthat el a szél
Ez a fájdalmas szűz hamvaspiros és sápatag fia
Ez a csodás imákat bőven termő égi fa
Ez az öröklét és a becsület kettős bitója itt
Ez a hatágú csillag égi sápadt

Ez az Isten ki meghal pénteken s feltámad majd vasárnap
Ez a Krisztus ki égbe száll ahogy a pilóta még soha
A világ magassági versenyének ő a bajnoka

Örök pupilla Krisztus
A századok húsz pillantása érti őrzi már
S madárrá változik e század és akárcsak Jézus égre száll
Az ördöghad fejét fölkapva most a bugyrokból utána bámul
S azt mondja hogy Simon mágust majmolja Júdeából
Ha széllel száll kiáltják szélhámos semmi más
s a fényes lebbenő körül tündéri surrogás
Thianai Apollonius Ikáros Énok Éliás
Lebegnek ott az első gép körül s mind csupa csillogás
El-elszakadnak tőle néha hogy szabadon
 szálljanak kiket röpít az Oltáriszentség
A papok akik szállnak már örökké hogy a szent ostyát emeljék
A repülőgép végül is anélkül hogy bevonná szárnyait leszáll
És akkor megtelik az ég egy fecskeraj jön millió madár
Suhogva száll a sok bagoly holló és sólyom s íme ringó
Csapat jön Afrikából marabu íbisz és flamingó
S a költők és mesélők ünnepelte Roc-madár is erre szárnyal
Leszáll karmában Ádám nagy fejével az első koponyával
A láthatár szélén sas kiáltozik rí
s Amerikából jön a sok kicsiny kolibri

Kínából pihik jöttek ép most karcsu mind s törékeny
Egy szárnyuk van csak s párosan röpülnek fenn az égen
És itt a jó galamb szeplőtlen lélek hófehér
Akit a lantmadár s nagypettyű pávahad kisér
A főnix ez a máglya mely saját magát szüli és újra támad
Tűzforró hamujával most egy percre elborítja itt a tájat
A szép szirének is otthagyják már a vad tengerszorost
És mind a hárman erre szállnak csábosan dalolva most
S a főnix a sasok s a kínai pihimadárraj
Pajtáskodnak ott fönn mindannyian a szálló gépmadárral

Most Párisban jársz s magánosan lépdelsz a vad tömegben
Az autóbuszok csordája görg eléd s bőg egyre vészesebben
És elszorítja torkod a csodás szerelmet féltő félelem
Mintha többé már soha nem szeretne senkisem
Ha régmúlt időkben élsz már szerzetes vagy s őriz egy kolostor
S ti mind pirultok hogyha egy imát rebegtek s féltek a gonosztól
Kigúnyolod magad s a nevetésed mint Pokol tüze úgy pattog szerte itt
E nevetés szikrái csillantják fel életed tavát s mélységeit
Bizony homályos múzeumban függő kép ez
S hogy közelebbről megnézd néha odalépdelsz

Párisban jársz ma és az asszonyok hada csapzott a vértől ó ne is emlékezz
Így történt míg a szépség ép lealkonyult és elfeledni ezt is épp elég lesz

Dicsfényes lángoló kövekbe fagyva szép
Miasszonyunk rám nézett Chartres-ban
S Szent Szíved vére fönn a Montmartre-on elöntött míg a hajlékodban álltam
A boldogító szókra vágyom én s beteg vagyok már régen
E szerelemtől szenvedek s szégyenlem gyöngeségem
És fogvatart a kép álmatlan élsz miatta s folytonos settengő félelemben
Kísér e kép de néha mégis messze lebben

Most forró parton ülsz előtted a Földközi-tenger
Egész évben virágzó citromfák árnyéka rejt el
Barátaiddal kószálsz alattad leng a bárka
Egyik Mentonba tér haza egy majd Nizzába s kettő Turbiába
Irtózva nézzük látszanak a víz poliptól nyüzsgő mélyei
S halak úszkálnak lágy moszat között s Megváltó jelképei

Kis fogadó kertjében üldögélsz most Prága mellett
Egy rózsaszál az asztalon úgy érzed rólad minden bú lepergett
S míg félig készen hever itt előtted amit írsz a próza
Csak nézed egy kicsiny bogárt hogy altat épp szivén a rózsa

Döbbenten látod Szent Vid ó agátjain az arcod pontos mását
Sosem felejted már e nap halálos szomorúságát
Lázárhoz vagy hasonló itt kit meggyötört a nap

A nagy zsidónegyed órái mind ellenkező irányba forganak
S hátrálsz te is az életedbe vissza lassan s andalogva
Fülelsz a mély kocsmák ölén zengő cseh dallamokra
Ha mégy épp fölfelé a Hradzsin útjain s az alkonyat kilobban

Ímé Marseille-ban vagy körötted zöld görögdinnyék halomban

Ímé Coblenzban vagy az Óriáshoz címzett szállodában

Ímé Rómában ülsz fölötted egy japáni naspolyafa ága

Ímé most Amsterdamban vagy egy lánnyal akit szépnek látsz pedig szegényke csúnya
Egy leydeni diákkal kell majd összeházasodnia s előre únja
Latinul bérelnek szobákat ott Cubicula locanda
Már három napja éltem ott mikor Goudába mentem én emlékszem három napra

Párisban állsz a vizsgálóbiró előtt
Letartóztatnak s elvezetnek ím mint egy gonosztevőt

Oly sokfelé utaztál fájdalom s öröm kisért falukon városokon át
Mielőtt észrevetted volna vad korod s a rettentő hazugságok sorát
Húsz és harminc éves korodban szerelemtől szenvedtél ziláltan
Úgy éltem mint egy eszelős időmet elprédáltam
Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék
Teérted és miattam kit szeretsz és mindazért mi rémít s bennem hánytorog még

E megriadt kivándorlókat nézed itt szemükből könny pereg
Istenben bíznak ők s imát motyognak míg az
 asszonyok mellét szopják az éhes kisdedek
Nehéz szaguk betölti a Gare Saint-Lazare nagy várótermeit
Mint a háromkirályok bíznak csillagukban s mindenük e hit
Remélik hogy sok pénzt keresnek majd ó kába terv Argentinában
S vagyonnal térnek majd haza a vágyott óhazába
Vörös dunnát vonszol magával egy család ahogy ti is viszitek szívetek
E dunna éppen oly valószínütlen mint az álmaink
S a bús kivándorlók közül néhányan végül itt maradnak
A Rue des Rosiers vagy a Rue des Écouffes szűk odvain szerényen megtapadnak
És gyakran látom este őket levegőznek kint a házak mellett
Mint a sakktáblák bábui csak néha lépnek egyet-egyet
Sok köztük a zsidó az asszonyok parókát hordanak
Kis boltok nyirkos mélyén ülnek vérszegényen s hallgatag

Megállsz egy alja bár előtt egy pult előtt mit síkos lé mocsok véd
A szerencsétlenek között megiszol két sou-ért egy gyatra kávét

Egy vendéglőben nézel este szét

E nők nem rosszak itt de mindegyiknek súlyos gond a lét
Így hát mind még a legcsúnyább is gyötri kedvesét
Egy rendőr lánya ő a messzi Jersey-ből

Kezén amit nem láttam még sosem kérges repedt a bőr

Hasán a forradás oly végtelen nagy szánalomra indít

Most egy borzalmasan mosolygó lányhoz hajlok s megalázom szájamat

Egyedül vagy közelg a reggel
A tejesek kannája kondul már az utcán

Az éjjel búcsút int akár egy szép Metíva
Ez Ferdine a hamis vagy tán Lea ki néz utánad ríva

És úgy iszod akár az életed e lángoló szeszet te
Akár a pálinkát iszod az életed te

Gyalog akarsz ma hazatérni mégy Auteuil felé
Hogy végül is aludni térj óceániai s guineai bálványaid közé
Egy másik hit s másféle forma Krisztusai ők
Alacsonyrendü Krisztusok homályos hitre téritők

Ég veled Ég veled

Véresnyaku nap

Radnóti Miklós fordítása

A MIRABEAU-HÍD
LE PONT MIRABEAU

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Mért kell gondolnom arra
Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Maradjunk szemközt kéz a kézbe zárva
Míg fut örök
Szemektől elcsigázva
Karunk hídja alatt a Szajna árja

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Fut a szerelem akár ez a gyors hab
A szerelem
Az élet vánszorog csak
És a Reményben mily sok az erőszak

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Tűnnek a napok a hetek suhanva
Vissza se tér
Múlt és szerelem habja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Eörsi István fordítása

A MEGCSALT SZERETŐ ÉNEKE
LA CHANSON DU MAL-AIMÉ

        Paul Léautaud-nak  

Ezt a románcot énekeltem
Még kilencszázháromba' volt
Nem tudtam hogy Phönix szerelmem
Ha esténkint a porba holt
Látja a nap életre kelten

Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen

Követtem a csibészgyerek
Fütyült a kezét zsebrevágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fárao s a héberek

Ez a kőtenger eltemessen
Ha nem nagyon szerettelek
Vagyok Egyiptom ura s egyben
Testvéri hitves hadsereg
Ha nem vagy egyetlen szerelmem

Egy utcafordulón a láng
Mert fellobogtak ott a házak
Ködből véreső hullt alá
Ahol jajongtak mind a házak
Egy nő hasonlított reá

Embertelen tekintetében
Nyakán ott volt a sebhely is
Kocsmából részegen kilépett
A szerelem milyen hamis
E percben ismertem fel éppen

Ahogy szülőföldjére jött
A bölcs Ulysses vissza végre
Kutyája megismerte őt
És várt reá a felesége
Ki szőttesén csak egyre szőtt

Sakuntala királyi férje
Elfáradt győzelmek során
Megörült hogy a szemefénye
Az epedéstől halovány
S vár gazellahímét becézve

