Apor Gábor, báró (Sepsikőröspatak, 1889. nov. 7. – Róma, 1969. febr. 12.): diplomata. A bécsi konzuli ak.-t végezte (1913). 1918-ban külügyi szolgálatba lépett, attasé lett a berlini osztrák-m. követségen. A Tanácsköztársaság idején internálták (1919. ápr.–júl.), szabadulása után 1919-ben visszatért Erdélybe. 1921-től külügyi szolgálatot teljesített, Varsóban követségi titkár, majd tanácsos, 1925-től Párizsban tanácsos, 1927-től Bp.-en a külügymin. politikai osztályának vezetője volt. Követ Bécsben 1934-től, hazatérte után a külügymin. állandó h.-e 1935-től, majd vatikáni követ 1939. jan.–1944. márc. között. Mo. német megszállásakor lemondott állásáról, Rómában maradt. A Szuverén Máltai Lovagrend meghívta tagjai közé, 1952-ben a rend nagykancellárjává nevezték ki, tisztségéről egészségi állapota miatt mondott le (1958).