Aranyosrákosi Székely Sándor (Székelykál, 1797. szept. 13. – Marosszentkirály, 1854. jan. 27.): író, unitárius püspök. Unitárius papcsaládból származott. 1814-től a kolozsvári unitárius főak.-n teológiát, emellett a kir. líceumban jogot hallgatott. 1816-ban munkatársa lett Döbrentei Gábor Erdélyi Magyar Museum c. folyóiratának. 1820-tól Bécsben hallgatott teológiát. 1822-től tordai pap és tanár, 1832-től a kolozsvári unitárius kollégium tanára, 1836-tól a kollégium ig.-ja. 1838-tól egyházkerületi főjegyző, 1843-tól püspök h., 1845-től unitárius püspök. Nevét az irodalmi életben eposzaival s főleg A székelyek Erdélyben c. hőskölteményével örökítette meg, amely nagy hatással volt Vörösmarty epikájára is. A hexameteres nemzeti eposz úttörője. Az 1830-as évektől történeti, egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott elsősorban; több, ma is használt unitárius ének szerzője. – M. Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1837); Az unitária vallás történetei Erdélyben (Kolozsvár, 1839); Erdélyország történetei (Kolozsvár, 1845); A székelyek Erdélyben (Régi magy. Kvtár I. Bp., 1897). – Irod. Jakab Elek: A. Sz. S. (Figyelő, 1882). Kiss Ernő: A Zalán futása és A székelyek Erdélyben (Egyet. Phil. Közl. 1900).