E szerencsés királyokon
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom

Bánat melyen a pokol állott
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény híres királyok

Megnőtt a jég a szívemen
Múltamon át a nagy hidegben
Te Húsvét napja süss nekem
Mert jegesebb Sebasta negyven
Mártírjánál az életem

Hajóztunk már eleget eddig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomoru estig

Hamis szerelmem ég veled
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet

Tejút te tündöklő testvére
Kanaán patakjainak
S szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen

S emlékezem egy másik év
Napjára áprilisi hajnal
Az örömöt daloltam én
És a szerelmet férfihanggal
Mikor szerelmes volt az év

HAJNALI ÉNEK EGY ÉV MÚLVA LAETARE VASÁRNAPJÁN

Paquette új tavaszi napoknak
Örülni zöldbe jöjj velem
Az udvaron tyúkok kotyognak
Jön érted is a szerelem
Egével rózsahajnaloknak

Már Vénusz és Mars visszajött
Bolondos szájjal csókolózva
Táncolnak üde táj előtt
Ahol bimbókat hajt a rózsa
Szép rózsaszínű istennők

Jöjj gyöngédségem a királya
E virágzásnak itt körül
A megható természet vár ma
Az erdő mélyén Pán fütyül
Fölzendül nedves békalárma

Elpusztult istenek hiszen
A füzek is őket siratják
Nagy Pán Krisztus a szerelem
Mind meghalt nyávognak a macskák
Párizsban én meg könnyezem

Tudom a királynők danáját
Éveim panaszénekét
A rabszolgáét kit a márnák
Megettek s a szirénekét
A megcsalt szerető románcát

Félek a szerelem halott
De ami rá hasonlit mégis
Szép bálvány emlék felragyog
Mint Mausolus hitvese én is
Már gyászoló és hű vagyok

Őrizlek mint az eb a gazdát
A fát az inda ágai
A tízparancsot és a pusztát
Zaporozsje kozákjai
Jámbor betyárok és borisszák

Melyből a csillagász tanul
A félhold legyen rabigátok
Én vagyok a Szultán Nagyúr

Ti zaporozsjei kozákok
Ragyogok mondhatatlanul

Legyetek hát hűséges szolgák
Hallván e szultán-szavakat
Nagyot röhögtek ahogy szokták
És faggyúmécsesük alatt
Tüstént ezeket válaszolták

A ZAPOROZSJEl KOZÁKOK VÁLASZA A KONSTANTINÁPOLYI SZULTÁNNAK

Te Barabásnál iszonyúbb
Mint ördögöknek szarv az éked
Ki vagy miféle Belzebub
Utálatosság sár az étked
Ki hozzád megy pokolra jut

Szörnyű álmoknak hosszu lánca
Te török hal rohadt feje
Szemeket tépett ki a lándzsa
Anyádnak ronda szellete
Világra hozott kólikája

Podólia hóhéra tar
Kedvese a dögvésznek gennynek
Te disznópofa kancafar
A gazdagságod magad edd meg
Költsd patikára de hamar

Tejút te tündöklő testvére
Kanaán patakjainak
S szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen

Ringyóbánat a szemeken
S a karcsú párducnál is szebben
Fanyar íz volt ó szerelem
Kitanult öleléseidben
Sorsunk ellepte félelem

Remegő estben csillagoknak
Menete még utána ring
Szemében szirének csobogtak
S harapott véres csókjaink
Miatt a tündérek zokogtak

De igazán még várom őt
A szívem lelkem visszavárja
A Gyere-vissza híd előtt
Ha visszatérne valahára
Azt mondanám Hogy örülök

Fejem szívem mint üres termek
Átfut rajtuk a teljes ég
Danaida-hordók levernek
Az ember hogy lehetne még
Boldog mint egy kis tiszta gyermek

Ne feledjelek el soha
Galambom fehér menedékem
Sziget te messzi vágy hona
Lefosztott szirmú százszorszépem
Te szegfűszeg te rózsafa

Kalózok szatírok karéjban
Koboldok bolondos manók
Átkozott sorsok mint Calais-ban
Nyakon kötelet hordozók
Fájdalmamon mily ünnepély van

Ó fájdalom meginganak
Lelkem és testem is előtted
Az egyszarvú s a kecskebak
Égeted égi máglya őket
És csillagok borítanak

Te elefántcsontszemü isten
Balsors már őrült papjaid
Készek s fekete lepleikben
Az áldozatok sírnak itt
Benned az ember sose higgyen

Ki követsz utánam csuszó
Ősszel meghalt isteneimnek
Istene hány arasz való
Nekem a földből azt tekinted
Ó árnyékom öreg kigyó

Mert a napot nagyon szeretted
Ugye homályos hitvesem
Felhoztalak hiszen szeretlek
Enyém vagy s nem vagy semmi sem
Gyászoló árnyam így vezetlek

A tél már meghalt havasan
A fehér méhkasok elégtek
A gyümölcsösben magasan
Dalolják áprilist a szépet
A madarak vigalmasan

A halhatatlanok halála
Ezüst pajzsokkal fut tova
A hó mert a tavaszt nem állja
Tavasz szegények évszaka
Eloszlik a szemük homálya

Egy damaszkuszi hölgyülep
A szívem épp akkora nékem
Szerelmem hogy szerettelek
És most immár a szenvedésem
Hét puszta kard pengéje lett

Hét kardja a melankóliának
Világos tiszta fájdalom
Szívemben ül s az őrült bánat
Tűnődik most balsorsomon
Feledni hogyan is tudnálak

A HÉT KARD

Az első színezüsttel ím
Havazó téli menny a penge
Megremegő neve Paline
Vulkán meghalt amíg kifente
Végzete vérző ghibellin

Vidám szivárvány fenn az égen
Nouhosse a második neve
Istenek hordták nászi éjen
Harminc varázslót sújta le
Carabosse megáldotta régen

Harmadik kék nőiesen
Fondorlatos pengéje görbe
A neve Lul de Faltenin
Hermes Ernestus aki törpe
Az hordja széles bőröven

Negyedik zöld aranyozottan
Malourène így nevezik őt
Folyó ez s alkonyi habokban

Eveződal s a parti nők
Imádott teste fürdik ottan

Sainte-Fabeau ez az ötödik
Az oszlopok között a legszebb
Mint síron ciprus fölszökik
És éjenként mint fáklya reszket
A négy szél térden őrködik

Hatodik ércek glóriája
Baráti keze oly szelíd
Isten hozzád utunk megáldja
Reggel mindig elbúcsuzik
Kifúló kakas harsonája

A végső elkeskenyedik
Egy nő egy hervadt rózsa szára
Köszönöm hogy a hetedik
Szerelmem kapuját bezárja
Ki vagy te ismeretlen itt

Tejút te tündöklő testvére
Kanaán patakjainak
Szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen

A véletlennek démona
Vezet a mennybolt ütemére
Hegedűk elveszett dala
Az emberfaj lejtőre érve
Táncol csak táncol tétova

Végzet végzet átláthatatlan
A sok őrült király vacog
Hamis asszonyok ágyatokban

Reszketegek a csillagok
A történelem-sivatagban

Luitpold herceg az öreg
Vigyáz két tébolyult királyra
Ha rágondol még kesereg
És a sok szentjánosbogárka
Pöttömnyi fénnyel megremeg

Gazdátlan kastély közelében
Hajósok fehér tó vizén
A tavasz remegő szelében
Daloltak mikor egy szirén
Haldokló hattyú úszott éppen

Egy nap a király megölé
Magát s kinyílt a szája aztán
Az ezüst víz fölemelé
A partjára aludni lustán
Arccal a szálló ég felé

Júniusi nap lantja ég fenn
Izzik fájdalmas ujjamon
Bús és dallamos részegségem
Járok benned szép Párizsom
Nincs szívem itt meghalni mégsem

Ünnep van itt mindenkoron
Kintornák barbár orgonások
Zokognak szürke udvaron
S ferdék az erkélyi virágok
Akár a pisai torony

Gin-mámoros párizsi éjek
Villamosságtól tüzesen
Villamosok zöldlángu fények

Mint kotta közt a síneken
Gépőrületükről zenélnek

A kávéház füstben lebeg
A pincérek kötényt viselnek
A náthás szódásüvegek
S cigányok zengik a szerelmet
Feléd kit úgy szerettelek

Tudom a királynők danáját
Éveim panaszénekét
A rabszolgáét kit a márnák
Megettek s a szirénekét
A megcsalt szerető románcát

Vas István fordítása

KIKERICSEK
LES COLCHIQUES

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
Letépik a virágot mely anya s leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre

Radnóti Miklós fordítása

PALOTA
PALAIS

        Max Jacobnak  

Rozamunda palotája felé az álmok
Mélyén ábrándjaim mezítláb mennek este
Mint meztelen király áll a királyi ház ott
A rózsakertben a rózsákat lázba ejtve

Minden gondolatom a kert mélyén nyüzsög
A békazenekar koncertjén mosolyognak
Megkívánták kövér orsóit ciprusoknak
S a rózsák tükre a naptányér eltörött

Az alkony mely sziven-talált íjásza hagyta
Két ablakhoz tapadt stigmák nyomát
Lakomákon fehér bárány húsát fogyasztva
Gyantától keserűn ittam Ciprus borát

Ifjú szépségben és ünneplőjét felöltve
A házasságtörő kényúr térdcsontjain
Ott csücsül Rozamunda asszony s körbe-körbe
Kerek kis hun szemét titkon forgatja ím

Igazgyöngy-ülepű úrnője a szivemnek
Ki mellett más ülep és más gyöngy túl kopott
Szép szomszédnőim ó
Ábrándozva ugyan kire számítotok
Mikor keletre mentek

