Alpár Ignác (Pest, 1855. – jan. 17.–Zürich, 1928. ápr. 27.): műépítész. Kőművesinas volt, majd Hauszmann Alajos tanítványa lett. Berlinben szerzett oklevelet. Hazatérte után 1882–89 között Steindl Imre, majd Hauszmann mellett tanársegéd. 1890-től kizárólag önálló tervezéssel foglalkozott. A késői eklektikus stílus mestere. Hírnevét középületei alapozták meg. Megyeházák (Segesvár, Kolozsvár, Déva, Nyíregyháza stb.), tanintézetek (Eötvös-kollégium stb.), templomok (segesvári ref., az 1964-ben városrendezési okokból lebontott brassói ref. templom stb.), fürdőépületek (Herkulesfürdő), színházak (Kassa), bankok (a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri épülete, 1902–05; a Technika Háza, volt Tőzsde, 1902–05 stb.), biztosítóintézetek (Anker stb.) mellett a bp.-i városligeti tó partján emelt épületcsoportot (ma Mezőgazdasági Múzeum) tekintik fő művének. A századforduló historizáló és eklektikus stílusának volt nagy felkészültségű képviselője. 1958-ban az Építőipari Tudományos Egyesület Alpár Ignác emlékérmet alapított, amelyet évenként adományoznak a kiemelkedő tevékenységet elért építészeknek. – Irod. Lyka Károly: A. I. (Magy. Műv., 1928); Fábián Gáspár: Nagy magyar építőművészek (Bp., 1936).