Almássy László (Rábapatona, 1918. aug. 26. – Fót–Gyermekváros, 1976. szept. 10.): pedagógus. Tanítói oklevelet szerzett (1940), Kiskunfélegyházán tanító, majd katona. A II. világháborúban szovjet hadifogságba esett (1945), ott elvégezte az antifasiszta isk.-t. Hazatérése után 1947-ben Rácalmáson ig.-h., részt vett az isk.-k államosításában, a falu művelődésének megszervezésében. 1948-tól járási szakszervezeti tisztségviselő, majd a csákvári körzeti isk. ig.-ja. 1956-tól az előszállási alsó tagozatú nevelőotthon vezetője. Nevelőotthoni munkásságával országos hírnévre tett szert. 1960-tól a Fóti Gyermekváros nevelési ig.-ja, 1967-ben az ELTE bölcsészettudományi karán pedagógia szakból oklevelet, 1970-ben doktori fokozatot szerzett. A nevelőotthon pedagógiai kérdéseivel foglalkozott, ezen belül a szabadidő pedagógiájával mint a személyiségformálás eszközével. A Fóti Gyermekvárosban létrehozta az első gyermekfelügyelő szakközépisk.-t, majd kialakította országos felügyeletét. – F. m. A munkára nevelés módszerei és eszközei az alsótagozatos nevelőotthonokban (Bp., 1961); A vezető irányítómunkája, a vezető demokratizmusa (Bp., 1964); A nevelőotthonok megteremtésének, az otthonosság kialakításának kérdései a Fóti Gyermekvárosban (Bp., 1964); A nevelőotthonok társadalmi funkciója (Bp., 1969); A nevelőotthoni korrigáló nevelés fogalma és lehetőségei (egy.-i doktori disszertáció, Bp., 1969); A közösség tevékenysége (Bp., 1972).