Ágner Lajos (Szécsény, 1878. febr. 16. – Bp., 1949, ápr. 30.): irodalomtörténész, orientalista, pedagógiai író. A bp.-i egy.-en bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1902–03-ban állami ösztöndíjjal a berlini egy.-en a kínai és a japán nyelvet tanulmányozta. 1902-től jászberényi, 1907-től bp.-i gimn.-i tanár, 1926-tól 1938-ig, nyugdíjazásáig gimn. ig. volt. 1918–19-ben min. osztálytanácsos a közoktatásügyi min.-ban. Számos tanulmánya és fordítása jelent meg a japán és a kínai irodalomból: Száz kínai vers (műfordítások, Bp., 1937); A legfőbb lényről és az erényről (Lao-ce: Tao te King, műfordítás, Bp., 1943). – F. m. Vachott Sándor élete és költészete (Bp., 1901); Ferenczy Teréz emlékezete (Balassagyarmat, 1903); A japán szókincs európai elemei (Bp., 1904); Kölcsönhatások a hazai nyelvek között (Bp., 1905); A japánság súlya és törekvése (Jászberény, 1905); A kínai nevelés (Jászberény, 1907).