|
TARTALOMJEGYZÉK
KÖNYV:
I
II •
Akármilyen erős volt Mrs. Bennetben az anyai érzés, mégis boldog volt az esküvő napján, amikor megszabadult két legérdemesebb leányától. Hogy később milyen boldog büszkeséggel látogatta meg Mrs. Bingleyt, és beszélt Mrs. Darcyról, nem nehéz elképzelni. Bárcsak azt is elmondhatnám, családjára gondolva, hogy amikor élete leghőbb vágya teljesült, és annyi leányát sikerült férjhez adnia, ez őrá is jótékonyan hatott, és okos, kedves, művelt asszonnyá tette egész életére; noha férje, akinek a családi boldogságnak ez a szokatlan formája talán nem is lett volna ínyére, feltehetőleg kész szerencsének tartotta, hogy Mrs. Bennet időnként még mindig ideges és változatlanul ostoba. Mr. Bennet fájdalmasan nélkülözte második leányát. Elizabeth iránti szeretete gyakrabban csalta el otthonról, mint bármi más ok. Mindig szívesen ment Pemberleybe, különösen olyankor, amikor legkevésbé várták. Mr. Bingley és Jane csak egy évig maradtak Netherfieldben. Akármilyen jó természetű volt Bingley, akármilyen szerető szívű a felesége, Mrs. Bennet és a merytoni rokonok ilyen közelségét még ők sem kívánták. A két idősebbik nővér szívbeli óhaja most teljesült: Bingley Derbyshire közelében vásárolt birtokot, s Jane és Elizabeth boldogságát még az is tetézte, hogy mindössze harminc mérföldre laktak egymástól. Kittynek nagyon javára vált, hogy két idősebbik nővérével töltötte legtöbb idejét. Mivel ez a társaság sokkal finomabb volt, mint amilyenben általában forgott, fejlődése rohamosan haladt előre. Kitty nem volt oly féktelen természetű, mint Lydia, s miután mentesült húga példájától és befolyásától, s amellett kellő figyelemben és irányításban részesült, egészen más leány lett belőle: kevésbé ingerlékeny, kevésbé tudatlan, kevésbé unalmas. Arra persze gondosan ügyeltek, hogy Lydia társasága ne ronthassa tovább, s bár Mrs. Wickham gyakran hívta Kittyt, hogy látogassa meg, bálokat és fiatalembereket helyezve kilátásba, apja sohasem járult hozzá az utazáshoz. Mary maradt egyedül otthon a lányok közül, de most már nem művelhette magát olyan buzgalommal, mert Mrs. Bennet nem bírta az egyedüllétet. Mary kénytelen volt többet járni társaságba, de most is erkölcsi tanulságokat vonhatott le minden délelőtti látogatásból. S mivel arra sem kellett többé keserűen gondolnia, mennyivel szebbek nála nővérei, édesapja joggal gyaníthatta, hogy egész szívesen beletörődött a családi változásokba. Ami Wickhamet és Lydiát illeti, az ő jellemükön mit sem változtatott a két nővér férjhezmenetele. Wickham filozofikus nyugalommal gondolt arra, hogy Elizabeth most már maradéktalanul tudomást szerez minden hálátlan és álnok cselekedetéről, de ennek ellenére nem tett le a reményről, hogy Darcy segítségével végül is révbe jut. A gratuláló levél, amelyet Elizabeth az esküvő alkalmából kapott húgától, arra vallott, hogy ha férje nem is, de Lydia mindenesetre ilyen reményeket táplál. A levél így hangzott: Édes Lizzym, sok boldogságot kívánok neked. Ha csak félannyira szereted Mr. Darcyt, mint én az én drága Wickhamemet, akkor nagyon boldog lehetsz. Milyen jólesik tudni, hogy ilyen gazdag lettél, s ha más dolgod nincs, remélem, mi is eszedbe jutunk. Tudom, Wickham nagyon szeretne valami állást az udvarnál, és azt hiszem, annyi pénzünk nem lesz, hogy ne szorulnánk rá egy kis segítségre. Akármilyen állás megfelelne, ami évente három-négyszáz fontot hoz; de azért ne beszélj erről Mr. Darcynak, ha nehezedre esik. Szerető húgod stb. Mivel Elizának nehezére esett volna, hogy szóljon férjének, úgy próbálta