Arany László (Nagyszalonta, 1844. márc. 25. – Bp., 1898. aug. 1.): költő, műfordító, közgazdasági és politikai író, az MTA l. tagja (1872). ~ János fia. A gimn.-ot Nagykőrösön, a jogot a pesti egy.-en végezte. 1866-tól a Magyar Földhitelintézet tisztviselője, 1880-tól egyik ig.-ja. 1862-ben, tizennyolc éves korában jelent meg első műve (Eredeti népmesék. Gyűjtötte A. L.). 1864–71 között fordította Lermontov, Puskin verseit, Shakespeare (A két veronai ifjú, A tévedések vígjátéka, Sok hűhó semmiért) és Molière (A tudós nők) színműveit. A Kisfaludy Társ. 1867-ben Elfrida c. verses elbeszélését, 1873-ban pedig Délibábok hőse c. verses regényét jutalmazta, ez utóbbi főhősében a szabadságharc utáni korszak nemesi értelmiségének kiábrándulása ölt testet. 1872–83 között Gyulai Pállal szerk. a Magyar Népköltési Gyűjtemény három kötetét. 1887–92 között ogy.-i képviselő szabadelvű programmal. Sajtó alá rendezte apja, ~ J. műveinek nyolckötetes díszkiadását (1884–85), és összegyűjtötte, kiadta irodalmi hagyatékát négy kötetben (1887–89). Tagja volt a Kisfaludy Társ.-nak (1867). – M. A. L. Összes művei (I–V. Közrebocsátja Gyulai Pál Bp., 1902); A. L. Válogatott művei (Sajtó alá rendezte és a bevezetést írta Németh Géza, Magy. Klasszikusok Bp., 1960). – Irod. Voinovich Géza: A. L. (Új Magy. Szle, 1900); Komlós Aladár: A Délibábok hőse (Magyarok, 1946); Somogyi Sándor: A. L. (Bp., 1956.)