Kip-kop Ez az előszoba leszáll az alkony
A homályban a mécs olvasztott arany ékszer
Copfjával fejetek lógjon a fali kampón
Már-már sötét az ég itt-ott tűhegynyi fényjel

Beléptünk az ebédlőbe hol megütötte
Mindünk orrát a zsír kozmás illata már
Ott állt húsz tál leves három húgysárga közte
S két tojást mert ki a levesből a király

Majd a kukták a húst felszolgálni siettek
Az agyamban kihűlt gondolatpecsenyét
Szép álmok bifsztekét melyek halva születtek
S gombócként porhanyós emlékek tetemét

Nos több évezrede halott volt mind e hóbort
S émelygős mint fagyott mammutból sült szelet
A csont s az álmodó csontkamrából való volt
S haláltáncot ropott agyredőim felett

S minden tál valami hallatlan szót kiáltott
De a rézangyalát!
Éhes has nem hall jó tanácsot
És a vendégsereg versenyt tömte magát

Hej a rézangyalát! mit mondtak hát a bordák
Pástétomok velőscsontok s vadpecsenyék
Eszméimhez miket szült minden kor meg ország
Pünkösdjeim tüzes nyelvek jöttök-e még

Kálnoky László fordítása

ALKONY
ÉPUSCULE

        Marie Laurencinnak  

Húnyóban a fény a gyepen
Borzongatja a holtak árnya
Arlekínát ki meztelen
Testét a tó tükrén csodálja

Egy öregedő sarlatán épp
Beharangozza a parádét
A fakó égen csillagok
Tejfehér tüze hunyorog

A sápadt bohóc színre táncol
Nézőit köszönti előbb
Bűvölőket Bohémiából
Néhány tündért s varázsvetőt

Az égről csillagot szakasztott
Most ujja hegyén pergeti
S a taktust lábával veri
Hozzá cimbalmon egy akasztott

Vak ringat egy szép kisdedet
Őzsuta gidákat vezet
S a törpe szívszorongva látja
Óriássá nő a pojáca

Rónay György fordítása

ANNIE
ANNIE

Texasi partvidéken
Mobile s Galveston közt található
Egy nagy kert csupa rózsa benne
Közepén villa látható
Mintha maga is rózsa lenne

Egy nőt a rózsakertben egyedül
Sétálni gyakran láthatok
S hogyha a hársfákkal szegett úton áthaladok
Egymásra nézünk

Mivelhogy mennonita ez a nő
Gömb nem díszíti rózsafáit se gomb ruháit
Kabátomról is kettő hiányzik
Kishíján egy hitet vallunk hát én meg ő

Kálnoky László fordítása

CLOTILDE
CLOTILDE

A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén felszökött
Mélabú alussza álmát
Szerelem s megvetés között

Árnyaink is ideérnek
Kiket szétszór majd az éj
A nap is melytől sötétek
Velük együtt kihunyni tér
A források istennői
Gyűrűztetik fürtjüket
Menj azt a szép árnyat űzni
Kit nem akarnod nem lehet

Vas István fordítása

MENET
CORTÉGE

        Léon Bailbynek  

Madár nyugodt madár fordított röptű te
Te levegőben fészkelő
A határon hol már a mi napunk ragyog
Hunyd le másik szemhéjadat elkápráztat a föld
Fejedet fölszegőben

S közelről színtelen homályos vagyok én is
Vagyok a köd amely lámpásokat sötétit
A kéz mely hirtelen a szemet elfedi
A fal mely köztetek s a minden fény között áll
És árnyak közepette feltündökölve távozom
S kedves csillag-szemek utánam igazodnak

Madár nyugodt madár fordított röptü te
Te levegőben fészkelő
A határokon hol már az emlékem ragyog
Hunyd le másik szemhéjadat
Nem is a nap miatt nem is a föld miatt
Hanem e hosszukás tűz miatt melynek ereje egyre nő majd
Egy napon ez lesz az egyetlen fény mely megmarad
Egy napon
Egy napon önmagamra vártam
S szóltam magamban Guillaume ideje már hogy eljöjj
Hadd tudjam végülis én melyikük vagyok
Én aki ismerem a többit
Ismerem őket az öt érzék meg más érzékek által
Elég ha látom lábukat hogy ezerszám elképzeljem őket
Ha látom riadt lábukat csak egyetlen hajszálukat
Vagy nyelvüket ha jólesik megjátszanom az orvost
Vagy gyermeküket ha jólesik megjátszanom a prófétát
A hajósok hajóit kartársaimnak a tollát
A vakok pénzét a némák kezét
Vagy méginkább szókincsüket s nem kézirásukat tekintve
Egy levelet ha húsz éves elmúlt az aki írta
Elég ha érzem templomaik szagát
A folyók szagát városaikban
A közkertekben virágok illatát
Ó Nettesheimi Agrippa egy kiskutya szaga is elég lett volna nekem
Hogy kölni polgártársaidat leírjam pontosan
Háromkirályukat meg a hosszú sor orsolyát
Kik tévedésbe vittek valamennyi nő felől
Elég ízlelnem a babért amit termesztenek s aszerint szeretek vagy gúnyolódom
Érintem ruháikat
S nem kétkedem fázósak-e
Ó mind akiket ismerek
Elég hallanom lépteik zaját
S megmondhatom örökre az irányt amerre mennek

Elég mindez nekem hogy higgyem van jogom
Feltámasztani a többit
Egy napon önmagamra vártam
Szóltam magamban Guillaume ideje már hogy eljöjj
S közeledtek lírai léptekkel kiket szeretek valahányan
Én nem voltam közöttük
Moszatokkal borított óriások járkáltak tengeralatti
Városaikban hol csak a tornyok tudtak szigetekként fölmagasodni
S világító mélyeikkel ezek a tengerek
Ereim véreként keringtek dobbantva szívemet
Aztán ezer fehér néptörzs jött s partraszállt
Kezében rózsa volt valamennyi fiának
S a nyelvet amelyet útközben kitaláltak
Ajkukról lestem el és mindmáig beszélem
A menet elvonult sehol saját személyem
Mind aki fölmerült láttam nem én vagyok
Belőlem hoztak el mind egy-egy darabot
S lassan felépítettek úgy mint egy tornyot felrakni szokás
Népek torlódtak ott azzá ki én vagyok
A minden emberi dolgokból alkotott

Tűnt idő Lényemet formáló istenek
Eltűnök mint ahogy ti is eltűntetek
Borzasztja szememet ez az üres jövendő
Látom hogy az egész múlt bennem élve megnő
Nem halott csak ami most még nem létezik
Múlt fény fakítja el a holnap színeit
Idétlen a jövő de az ami bevégzett
Az erőt s a hatást mutatja az egészet

Vas István fordítása

MARIZIBILL
MARIZIBILLE

A Fő utcán járt föl-le Kölnben
Kínálkozott szeme szava
S mikor a járdát unta szörnyen
Ivott már késő éjszaka
Valamelyik zugsörözőben

Vöröshajú zsidó strici
Akiért itt elvesztve flangál
Fokhagymaszaga volt neki
Formozából megtérve Sangháj
Bordélyából halászta ki

Sokféle ember között éltem
Mindnél kettejük sorsa szebb
Holt levelek az ősz szelében
Szemükben bujkáló tüzek
Ajtajuk szívük sose tétlen

Vas István fordítása

AZ UTAS
LE VOYAGEUR

        Fernand Fleuret-nek  

Nyissátok ki az ajtót sírva zörgetek

Az élet változó akár Euriposz

Egy vastag fellegrajt figyeltél ép alászállt
Jövendő lázálmok felé egy elhagyott hajóval
És mind e sok panaszra e bűnbánatra mind
Emlékszel-é

Hullámok felcsapó halak a tengerszint virágai
Egy éj ez volt a tenger
S beléömöltek mind a nagy folyók

Ó emlékszem én emlékszem arra még

Szomorú fogadóban szálltam meg egyszer este
Luxemburghoz közel
A terem mélyén egy Krisztus függött szinte szállt a teste
Az egyik férfinak menyétje volt
A másik sündisznót szorongatott
Kártyát kevertek
S te elfeledtél akkor engemet

Emlékszel-é a pályaudvarokra hosszú árvaházak
Átkeltünk városok során naphosszat mind forogtak
S kiokádták éjjel a nappalok tüzét
Ó matrózok szomorú asszonyok s ti társaim
Emlékezzetek reá

Két matróz együtt élt és együtt tékozolt
Hogy egyetértsenek nem kellett sok beszéd
S kidőlt az ifjabb és egyszerre vége volt

                           Ó drága társaim
Villamos csengők a pályaudvaron marokszedő leányok éneke
Egy mészáros szánkója utcák töméntelen sora
Hidakon átkelő lovasság alkoholtól ólmos éjszakák
A városok én láttam őket úgy éltek mint az eszelősek

A határokra s a tájak panaszos nyájaira emlékszel-é

A ciprusokra rásütött a felkelő hold
Egy epedő és folyton izgatott madár
Fütyölt az éjben s őszbe hajlott már a nyár
Zúgott egy nagy folyó örvényes és sötét volt

De míg a pillantások mind mind halni készen
A sziszegő föveny felé gurultak ott
Az elhagyott fenyéres part csak hallgatott
S szemközt a hegy fala világos lett egészen

S lélek se moccant akkor ott és nesztelen
A hegy felé lélegző árnyak lépegettek
Felénk fordultak és rémülten ránkmeredtek
S megmozdult hirtelen lándzsájuk árnya fenn

A hegy függőleges falán a testes árnyak
Fölálltak néha majd guggoltak csüggeteg
Szakálluk volt és sírtak mint az emberek
S a megvilágitott hegyen csúszkálva jártak

Kit ismersz fel e régi megkopott fényképeken
Emlékszel-é a napra még mikor egy méh a tűzbe hull
Épp akkor búcsuzott a nyár emlékszel-é

Két matróz együtt élt és együtt tékozolt
A vénebb vas nyakán vasláncot hordozott
S a fiatal varkocsba fonta szőke nagy haját

Nyissátok ki az ajtót sírva zörgetek

Az élet változó akár Euriposz

Radnóti Miklós fordítása

A FEHÉR HÓ
LA BLANCHE NEIGE

Az égben az angyalok angyalok
Egyik hadnagynak öltözött
Másik szakácsnak öltözött
S a többi énekel

Égszínkék nyalka hadnagyom
Karácsony múltán a szép tavaszon
Nap-medália lesz zubbonyodon
Zubbonyodon

Libákat kopaszt a szakács
Hullj hó fehéren
Hullj csak Ó mért nem
Ölelhetem most kedvesem át!

