Aranyváry Emília (1830 körül – 1868 után): táncosnő és koreográfus. 1848-ban lépett fel először a Nemzeti Színházban, ezután hosszú ideig külföldön működött. Párizsban tanult, mestere Saint-Léon volt. A Théatre Lyrique első táncosnője lett, közben Londonban, Bécsben és számos más helyen is vendégszerepelt. 1854-ben tért haza és a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1860-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal itthon működött. Pesti szereplése a balett első fénykorát jelentette Mo.-on. Az első m. női koreográfus, 1854-ben mutatták be Doppler Ferenc zenéjére komponált Toborzók c. kétfelvonásos balettjét, melyben számos népies alakot is szerepeltetett. 1859-ben végleg megvált a Nemzeti Színháztól. Ezt követően vidéken lépett fel (Szeged, Arad, Kolozsvár). 1860-ban a Havi-féle társulattal Bukarestben vendégszerepelt, a következő években Fiuméban, Milánóban, majd Bolognában és Torinóban. 1868-ban adott magáról utoljára életjelt, utána nyoma veszett. – F. sz. Portici néma, Esmeralda, Giselle, Péri.