Antal Sándor (Nagyvárad, 1882. nov. 28. – koncentrációs tábor, 1944): újságíró, költő. Egy évig jogot és filozófiát hallgatott Bp.-en. Szobrászati tanulmányokat is folytatott. 1904-ben Nagyváradon kezdte meg újságírói pályáját. Később öt évig élt Németo.-ban és Skandináviában. Stockholmban Ch. Ericsson szobrász műhelyében dolgozott. Száznál több plakettet készített. Hazatérve Nagyváradra Ady Endre baráti köréhez tartozott. 1908-ban előszót írt a Nagyváradon kiadott A Holnap c. antológia első kötetéhez, amelynek szerkesztésében is közreműködött. 1913-tól 1916-ig a Nagyváradi Napló belső munkatársa, majd szerk.-je. 1917-ben a Váradi Hét szerk.-je. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság belső munkatársa. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált, itt élt 1921-től 1940-ig. Pozsonyban részt vett a m. kulturális életben. Főszerk.-je volt a Nemzeti Kisebbségek és szerk.-je a pozsonyi Népújság c. lapoknak. Több szépirodalmi és publicisztikai munkája jelent meg. Fordított svédből, főleg Selma Lagerlöf regényeit. 1944-ben a fasiszták elhurcolták. – F. m. Mozaik (elb., Nagyvárad, 1904); A trondhjemi herceg kíséretében (r., Nagyvárad, 1913); A mester (színmű, Bp., 1914); Garabonciás ének (versek, Pozsony, 1921–23).