Rónay György fordítása

AZ ANDRÉ SALMON ESKÜVŐJÉN FELOLVASOTT KÖLTEMÉNY
1909. JÚLIUS 13.
POEME LU AU MARIAGE D'ANDRÉ SALMON
LE 13. JUILLET 1909

Zászlókat látva ma reggel nem gondoltam magamban
Íme a szegények gazdag ruhái
Nem a demokratikus szemérem akarja fájdalmát eltakarni előlem
Nem a köztiszteletben álló szabadság az oka hogy az emberek most a falombokat utánozzák
Ó növényi szabadság egyetlen földi szabadság
Nem állnak lángban a házak mert elmegy valaki hogy soha vissza ne térjen
Nem e hadonászó kezek dolgoznak holnap mindannyiunkért
Sőt föl sem akasztották azokat kik az életből nem húztak semmi hasznot
Sőt nem is újítják meg a világot visszafoglalva a Bastille-t
Tudom kiknek a költészet a talpkövük csak azok javíthatnak a világon
Párizst föllobogózták mert megházasodik André Salmon barátom

Holmi gyalázatos lebujban találkoztunk először
Ifjúságunknak idején
Fújtuk mindketten a füstöt s rossz ruhában vártuk a hajnalt
Szerelmesen ama szavakba miket új értelemmel kell telítenünk
Csalódott szegény kisfiúk kik még nem is tudtunk nevetni
Az asztal és a két pohár haldokló volt ki Orpheus megtört tekintetét vetette ránk
A poharak feldőltek összetörtek
S megtanultunk nevetni
Majd útnak indultunk mint a kárhozat zarándokai
Utcákon át tájakon át a józan észen át
Viszontláttam őt partján a folyónak hol Ofélia lebegett
Aki fehéren most is ott lebeg még a tavirózsák között
Ő pedig ment tovább sápadt Hamletektől övezve
Fuvolán játszva az őrület melódiáit
Viszontláttam őt egy haldokló muzsik mellett amint a nyolc boldogságot elsorolta
S megcsodálta a meztelen nőkhöz hasonló hóesést
Viszontláttam őt amint ezt vagy azt cselekedte ugyanazon szók tiszteletére
Melyek megváltoztatják a gyermekek arcát s most mindezt elmesélem
Emléket és Jövőt mivel megházasodik André Salmon barátom

Örvendezzünk s ne csak azért mert barátságunk volt a folyó mely megtermékenyített minket
Partmenti földeket miknek bősége táplálék melyet mindenki vár
Ne csak azért mert poharunk a haldokló Orpheus megtört tekintetét még egyszer ránk veti
Ne csak azért mivel oly nagyra nőttünk hogy sokan összetéveszthetik szemünket a csillagokkal
Ne csak azért mert zászlók csattognak a polgárok ablakán kik száz éve elégedettek hogy az életet s a kicsinyes dolgokat megvédhetik

Ne csak azért mivel a költészet talapzatán hatalmunk van a Mindenséget teremtő s összerontó szók fölött
Ne csak azért mivel nevetség nélkül sírhatunk s tudunk nevetni
Ne csak azért mert füstöt fújunk és iszunk mint hajdanán
Örvendezzünk mivel a szenvedély és a költők vezére
A szerelem mely mint a napvilág sugárzón
Ömlik a bolygók s állócsillagok közötti térbe
A szerelem kívánja hogy ma megházasodjék André Salmon barátom

Kálnoky László fordítása

BÚCSÚ
L'ADIEU

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

Vas István fordítása

SZALÓMÉ
SALOMÉ

Hogyha Keresztelő János még mosolyogna
Szeráfoknál Uram szebben járnám talán
Ó mondd anyám miért vagy olyan bánatos ma
Grófnői díszben a királyfi oldalán

Szavától a szivem megdobbant s vert szaladva
Míg a kömény között táncoltam hallgatag
És liliomokat hímeztem egy szalagra
Hogy botjának fején libegjen e szalag

Hímzésem örömet most már kinek szerezhet
A Jordán partján kivirult az a bot
Ó Heródes király mikor őt elvitted
Kertem lilioma mind mind elhervadott

Gyertek velem a fák sakktábla-rendje áll ott
 Szép udvari bolond sírnod minek
Csörgősbotod helyett fogd e főt s ropd a táncot
Ne érintsd homlokát anyám hisz már hideg

Drabantok hátra arc indult előre Felség
Hogy eltemessük őt ásunk egy mély gödört
Virágot ültetünk és lejtünk körre kört
Míg harisnyakötőm el nem veszítem ekképp
 A király a burnótszelencét
 Rózsafüzérét a királylány
 Breviáriumát a káplán

Kálnoky László fordítása

A KAPU
LA PORTE

Vihog az ócska ház kapuja rémesen
Mért ne lennék anyám mit számít az nekem
Hivatalnok ki a világból mit se tudhat
Páros pi-mu halak mik bús mélyvízben úsznak
Marseille-ban frissiben kikötött angyalok
Messzünnen hallok egy haldokló dallamot
Szegény mihaszna én mit sem érek magamban

Dolgozz fiam amim volt azt mind neked adtam

Rónay György fordítása

MERLIN ÉS A VÉNASSZONY
MERLIN ET LA VIEILLE FEMME

E napon fent a nap anyaméhként kitárva
Hevert az ég ölén és lassan vérezett
A fény az én anyám a nap véres világa
És menstruációs folyók a fellegek

Keresztútnál ahol virága nincs a télnek
Csak a tövistelen szélrózsa egyedül
Merlin az élet ős örök okába mélyedt
Amely mindent megöl és mindent újraszül

Zöld sapkát viselő öszvéren egy anyóka
Jött a parti uton alá s a néptelen
Síkon Merlin aki élt már évezred óta
Mellét verdeste s följajdult Ellenfelem

Megfagyott énem ó kinek a sorsa fáj s nyom
Kitől fázik a nap húsa vágyol-e még
Látni Emlékemet s szeretni mint a másom
Ó mily boldogtalan szép fiút nemzenék

Intett s már a kevély kataklizmák remegtek
Fent a nap köldöke táncot járt mialatt
A vágy s a hősi kedv tavaszkora jelent meg
S karján egy fiatal szép áprilisi nap

Ingó emlékkövek zöld dögök közepette
Csontokat sorsokat virágot s dús gyomot
Szórtak széjjel nyugat ösvényeit befedve
Míg szőrt sodort a szél s balvégzetet hozott

Tipegve jött felé a szerelmese őszen
Szél simította ki ruhája ráncait
Fogták egymás kezét sápadtan eszelősen
Vágyuk közt más kapocs nem volt csak ujjaik

Táncolt az asszony a lét ritmusát utánzón
S így szólt Száz éve hogy várom hívásod én
Sorsod csillagai ihlették meg a táncom
Morgane ott figyelt Gibel magas hegyén

Táncolni ó be jó mialatt délibábot
Látsz hol minden dalol s a félelmes szelek
Arcukra öltik a derűs hold mosolyát hogy
Elriadjanak a fullajtár szellemek

Fehérlett alakom a magány közepette
Lidércálmokba bújt a lemurok hada
A boldogságokat forgásom kifejezte
Miket csak egy okoz a Művészet maga
Nem szedtem soha csak galagonyavirágot
Tavaszutón mikor virághullás fogad
Mikor az ölyv s a sas zsákmánnyá kikiáltott
Gyermekisteneket s holt kisbárányokat

S vén lettem mint magad lásd táncolok pedig hát
Kidőltem volna már és e tavaszon a
Fájdalmat mímelő vén holttest gyatra titkát
Láthatta volna a nyíló galagonya

S emelte két kezét mint a galamb a szárnyát
Mint fényt melyre lecsap keselyűként az éj
Merlin keletre ment s szólt Emlék fia szállj hát
Emléké amely a Szerelemmel fölér

Szállj sárból fölfelé vagy légy emberi árnyék
Az is az én fiam nem múló műremek
Útban Róma felé feje tűzkoronás még
Magányosan halad szemlélve az eget

Vivián ama hölgy neve ki egyre vár rám
S hozzon bár új tavasz újabb fájdalmakat
Majoránnák között s lapulevelek árnyán
Örökké élek a galagonyák alatt

Kálnoky László fordítása

KÖTÉLTÁNCOSOK
SALTIMBANQUES

        Louis Dumurnek  

Kertek alatt a síkon át
Templomtalan faluk porát
Fölverve rokkant csárdák mellett
Komédiások menetelnek

Elől a gyermekek sora
A többi mélán lép tova
A távoli gyümölcsfa retteg
Előre már ha integetnek

Cókmókjuk szögletes s kerek
Dobok aranyló kerekek
Bölcs állat a majom s a medve
Garast koldulgat lépegetve

