András (1327. nov. 30. – Aversa, Olaszo., 1345. szept. 18.): nápolyi király, I. Károly és Erzsébet másodszülött fia. Johanna nápolyi királynővel (1342. márc. 31.) kötött házasságából egy utószülött fia volt, a csecsemőkorban meghalt Martell Károly. Az I. Károly és Róbert nápolyi kir. között kötött szerződés értelmében ~nak kellett volna örökölnie a nápolyi koronát, s ezért apja 1333-ban Nápolyba vitte. Róbert kir. jóindulatúan fogadta, s a trónörököst megillető kalábriai hg. címével ruházta fel, de nem tudta helyzetét a nápolyi udvarban megszilárdítani. Róbert egyébként sem tartotta meg ígéretét, végrendeletileg nem ~t, hanem Johannát jelölte ki utódául, úgyhogy halála után ~ feleségével és annak szeretőivel szemben megalázóan függő viszonyba került. Erzsébet m. királyné 1343-ban nápolyi látogatása alkalmával fia helyzetét olyan veszélyesnek ítélte meg, hogy ~t haza akarta hozni, de erről lebeszélték. A m. udvar diplomáciai nyomására ugyan a pápa 1344.-jan. 19-én megadta ~nak a nápolyi kir. címet, sőt koronázását is elrendelte, de a tényleges kormányzásra nem jogosította fel. Koronázását a pápa csak akkor kezdte sürgetni, amikor I. Lajos 80 000 aranyforintot fizetett érte. A nápolyi udvar tagjai erre egy Aversa környékén tartott vadászat alkalmával ~t megölték. ~ holttestét Nápolyban temették el a székesegyház Lajos-kápolnájában. Síremléke fennmaradt. Irod. Miskolczy István: A. herceg tragédiája és a nápolyi udvar (Századok, 1928. 7–8., 9–10. sz.).