Andics Erzsébet (Bp., 1902. jún. 22. – Bp., 1986. ápr. 2.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1949, r. 1950); Kossuth-díjas (1949). ~ Berei Andor felesége. 1918-tól a KMP tagja. A proletárdiktatúra (1919) idején részt vett az ifjúsági mozgalomban. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1920-tól a bécsi egy.-en tanult. 1921-ben illegális pártmunkára küldték Bp.-re, ahol letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1922-ben a fogolycsere-egyezmény keretében a SZU-ba került, ahol aspiranturát végzett, majd különböző főisk.-kon és egy.-eken tanított. 1943–44-ben vezette a krasznogorszki antifasiszta iskolát. 1945-ban visszatért Mo.-ra. 1946–53-ban az MDP Pártfőisk.-ján a kig.-ja, 1953–54-ben az oktatásügyi min. elsőh.-e, 1954–56-ban az MDP KV Kulturális Osztályának vezetője. A nemzetőrség védelmét kérte 1956. nov. 2-án és a bp.-i Rendőrfőkapitányságon útlevéllel igazolta, hogy szovjet állampolgár s a külföldieknek kijáró bánásmód illeti meg. A rendőrség elfogadta érvelését és a szovjet nagykövetségre kísérték, ő és Berei Andor elhagyták az országot. 1948-50-ben a bp.-i közgazdaságtudományi egy. tanára. 1950–1958 között a Magy. Történelmi Társ., 1950–56-ban az Orsz. Béketanács elnöke. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1974) a bp.-i tudományegy. új-és legújabb kori m. történeti tanszékének vezetője. 1946-48-ban az MKP KV póttagja, 1948–56-ban az MDP KV tagja. 1949-től 1957-ig az Elnöki Tanács tagja. Kezdetben XX. sz.-i m. történelemmel utóbb főként 1848–49 történetének kérdéseivel foglalkozott. – F. m. Munkásosztály és nemzet (Bp., 1945); Igazságos és igazságtalan háborúk (Bp., 1945); Fasizmus és reakció Magyarországon (Bp., 1945); A Magyar Komunista Párt nemzeti párt (Bp., 1946); Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika (Bp., 1946); Ellenforradalom és bethleni konszolidáció (Bp., 1946); Demokrácia és szocializmus 1918–19-ben (Bp., 1948); Az egyházi reakció 1848–49-ben (Bp., 1949); Kossuth harca a reakció ellen (Bp., 1952); A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben (I–III, Bp., 1952–81); A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig (Bp., 1954); Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején (Bp., 1955); A Habsburgok és Romanovok szövetsége (Bp., 1962; németül Bp., 1963); Metternich és Magyarország (Bp., 1975). – Irod. Bogyay Tamás: Történetírás-történetkutatás (Új Látóhatár, 1979. 3–4. sz.); Diószegi Mária: A. E. műveinek bibliográfiája (Tört. Szle, 1982. 3. sz.); Erényi Tibor: A. E. (Párttört. Közl., 1986. 2. sz.); Ember Győző: A. E. (Magy. Tudomány, 1986. 12. sz.); Glatz Ferenc–Kosáry Domokos: Tudományunk az ötvenes években. Az átpolitizált történelem (interjú, riporter Lukácsi Béla, Élet és Tud., 1990. 23. sz.).