Radnóti Miklós fordítása

A LATOR
LE LARRON

KÓRUS
Rabló te idegen boldogtalan ügyetlen
E szép gyümölcsöket miért nem kérted el
Tolvaj te éhesen loptál és számüzötten
Sír barbár jószivű adjatok hát kegyelmet

LATOR
A szép gyümölcsöket elloptam igenis
De nem száműzetés az amit színlelek
S szokásos jogtalan kínzás vár rám ha vissza
Adok mindent amit elloptam tőletek

AGGASTYÁN
Te habból fölmerült akárcsak Aphrodité
Te szép Hajótörött légy engedelmesebb
Bölcsek sokratesi gesztusa földerít-é
Szóljatok szerelemről majd ha már evett

KÓRUS
Rabló te idegen ügyetlen beteg árva
Apád egy szfinx anyád egy éj Zacinthuson
És a Cykládokon ott csillámlott varázsa
Gyümölcsök tolvaja éhes voltál-e mondd

LATOR
Ti szép gyümölcsösök gazdái szívenütni
Mért tud gyászdallamú ligúr hangod mama
Nem lelt más ürügyet a férfi meg a csitri
Csak egymást végülis szeretni éjszaka

Voltak gyümölcsök ott gömbölyűvé dagadva
Mint lelkek a fenyőmagokkal belepett
Kertben s ott hagytam a magos őszibarackfa
Alatt pún késemet s az evezőimet

Citromvirág között sok ferde fán ragyogtak
A hűsvíz-zamatú olajszín citromok
A fügefákon a fügék mind meghasadtak
Gránátalmáitokra madárcsőr csapott

SZÍNÉSZ
És megnyílt a terem hol freskós fellegekben
Napfényű s éjsötét vérfertőzés folyik
Ülj hallgasd a ligúr hangokat és mezítlen
Lyd lányok paphosi lantjának húrjait

És ott a férfiak arcán színpadi maszkok
Nyaklánc a nőkön és az egyiknek nyakán
Ékkő májából egy tanagrai kakasnak
S szóltak egymás között ős nyelvén Káldeának

Bágyadt forró szelek kint ősziesre váltak
Megannyi szerető pár a vendégsereg
S így szóltok sorban mind Tolvaj én megbocsátok
Fogadd előbb a sót aztán a kenyeret

Híg spártai leves kihűlt izét utálod
Van bor a kecskebőr tömlőben hűs fehér
Nem kell egy tál paszuly merő iróniából
Vagy rózsafánk amit bevont a szőke méz

Tolvaj így szól egy nő te senkit nem idézel
Hát a pergő homok hazárdjait hiszed
Vagy ismerős vagy-e az ember végzetével
A talizmánt adom nyakláncomról neked

No töltsetek diót a hérosznak a zsákba
Vesd rám gyümölcslator lírai szemedet
Sem a bika sem a pythagorasi páva
Delfin hímvipera nincs nála nemesebb

Ki vagy ki érkezél hála a scytha szélnek
Érkeztek annyian szárazon tengeren
Bolyongók hóditók sereg szemrebbenések
Mint villámfény föl- és eltűntek sebesen

KÓRUS
Egy férfi dadogó jött két lángnyelv a szarva
S egy vézna népet a gőg felé vezetett
Hogy eledelük a fürj legyen és a manna
S lássák megnyíltan a tengert mint egy szemet

Az Euphrates felől megtértek a szakállas
Vízhordók fekete s fehér homokszalag
Védte őket a sors ellen s kik kincsre jártak
Azokra itt bagolyszemek villogtanak

E csuhás féreg ó barbár költő szemérmes
S meghalni a csodás erdőbe elvonul
Hol apró madarak gemmiparák tenyésznek
És békákat nevel forrásvíz és azúr

Bús diadalmenet fölötte a szivárvány
Kocsikban koszorús sok sápadt férfi áll
És izzadó szobor ripacs meg anyabárány
Rekedt félelmü nősténypáva és gunár

Jöttek az özvegyek a fürtöket bogyózva
S fekete püspökök nemtudva tisztelik
Pallast palástjaik háromszögével és a
Szép de fekete istennőről zeng daluk

A nyargalók nyomán a jövőbe vetődtünk
Virággal hamuval teli alkanciák
Kitanult csókjaink csillognak még előttünk
De te jövél ma bölcs tolvaj a kerten át

Mond szektád tagjai trágár jelet imádnak
A csöndet a kutyát Belfegort a napot
Szeretkező kigyók titkát a néma vágyat

SZÍNÉSZ
S szólt a gyümölcslator Én keresztény vagyok

KÓRUS
Jaj cseng minden nyakék fintor mindenki maszkja
Menj hát a tüzeket az árnyak elnyelik
Jaj jaj a bal lator majd röhög a viharba
Rajtad röhög vadul ahogy a ló nyerít

EGY ASSZONY
No töltsetek diót a hérosznak a zsákba
Vesd rám gyümölcslator lírai szemedet
Sem a bika sem a pythagorasi páva
Delfin hímvipera nincs nála nemesebb

KÓRUS
Jaj egész éjszaka a sistrumot cibáljuk
Talizmán volt tehát a ligúr hang s ha nem
A jobboldali vagy sötét vagy mint az álmunk
Mint szürke folt sötét mint a balsejtelem

Bukik az Abszolút s bukása bizonyíték
Duplából tripla lett pedig még egy se volt
Bevalljuk megható nekünk a viselősség
A has cáfolja csak a magátólvalót

Nézd nedves szellemi virággal teli vázák
Ne menj minden miénk neked semmi se jut
Halljad szélkórusok plagális ritmikáját
Fogj íjat s öld meg az egyszarvút vagy a gnút

Húsodnak gyászmeze a gyöngéd gyanus árnyék
Sötét és emberi árnyunk indul veled
No menj a szürkület csak könnyű csillanás még
S közülünk senki sem hiszi meséidet

Vonzott és ragyogott akárcsak a pantaura
Hangja s lebernyege mért nem orpheusibb

S éjjel színleg a nők üszőkké alakulva
Szerették volna mint amazt hiszen ez itt

Szép volt s halvány akár egy leprás messzi herceg
Hangja s lebernyege mért nem orpheusi
Tanagrai kakasmáj-ékszert nem viselhet
Csak bús nádsípja van s komor terhét viszi

Mért nem ment élni mért Edessa udvarába
Mágikus és sovány vizsgálna csillagot
Mágikus halovány s költőnők csókja várja
Mágikus és igaz s tisztelnék démonok

Hím háromság az és te szűz vagy menj el innen
Rőten hiszékenyen csak árnyadat vezesd
A tapintás tapad a látás véghetetlen
Nincs neked más jeled csak egy van a kereszt

Vas István fordítása

AZ ÉJI SZÉL
LE VENT NOCTURNE

Ó nyögnek a fenyők és csúcsuk összeér
S közöttük fönn jajong a mérges déli szél
S a zúgó éjen át vadúl kacagva kóbor
Tündérraj harsonáz a szomszédos folyóból
Attis Attis Attis illetlen s tiszta báj
Téged csúfolnak ők nevedtől zeng a táj
Mert fáid egyikét gót szélvész dönti ép le
Mint antik had riadt erdő fut új vidékre
S hogy forduló fenyők lándzsái hajlanak
Sötétbehullt faluk töprengnek hallgatag
Mint szűzek aggok és költők s akár a szikla
Oly némák bárki jő s hallgatnak hogyha vad
Keselyü csap le majd alvó galambjaikra

Radnóti Miklós fordítása

LUL DE FALTENIN
LUL DE FALTENIN

        Louis de Gonzague Fricknek  

Szirének barlangjaitok
Felé kúsztam Tenger-lovakra
Nyelvet öltve táncoltatok
Járt angyalszárnyatok föl-lecsapva
S zengtek a versengő karok

Fegyverül egy lombtalan ágat
Lengetek ó szegény fejem
Űzni a párát mit zilált vad
Kiáltásomra ellenem
Fúnak e szörnyű néma szájak

Odalent a csoda ragyog
Hozzá képest nincs semmi érdem
Lándzsáim hegyén vér csorog
Láttomra s kettős kevélységem
Gyilkosságáról vallhatok

Ha a hajósok messze tértek
A fodros ajkaktól a víz
Színén száz és száz megigézett
Állat fürkészi merre visz
Út melyen szent sebemig érhet

Szemük dúvad csillaga fényben
Füröszti bánataimat
Mit számít bölcs nyugalmam és fenn
A csillagképeké ha csak
Én csillagozlak tele éjem

S most végre egy sóvár üregbe
Szállok szirének Szeretem
Szemetek Síkos út vezet le
Hol eltörpültök messze lenn
De mást ne édesgessetek be

Az éber tudás közepett
Láttam erdeink lombozását
A nap tengere kéjeleg
Hol a matrózok azt kivánták
Hogy rúd s árbóc zöldelljenek

Leszállok és váratlanul
Hamar medúza lesz a mennyég
Mert lángban égek oly vadul
Hogy csupán két karom a mentség
És kínom mely fáklyázva gyúl

Tengerre ölts nyelvet madárhad
Tegnapom napja rámhajol
Újra a lándzsák vére áztat
Szirének fészkén messze hol
A kockás csillagok se látnak

Rónay György fordítása

A CIGÁNYLÁNY
LA TZIGANE

A cigánylány tudta előre
Kettőnk életét elzárja az éj
Búcsút mondtunk neki s e mély
Kút lett a Remény éltetője

Mint láncon medve táncba kap
A szerelem két lábra állva
Tollát veszté a kék madár s a
Rongy koldusok Avé-jukat

Tudjuk elkárhozunk de tán-tán
A szerelemhez visz utunk
S kéz-kézben arra gondolunk
Amit megjósolt a cigánylány

Vas István fordítása

ŐSZ
AUTOMNE

Egy csámpázó paraszt ballag a ködön át
Mellette lépeget ökre az ősz ködébe
Melyben megbúnak a szemérmes kis tanyák