megfogalmazni a választ, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen az effajta zaklatásnak és reményeknek. Amit azonban saját maga félretehetett, takarékosan osztva be a magánkiadásaira szánt pénzt, abból gyakran juttatott nekik. Mindig tisztában volt azzal, hogy Wickhamék jövedelme, két nagy igényű ember kezében, akik a jövőre soha nem gondolnak, nem futja majd a megélhetésre. Valahányszor áthelyezték Wickhamet, Jane vagy Elizabeth okvetlenül számíthattak arra, hogy az ő segítségüket fogják kérni a számlák rendezésében. Wickhamék életmódja a lehető legziláltabb volt, még a békekötés után is, amikor pedig állandó otthont teremthettek volna maguknak. Folytonosan ide-oda költözködtek, olcsó szállást keresve, és mindig többet adtak ki a kelleténél. Wickham vonzalma Lydia iránt csakhamar közömbösséggé tompult; Lydiáé tovább tartott valamivel, s fiatalsága és modora ellenére az asszony ügyelt arra, hogy megőrizze jó hírnevét, amelyet a házasság biztosított neki. Darcy soha nem fogadta ugyan Wickhamet Pemberleyben, de Elizabeth kedvéért tovább támogatta pályáján. Lydia időnként ellátogatott hozzájuk, amikor férje Londonba vagy Bathba ment mulatni; Bingleyéknél viszont mindketten sok időt töltöttek, és gyakran oly hosszúra nyúlt a látogatásuk, hogy még a türelmes Bingley is megelégelte a dolgot, és néha már arról beszélt, hogy értésükre kellene adni: a jóból is megárt a sok. Miss Bingleyt nagyon letörte Darcy házassága, mivel azonban nem szeretett volna lemondani a pemberleyi látogatásokról, elfojtott magában minden neheztelést - még jobban rajongott Miss Darcyért, majdnem olyan figyelmes volt a bátyjához, mint azelőtt, Elizával szemben pedig törlesztette mindazt az udvariasságot, mellyel eddig adós maradt. Pemberleyben most Georgiana is otthonra talált, s a két sógornő viszonya szakasztott olyan volt, amilyennek Darcy remélte. Úgy megszerették egymást, ahogy kezdettől fogva szándékukban állt. Georgiana rendkívül sokra becsülte Elizát, bár eleinte rémülettel vegyes csodálkozás fogta el, amikor sógornője élénk, játékos modorban beszélt Darcyval. Bátyja mindig olyan tiszteletet ébresztett őbenne, amely szinte már elnyomta a szeretetet - s most azt kellett látnia, hogy nyíltan tréfálkoznak vele. Olyan tapasztalat volt ez, amellyel a leány eddig nem találkozott. Elizabeth példájából azt is megtanulta, hogy egy asszony sok olyat engedhet meg magának a férjével szemben, amit egy férfi nemigen tűrne el a húgától, kivált ha az több mint tíz évvel fiatalabb nála. Lady Catherine rendkívül fel volt háborodva, amikor értesült unokaöccse házasságáról. S mivel most szabad folyást engedett szókimondó természetének, levelében, melyben tudomásul vette az eljegyzés hírét, olyan durva hangon írt, különösen Elizáról, hogy egy darabig minden érintkezés megszakadt közte és Darcyék között. Végül azonban Elizabeth rábeszélésére Darcy hajlandó volt megbocsátani nagynénjének, és keresni vele a kibékülést. Lady Catherine kissé még ellenkezett, de aztán mégis legyőzte haragját - vagy azért, mert szerette unokaöccsét, vagy mert kíváncsi volt, hogyan viselkedik a felesége. Vagy leereszkedően meg is látogatta őket Pemberleyben, noha az ősi ház erdőit nemcsak az új úrnő jelenléte szentségtelenítette meg, hanem a londoni nagybácsi és nagynéni látogatásai is. Gardinerékhez mindig bizalmas barátság fűzte a fiatal párt. Darcy éppúgy szívből szerette őket, mint Elizabeth; mindketten meleg hálát éreztek irántuk, akik Derbyshire-be hozták Elizát, s ezzel lehetővé tették egybekelésüket.
KÖNYV:
I
II • |
19. FEJEZET