Antall József, kisjenői (Oroszi, 1896. márc. 28. – Bp., 1974. júl. 24.): jogász, miniszter, Antall József miniszeterelnök apja. Az I. világháborúban katona, orosz hadifogság után jogot végzett a bp.-i tudományegy.-en (1923). 1923-tól különféle min.-okban dolgozott, majd szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1931-től tagja volt a FKgP-nak, részt vett Veszprém vm. közéletében. Az 1930-as évek második felétől kapcsolatban állt a népi írók mozgalmával, az MSZDP-vel és Bajcsy-Zsilinszky Endre körével. 1939-től min. osztálytanácsosi rangban mint menekültügyi kormánybiztos a belügyminisztériumban, a szegényellátási és általános segélyezési osztály vezetője, hivatali tevékenységi körét túllépve, segítette a különböző nemzetiségű politikai menekülteket. A háború alatt együttműködött a lengyel ellenállási mozgalommal. A német megszállás után a Gestapo letartóztatta (1944. márc. 19.). 1944. szept.-ben helyezték szabadlábra. 1945. máj.-tól szept.-ig újjáépítési államtitkár, 1945. szept. 15-től 1946. júl. 23-ig újjáépítési min. volt, majd nyugdíjba ment. 1946–48-ban a FKgP pártig.-ja, a párt centrumához tartozott. Egyidejűleg a Vöröskereszt, a Külforgalmi Rt., a Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke. A FKgP ngy.-i (1945-46) és ogy.-i képviselője (1947–49). 1948. ápr.-ban a FKgP Politikai Bizottságának tagja volt. 1949 tavaszán visszavonult a politikai élettől. 1956-ban részt vett a FKgP újjászervezésének kísérletében, majd nyugdíjasként Bp.-en és Somlón élt. – F. m. Az „Egri Norma” („Magyar Norma”) nevű szegénygondozás ismertetése (Bp., 1938); Lengyel menekültek Magyarországon a háború alatt (bevezette és szerk., Bp., 1946); Polonia semper fidelis (Magyar-Lengyel Kurir, 1947. 8–10. sz.). – Irod. Várkonyi Endre: A. J. (Magyarország, 1974. 36. sz.); Godó Ágnes: Magyar-lengyel kapcsolatok a második világháborúban (Bp., 1976); Lagzi István: Bánat és hit. Lengyel katonák Magyarországon (Magyarország, 1979. 31. sz.).