S dúdolja a paraszt a ködben mendegélve
A szerelem meg a hűtlenség énekét
A gyűrűt a szivet mely összetörve vár még

Kioltotta az ősz az ősz a nyár hevét
Az őszi ködön át ballag két szürke árnyék

Vas István fordítása

A LANDOR ROAD-I KIVÁNDORLÓ
L'ÉMIGRANT DE LANDOR ROAD

        André Billynek  

Kalappal a kezében bátran beállított
Egy szabóhoz ki a királynak szállitott
S épp próbabábuit fejezte le akiknek
Ruhája épp úgy állt ahogyan állni illett

A tömeg szerelem nélküli árnyakat
Vonszolva özönölt mindenfelől a térre
Kezek röppentek a fény-tavas tünde égre
Olykor mint nagy fehér költöző madarak

Holnap indul hajóm messzi Amerikába
S nem térek vissza sohasem
Kedves utcáimon sétáltatni vak árnyam
A pénzen mit nyerek lírai prériken

Mert visszatérni jó gyarmati katonáknak
Üzérek adták el arany érmeimet
De új ruhámban majd végül hadd heverek
Árnyán halk madarak és majmok lakta fáknak

Ruhájukból kibújva a próbabábuk szépen
Rápróbálták mikor már nem volt oly poros
S egy fizetés nélkül elhalt lord öltönyében
Olcsón úgy feszitett mint egy milliomos
Az esztendők benéztek
A bolt kirakatába
Az esett fababákra
S mentek tovább szegények

Özvegy napok gyanánt az évbe ékelődők
Lassú gyászmenetek véres péntekei
Vert ég esője hullt mint amikor az ördög
Felesége saját szeretőjét veri

Aztán egy kikötőben hol lengett ősz avarja
S lengtek a kezek is akár a levelek
Fönt a hajóhidon a poggyászát lerakta
És rátelepedett

Az óceáni szél vészjóslón fuvolázott
S hajára harmatos hosszú csókot lopott
Lankadtan intettek az új hazába vágyók
S volt aki térdre hullt s keserűn zokogott

Ő meg az elhaló partokat nézte hosszan
Hol már papírhajó ringott csak tétován
Egy pici kis csokor bukdácsolt a habokban
De virágba borult tőle az Óceán

S úgy vágyta mint a hírt hogy e csokor kinyílna
Minden tengereken a delfinek között
S emlékeiből gombolyítva
Hosszú szőttes göngyölödött
Amin élete volt a minta

S hogy végül megfojtsa e mord
Örök kérdést-szövőket mik csípték mint a tetvek
Hirtelen mint egy dózse elvett
Egy nőt míg egy modern és szűz szirén dalolt

Szídd magadba az éjt Ó Tenger Cápa-szájak
Lesték messze mohón míg szállt hajnali köd
A csillagok-marta már oszló nap-hullákat
A zajgó habok és végső eskűk között

Somlyó György fordítása

VIRÁG
ROSEMONDE

        André Derainnek  

Ott hová belibbenni láttam
A nőt akinek két egész
Órán át jártam a nyomában
Amszterdamban megálltam és
Sokáig csókot integettem

De a csatorna elhagyott
Volt és a part is senki nem
Látta hogy talált rá a csók
Arra akinek életem
Áldoztam két órára egy nap

Magamban Virágnak neveztem
Hogy soha holland ajaka
Feslő bimbóját ne feledjem
S már mentem is tovább hogy a
Világ Virágát megkeressem

Rónay György fordítása

RAJNAI ÉJ
NUIT RHÉNANE

Mint láng remeg a bor csordultig a pohárban
Halld lent egy csónakos lassan szálló dalát
Épp azt énekli hogy látta a holdsugárban
Hét asszony fonta zöld lábig hulló haját

Teltebben ezt a dalt vígabban ezt a táncot
A csónakos dalát ne halljam többet én
És gyertek lányok ó ti büszke szőke lányok
Füzérbe font hajúk hajoljatok fölém

Tükrében ring a táj a Rajna Rajna részeg
A gyémántajku éj szinére inni száll
Lenn tébolyítva zeng a villikről az ének
Hogy zöld hajuk zizeg s megittasul a nyár

Szétcsattant poharam ahogy kacaj csap égnek

Rónay György fordítása

MÁJUS
MAI

A Rajnán csónakon a szép május lebeg
Nők nézték odafenn a csillogó hegyélen
Oly szépek vagytok ám e csónak oly tünékeny
Ki ríkathatta meg a parti füzeket

Nos egy kilombosult gyümölcsös elfagyott itt
A friss cseresznyefák szitáló könnyei
Kit úgy szerettem én annak a körmei
Holt szirmuk mind az ő szemhéjára hasonlít

A parton szamaras kordé döccent tova
Mögötte pár cigány poroszkált a nyomában
Egy medve egy kutya meg egy majom soványan
S közben a rajnai szőlők közt messze lágyan
Valami indulót dalolt egy fuvola

Május a gyönyörű roskadt romok falára
Vadszőlőt futtat és vadrózsaágakat
Fut a rajnai szél a nádak inganak
Hajlong a fűz s a dús szőlő pucér virága

Rónay György fordítása

A ZSINAGÓGA
LA SYNAGOGUE

Fejükön zöld kalap zsinagógába mennek
Szombatnap reggelén Löweren Ábrahám
És Scholem Ottomár mennek a Rajna mellett
Ahol a szőlő pirul a dombok oldalán

Vitatkoznak s olyasmit kiabálnak amit leírni sem lehet
Te szajha anyád büdös fattya és Ördög bújjék az apádba

Csillogó arccal fölnéz a vén Rajna s elfordul úgy nevet
Löweren Ábrahámot és Scholem Ottomárt a harag szinte rázza

Mert szombaton tilos dohányozni holott
A keresztény füstölgő szivarral kódorog
S mert mind a ketten Ábrahám és Ottomár
A bárányszemű Liát szeretik kinek hasa kissé előre áll

Ám a zsinagógában néhány perc mulva rendre
Megcsókolják a tórát szép kalapjukat megemelve
És a sátoros ünnep lombdíszei felett
Ottomár énekelve Ábrahámra nevet

Hamisan kornyikálnak s ahogy a férfiak érdes hangja száll
Egy Leviátán felnyög a Rajna mélyén mintha az ősz üzenne már
Tele kalappal a zsinagóga és leng a lulabim
Hanoten ne Kamoth bagoim tholaboth baleumim

Rónay György fordítása

A HARANGOK
LES CLOCHES

Szép cigányom szerelmesem
Hallod harangok szava kondul
Azt hittük nem lát senki sem
Szerettük is egymást bolondul
De megtaláltak minket itt
A harangok és körülálltak
Magasból nézett mindegyik
S elmondják az egész világnak

Ciprián Henrik jól tudom
Katalin Marie Orsolyával
És Gertrud unokahugom
Meg a pékasszony az urával

Holnap mind rajtam mosolyog
Én nem tudom hová lehetnék
Te messze leszel zokogok
Belehalok az is lehet még

Vas István fordítása

LORELEY
LA LORELEY

        Jean Sève-nek  

Élt Bacharachban egykoron egy szőke szép boszorka
A férfiak epedve mind meghaltak érte sorba

Pörbe idézteté s alighogy látta volt
Nagy szépsége előtt a püspök meghajolt

A szemed csupa drágakő gyönyörü Loreley
Miféle mágustól ered varázslatod felelj

Az életet meguntam a szemem átkozott
Püspök ki belenézett az mind elkárhozott
A szemem lánggal csillogó nem holmi drágakővel
A lángra csak a lángra a férfibűvölővel

A lángjaidban égek gyönyörü Loreley
Megbűvöltél most téged már más ítéljen el

Püspök te nevetsz könyörögj értem inkább a Szűznek
Hogy Isten védje lelkedet adj engem át a tűznek

Kedvesem itthagyott már elment messzire
A halált szeretem s nem vágyom semmire

Szívem úgy fáj úgy fáj már meg kell halni nékem
Magamra nézek és bele kell halnom érzem

Szívem úgy fáj úgy fáj mióta nincs velem
Elindult és szivem megfájdult hirtelen

Rábízta őt a püspök úr három lovas lándzsás vitézre
Az őrült nőt e három a klastromig kisérje

Szemed remeg bolondos Loreley menj tehát
Fekete és fehér lesz kolostori ruhád

És úgy mentek tovább az úton mind a négyen
Könyörgött nékik Loreley szeme mint csillagfény az égen

A sziklafalra föl hadd másszak lovagok
Hadd lássam egyszer még amint a kastélyom ragyog

A tükröm hadd legyen megint a folyam árja
Aztán megyek az özvegyek szüzek kolostorába

A szélbe odafönt kibomló haja szállt
Loreley Loreley három lovag kiált

A Rajnán odalent egy csónakot az ár hoz
Szeretőm benne ül meglátott hív magához

Szívem megédesül lent szeretőm suhan
Előrehajlik és a Rajnába zuhan

Mert látta a szép Loreleyt a folyó habjain
A haja mint a nap ragyog a szeme Rajna-szín

Vas István fordítása

SCHINDERHANNES
SCHINDERHANNES

        Marius-Ary Leblond-nak  

Az erdőn a vezér s a banda
Ledobálja fegyvereit
Május van Szukájába falna
Schinderhannes és fölnyerít

Benzel a bibliára görnyed
Buzgón és meg se látja hogy
Sastollas fövegébe lő egy
Nyilat Jakob Born a balog

Böffen Blaesius Julcsa hápog
És úgy tesz mintha csuklanék
S Hannes rikkant egy jókorát hogy
Schulz egy sajtárral színre lép
Fölbőg s könnye hull Tele sajtár
És száll a jó borszag Nosza
Jöhet ma a pandúr s a zsandár
Bendőnkben a május bora

