Apponyi Sándor, gróf (Párizs, 1844. jan. 19. – Lengyel, 1925. ápr. 18.): diplomata, bibliofil és bibliográfus, az MTA tagja (ig. 1888, t. 1905). ~ Rudolf (1802–1853) fia. Külföldön tanult, követségi attasé (1863–66 London, Párizs), majd követségi titkár (1871–74, Párizs). Apja halála után visszavonult a diplomáciai pályáról, lengyeli kastélyában bibliofíliával, történelmi és régészeti kutatásokkal foglalkozott. 1895-ben felajánlotta lengyeli kastélyában levő gyűjteményét egy Szekszárdon létesítendő múzeum számára. Az ő anyagi támogatásával tárta fel Wosinsky Mór az őskori leletekben gazdag „lengyeli sánc”-ot. Tervszerűen gyűjtötte a m. vonatkozású külföldi könyveket, a hungarikákat. E gyűjtemény négykötetes annotált katalógusa mindmáig a legteljesebb hungarika-bibliográfiánk. Sok unikumot tartalmazó könyvtárát 1924-ben az OSZK-nak ajándékozta, s az halála után, 1925-ben került annak birtokába. – F. m. Hungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok. Gyűjtötte és leírta A. S. (I–II., Bp., 1900–2. németül: München, 1902–03, III–IV., csak németül: München, 1925–07). – Irod. Nekrológ (Magy. Könyvszle, 1925); Végh Gyula: Rariora et curiosa gr. A. S. gyűjteményéből (Bp., 1925); Dézsi Lajos: Gr. A. S. emlékezete (Bp., 1927); Vértesy Miklós: A. S. (A Könyvtáros, 1957. 4. sz.)