Antal Dániel (Szatmárnémeti, 1901. jún. 20. – Kolozsvár, 1972. febr. 22.): mezőgazdász, tanár. Debrecenben végezte a gazdasági akadémiát, majd visszatért szülővárosába. Előbb a szatmári Takarékpénztári Egyesületben volt tisztviselő, a harmincas években mezőgazdásznak került Berkenyesre, utána Désre. 1944-ben a helyi közigazgatás vezetője lett. 1945 után részt vállalt a Magyar Népi Szövetség munkájában, dolgozott a bukaresti földművelésügyi minisztériumban. 1950-től a kolozsvári agrártudományi intézet tanáraként a mezőgazdászok százait nevelte. Jelentős szakirodalmi munkássága középpontjában a kukorica, cukorrépa termelése, valamint a mezőgazdasági termékek és termények tárolása állt. Emlékirataiban az 1940–44-es erdélyi évekkel és családja történetével foglalkozott. – M. Dédrádszéplak helyzetképe (Dés, 1941); Ültessünk gyümölcsfát (Bukarest, 1949); Növényterméstani jegyzetek (Cluj-Kolozsvár, 1952–53); Gyümölcstermesztés (Bukarest, 1954); Család és szolgálat (emlékirat, Balogh Edgár bevezetőjével, Bukarest, 1971); Antal Márton indulása. Történelmi elbeszélés (sajtó alá rendezte Kassai Miklós, Bukarest, 1976). – Irod. Kassai Miklós bevezető tanulmánya az Antal Dániel indulása c. kötetben.