Fűszerszámos szép tiszta fajta
Moseli vinkó Gyere már
Nyakaljuk együtt Julcsa Rajta
Sokáig élj Szoknyás betyár

Julcsa berúg Hannest kivánja
Hanem az kötélnek nem áll
Most nem szeretkezünk babácska
Jöjjön előbb a tele tál

Dús zsidó él a Rajna mellett
De megölöm ma este még
Májusban a tallér a legszebb
Virág ha fáklyák tüze ég

És falnak és föl-fölnevetnek
Durrogatnak rá dörrenőt
Majd német mód búsulnak egyet
Gyilkolni-indulás előtt

Rónay György fordítása

RAJNAI ŐSZ
RHÉNANE D'AUTOMNE

        Toussaint-Lucának  

Ma a holtak gyerekei
A temetőben játszanak
Márton Gertrud Henrik Jani
Kakas nem szólt ma hajnali
Kikerikit

A nénikék
Útjukat siránkozva járják
Iáznak a derék
Csacsik és lassan legelve lerágják
A síri koszorúk virágát

Halottak napja lelkek napja értük ég
Amit gyerekek nénikék
Gyújtanak gyertya mécs
Katolikus sírokon sorra
A nénik fátyla
A felhők árnya
Mintha kecske szakálla volna

Lángocskáktól imáktól reszket a levegő

Szép park a temető
Benne szomorúfűz rozmaring zöldje nő
Szent Mihály lován néha barát is érkezik
E szép nagy parkban ó! milyen jó nektek itt

Koldusok sör gőzébe haltak
Vakok ti végzetnél vakabbak
Imádságban elnémult gyermekajkak

E szép nagy parkban ó! milyen jó nektek itt
Hajósok polgármesterek
Tanácsurak világba széledt
Kóborcigányok szétesett
Bendőtökben rothad az élet
Lábatok közt kereszt mered

Bagolyhangon huhog a Rajna menti szél
Elfújja a gyertyákat de újra meggyújtják a gyerekek
S a halottakat belepik
A halott levelek

Halott gyermekek olykor anyjukat szólogatják
S halott nők szeretnének néhanap visszatérni

Ó nem akarom hogy kimenj nem
Teli az ősz leszelt kezekkel
Nem holt levél száll a szelekben
Levágott kezek raja lebben
Két levágott kezeddel

Annyit sírtunk ma
Holtakkal holtak gyermekével nénikékkel
Naptalan ég alatt a temetőn
Mely telistele gyertyafénnyel

Aztán a szélben hazamentünk szépszerével

Lábunknál gesztenyék gurultak
S formázta hasadt héjuk
A madonna sebzett szivét
Akinek bőre barna volt tán
Akár az őszi gesztenyék

Rónay György fordítása

AZ ASSZONYNÉP
LES FEMMES

Az asszonynép a vincellérházban ruhát varr
Rakd meg jól a tüzet Lenchen és tedd föl a
Kávét - Melege van nyújtózik a cica
- Gertrud hát egybekel a szomszéd Mártonával

Szólni próbált de mert bagoly rítt lelapul
A vak fülemüle kalitkája zugába
Nem olyan ott az a ciprus mintha a pápa
Menne a hóban - A postás megállt az új

Tanítóval beszél - No végre valahára
- Jó borunk lesz idén kemény a tél harap
- Haldoklik a süket sekrestyés - Lám a pap
Névnapjára a vén polgármester leánya

Stólát hímez - Belezúgott mély orgona-
Búgással komoran az erdő kint a szélbe
Jött Herr Traum álom úr s vele Frau Sorge nénje
Nem jól stoppoltad azt a harisnyát Kata

- Hozd a kávét meg a vajat is a kenyérre
A lekvárt és a zsírt meg egy csupor tejet
- Lenchen még egy kis kávécskát hogyha lehet
- A szél tisztára mintha latinul beszélne

- Lenchen még egy kis kávécskát hogyha lehet
- Mit búsulsz Lotte Ó szivem - Talán szerelmes
- Nagy ég - Nekem csak a magam személye kedves
- Csitt Most a nagyanyó rózsafüzért rebeg

- Kapar a torkom adj kandiszcukrot te Léni
- Péter ma nyúlra ment a görénnyel - A ház
Körül táncoltak a fenyők - Lotte vigyázz
Szeretni szenvedés - Olyan jó Ilze élni

Leszállt az éj Göbös tőkékkel hólepett
Csontkamrák lettek a homály ölén a kertek
Gyűrötten szanaszét szemfödelek hevertek
S dermedt vándorokat ugattak az ebek

Halljátok vége van Harang lágy kondulása
Búcsúztatta szegény sekrestyést Liza tégy
A tűzre alig ég Nőttön nőtt a sötét
És keresztet vetett az asszonynép magára

Rónay György fordítása

JEL
SIGNE

Érzem mindig jelét az ősz akaratának
Hát a gyümölcs való nekem nem a virág
Elcsókolt csókjaim szívembe visszafájnak
Hallani a levert diófa bánatát

Állok tűnt szeretők szép kezek avarában
Ó örök őszidő lelkemnek évszaka
Egy hű hitves követ az én végzetes árnyam
Még felszáll a galamb leszáll az éjszaka

Vas István fordítása

EGY ESTE
UN SOIR

Az arkangyal-fehér égből egy sas csapott ki
S te kiállsz hívedért
Hagyd még sokáig ezt a sok lámpát lobogni
Könyörögj lelkemért

Fém-város ez csak egy csillaga van ragyogva
Kék szemedbe merült
Gördült a villamos s a mocskos szárnyasokra
Sápatag fény vetült

Egyetlen férfiszáj-szítta szemedben álmom
Ami csak benne él
Gyilkos galóca volt mind a rőt gázvilágon
Kígyókarú nem vagy pucér

A kókler nyelvet ölt a nőre ki csodálja
Egy árny magát kötötte fel
Lóg az apostol egy fügefán foly a nyála
Szerelmünket kockázzuk el

Születésed hírét víg harangok kiáltják
Szét
Virágos minden út s elindulnak a pálmák
Feléd

Rónay György fordítása

A HÖLGY
LA DAME

Kop-kop Zárt ajtó áll előtte
Hervad a liliomlevél
Kit visznek ott a temetőbe

Ajtaján kopogtál előbb te
És föl-le föl-le
Föl-le futkos a kis egér

Kálnoky László fordítása

HOLDVILÁG
CLAIR DE LUNE

Mézzel itat a hold eszelős ajkakat
A kertek és faluk ma éjjel szomjasak
A lugas levelén fényszűrte méz csöpög le
S ügyes kis méhei a csillagok fölötte
Mert édesen s ahogy az égből hullva száll
Valahány holdsugár mind egy-egy mézsugár
S én rejtve készülök a mézédes kalandra
Arcturus-méhe tűz fullánkjától riadva
Csak áltatták kezem csalárd sugarai
És holdmézét a szélrózsából lopta ki

Rónay György fordítása

BÖRTÖNBEN
À LA SANTÉ

        1

Mielőtt a zárkába mentem
Ott kellett állnom csupaszon
S mint baljós hang üvölti bennem
Mi lett belőled Guillaume-om

Lázár ki nem sírból kilép
Mint tette inkább sírba tér meg
Isten veletek áldjon ég
Dalos körtáncok lányok évek

        2

Nem én magam sem hiszem
Mi lettem
Tizenötös a tizen-
Egyesben

Cellámban az üvegen
Belátszik
A napfény és versemen
Bokázik

Táncát ropja a sugár
S én közben
Hallom egy rab föl-le jár
Fölöttem

        3

Minden reggel egy szűk verem
Mélyén sétálok mint a medve
Csak körbe körbe szüntelen
Rablánc-kék az égbolt felette
Minden reggel egy szűk verem
Mélyén sétálok mint a medve

A szomszéd zárkában a csap
Nyitva zuhog a víz belőle
Csörgetheti a kulcsokat
S jöhet-mehet a börtön őre
A szomszéd zárkában a csap
Nyitva zuhog a víz belőle

        4

Hogy unom én e börtön meztelen
És fakó négy falát már
A papiroson egy légy jár és versemen
Apró léptekkel föl-le mászkál

Mi lesz már velem ó Uram te ismered
Kínom hisz te szerezted
Színtelen arcomat könnytelen szememet
Láncos székem zaját ne vesd meg

Szánd börtönükben a vergődő szíveket
Szeretet menedékem
S szánd meg különösen gyarló értelmemet
Ebben a kétségbeesésben

        5

Milyen lassan mennek az órák
Lassan akár egy temetés

Siratod még e síri órát
Mert túl gyorsan semmibe vész
Ez is ahogy mind mind az órák

        6

A város zaja fölszivárog
S én láthatár nélküli rab
Csak ellenséges eget látok
És kopasz börtönfalakat

Elmúlt a nap A börtön éjén
Lám lámpa gyullad fényesen
Magunk vagyunk a zárka mélyén
Szép fényem Édes értelem

Rónay György fordítása

NAGYBETEG ŐSZ
AUTOMNE MALADE

Imádott ősz te nagybeteg
Meghalsz ha orkán dúlja majd a rózsakerteket
Ha leesett a hó a
Szőlőkarókra

Szegény kis ősz
Az ért gyümölcsök és havak
Gazdag fehérségébe halj
Fönn a magasban
Már karvalyok köröznek
A csacska zöldhajú kis hablányok fölött
Kik sohasem szerettek

Messzi mezsgyék között
Szarvasok üzekednek

Ó hogy szeretem én bús évszak ezt a zsongást
Hangját a magától hulló gyümölcsnek
A szelet és erdőt ahogy lásd
Elejti levelét egyenként mint a könnyet

