Ajtay Zoltán Endre (Zilah, 1900. febr. 11. – Bp., 1983. dec. 3.): bányamérnök, feltaláló, Kossuth-díjas (1951). A soproni Bányászati és Erdészeti Főisk.-a szerzett oklevelet 1926-ban. Ezt követően a Hungária Kőszénbánya Rt. környei bányaüzeménél kezdett dolgozni, majd főmérnök lett. 1936– 1945 között a Magy. Bauxitbánya Rt. főmérnöke, ill. bányaig.-ja volt. A szénbányák államosítása után á pilisszentiváni bányaüzem főmérnöke lett. 1951–1955 között a Bánya- és Energiaügyi Min., majd a Nehézipari Min. főosztályvezetője, ezt követően a Bányászati Kutató Intézet ig.-ja nyugalomba vonulásáig, 1966-ig. 1952–1955 között az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egy. bányászati szakosztályának elnöke volt. Világhírű találmánya a jövesztőkaros F-típusú fejtő-rakodó gép, amelyet Szilárd Józseffel együtt alkotott meg. Fontos találmánya még a vízbetörések elzárásakor alkalmazott faszegmensekből készített gömbgát. Szerkesztésében jelent meg a Karsztvíz elleni védekezés a bányaüzemekben (Bp., 1954) és a Bányavizek elleni védekezés (Bp., 1962) c. monográfia. – F. m. A vájároktatás kézikönyve (Sümeg, 1941; Dorog, 1951); Alumínium kézikönyv (társszerzőkkel, Bp., 1949); A hazai fejtőgépgyártás és az ezzel kapcsolatos kísérletek ismertetése (Bp., 1951). – Irod. A. Z. (Bány. és Koh. L., 1984).