A lombot
Ha lehullik
Egy vonat ha
Elhúz itt
Az életet
Ha múlik

Somlyó György fordítása

SZÁLLODÁK
HOTELS

A szoba árva
Maga ki-ki
Ha ideszállsz a
Bér egy havi

Kétli a főnök
Hogy fizetek
Mint csiga pörgök
Kerülgetek

Konflis-nyekergést
Szomszéd lakót
Ki szív kesernyés
Angol bagót

Ó ki imámon
Mulatni mer
Bár sánta lábon
La Valliére

Éjjeliszekrény
S mind ki e zug
Bábeli nyelvén
Gagyogni tud

Most zárjuk el még
Ajtajaink
Szívünk szerelmét
Hozzuk be mind

Kálnoky László fordítása

VADÁSZKÜRT
COR DE CHASSE

Nemes és tragikus akár a
Zsarnok álarca e mese
Szerelmünk sem bűbáj se dráma
Se részletek véletlene
Patétikussá nem csigázza

S az ópium ringatta lágy
Ködben Thomas de Quincey lelkét
Így látogatta Anniját
Gyerünk minden lét vége nemlét
Még visszanézek rád

Riadó vadászkürt az emlék
Elviszi a szél a szavát

Rónay György fordítása

VENDÉMIAIRE
VENDÉMIAIRE

Gondoljatok reám jövendő emberek
E kor az én korom királyok vége lett
Így láttuk búsan és csöndben meghalni őket
Háromszor vakmerőn háromszor nagyra nőttek

Szeptember végetájt Párizs de szép de szép lett
Szőlőtő minden éj venyigék fénye égett
Dicsőségem repül csőrével odafenn
Sok érett csillagot csipkedve részegen
Várták a csillagok a virradat szüretjét

Úgy jártam a sötét rakpartokat egy estén
Auteuil felé menet hallék egy hangzatot
Mely zengett súlyosan s olykor elhallgatott
Hogy más hangok dalos siráma is az éjben
Tisztán és messziről a Szajnapartra érjen

S hallgattam hosszasan a sok-sok éneket
Mely Párizs dallamán az éjben ébredett

Francia városok s ti városok a földön
Én mindre szomjazom mindet torkomba öntöm

És láttam a szőlőhegyen már Párizs részegen
A föld legédesebb fürtjeit leszedte éppen
Csodás szőlőszemek dalolnak venyigéken

És Rennes és Vannes felel és Quimper visszaint
Ó Párizs itt vagyunk embereink és házaink
Szőlőink melyeket babusgatott a napfény
Magukat áldozzák neked hogy megittasulj te túl mohó csodás lény
Agyakat hozunk teneked és falakat és temetőket önként
Bölcsők szavát melyet nem hallasz meg soha
És eszméinket is ó folyamok nagy árja
Fülelő iskolákat és kezeinket kinyújtva
A templomtornyokat mindnek hosszú az ujja
S a hajlékony értelmet is elhozzuk neked
Melyet mint házat kapuja a misztérium rejteget
Gáláns misztérium te szép lovagi végzet
Misztérium melyet elrejt egy másik élet

Szépségen messze túl a kettős értelem
Nem ismert Hellas és Kelet kettős talány
Bretagne kettős értelme vagy Bretagne-é hol az ősi
Földrészt türelmesen nyesi az óceán

És Észak városai mind szólnak szavuk vidám

Párizs ím itt vagyunk fogadj élő borodnak
Férfias városok hol dalolnak dohognak
Szentséges gyáraink fémből vert szentjei
Magas kéményeink a felleget teherbe ejtik
Akár a hajdani a gépi Ixion
És számtalan kezünket
Gyárak üzemek műhelyek kezek
Ujjainkhoz hasonló munkások meztelen
A valóságot gyártják órabérért
Mind elhozzuk neked

És Lyon is felel s fourvières-i angyalok az égen
Szőttek egy új eget zsolozsmák selymes szőttesében

Párizs csillapítsd szomjadat az isteni szavakkal
Mormolják őket ajkaim a Rhône és a Saône
Megújuló halála örök-egy ünnepély
A szenteket megosztja ettől esőz a vér
Ó kín ó boldog zápor meleg eső pereg
Kitárult ablakokra bámul egy kisgyerek
A részeg madaraknak kínálkozó fürtök fejek

A déli városok e szavakat felelték

Párizs te egymagad vagy értelem nemesség
Kedvünk irányait a végzeted kiszabja
S te nagy Földközi-tenger meghátráló habja
Törjétek kétfelé testünket mint az ostyát
Mind e sok magas szerelmek árva tánca
Lesz majd a tiszta bor melyet szeretsz te Párizs

S Szicíliából éppen egy végtelen madárraj
Érkezett és e szavakat jelezte szárnycsapással

Venyigénk fürtjei már mind lefosztva ím
E szőlőszem-szavak melyeknek magvain
Érezni még a vér a föld a só izét
Csillapítsd szomjadat ó Párizs mind tiéd
Fölötted ég felhőkön át derengő
Becézi Ixion sandaszemű teremtő
S látja az afrikai hollók születését
Fürtök fakó szemek magukat únva lassan
Az élet és jövő ringnak szőlőlugasban

Hol vannak a sugártekintetű szirének
Csalván hajóst akit kedvelt e sok madár
A Scylla szirtjein nincsen nyomuk se már
Ahol zengett vidám varázsú hármas ének

A szikla hirtelen megváltoztatta arcát
A hús ábrázatát hullámét mindenét
Ami csak elképzelhető
Az álarcok ti vagytok álcázott arcokon

Partok között az ifjú még úszott mosolyogva
A hullámon lebegve még úsznak vízbefúltak
S a nők dalolva sírva szálltak az új habokba
Elhagyva partokat s a szirteket s a sápadt
Férjeket is akik csöndben hevertek ott
Előbb a ragyogó nap fénye fele szálltak
S merültek vízbe mint lebukó csillagok

S belepték nyílt szemek hogy bolyongott az éj
A parton hol a szörny fütyült a télen át
S hallottam hirtelen amint császári hangod
Ó Róma
Átkait szórta volt eszméimre s az égre
Ahol a szerelem a végzetek vezére
Lásd ázik a keresztfán kihajtó levél
S Vatikán mélyein halódó liliom
A borban és e bor fűszere ama vér
A tiszta vér e vér azé ki ismer egy
Más szabadságot is mely nő mint a növény
S te nem tudod hogy ez a legfelsőbb erény

Egy hármas korona lehullt az út kövére
Hever míg főpapok szandálja rúgja félre
Ó halványuló demokrata fény
Jöjj hát királyi éj amelyben majd kivégzik
A galambot s a sast a farkast meg a bárányt
Egész sereg király ellenség és kegyetlen
Mint te oly szomjasak örök szőlőligetben
A földből kifelé emelkednek az éghez
S majd isszák boromat mely kétszer ezeréves

A Mosel és a Rajna folynak egymásba csendben
Európa nappal-éjjel imádkozik Koblenzben
S hogy meg-megálltam én hazamenet Auteuilbe
S úgy hullott némely óra mint hullanak a földre
A szőlőlevelek hallottam egy imát
Amelyben egyesült két kristálytisztaság

Ó Párizs országod bora jobb mint az amely
A partunkon terem északi venyigén
Már minden mag megért e szörnyű szomjuságra
A présben szép erős férfiú-fürtjeim
Majd hosszan kortyolod egész Európa vérét
Mivel gyönyörü vagy és csak te vagy nemes
Mert nem születhetik meg Isten csak tebenned
Sok szőlőmívesem a szép házak között
Melyeknek fénye két vizemben tükrözik
A szép házak között melyek feketék és fehérek
Dalukban este ők tudatlanul téged dicsérnek
Mi folyékony kezek imára fonva egybe
Sok kalandos vizet viszünk a tengerekbe
S mint nyílt olló között a köztünk aluvó
Városból semmi fényt nem lát a két folyó
Melyeknek moraja az éjben messze száll át
És megzavarja a koblenzi lányok álmát

Mire a városok százan feleltek aztán
Távoli szózatuk nem ért fülembe tisztán
S vegyíté Trèves az ősi város
Hangját a hangok zavarához
A világegyetem e borban sűrüdött
Beteltek tengerek és állatok s növények
Beteltek városok sorsok s a csillagének
Térdeplő emberek a mennyek partjain
S a hajlékony acél hűséges cimboránk
A tűz is melyet úgy szeressünk mint magunkat
S a büszke holtak is a homlokom alatt
S a villám mely kigyúl akár a gondolat
És együtt és külön a nevek és a számok
A papiroskilók lobogva mint a lángok
S kiknek nyomán fehérszínűek lesznek csontjaink
Az örök versek is magukat únva mind
A hadseregek háborúra készen
A keresztfaerdők és cölöplakásaim
Szerelmesem szemének partjain
A szájakból kiáltozó virágok
S mind amiről szólni se tudnék
Mind amit meg nem ismerek soha
Ez mind ez mind a borrá alakult
Amelyre Párizs szomjazott
És megismertem akkor én

Tettek szép nappalok és szörnyü álmok
Növényzet párzások bálványozások
Mozdulatok örök zenék isteni kínok
Egymásra és miránk hasonlító világok
Titeket ittalak s nem csillapult a szomjam
De a világ ízét megismertem azóta én
A nagyvilágtól vagyok mámoros
A partról honnan folyni láttam a vizet és aludni a bárkát

Figyeljetek reám ki Párizs torka lettem
És az egész világ majd énbelém folyik

Figyeljetek reám a világ részeg énekére

S a szeptemberi éj már lassan végetért
A híd piros tüze a Szajnába veszett el
Csillagok haltak és megszületett a reggel

Vas István fordítása

KALLIGRAMMÁK