Bachrich Zsigmond (Nyitra – Zsámbokrét; 1841. jan. 23.–Bécs, 1913. júl. 16.): zeneszerző, brácsaművész. Zenei tanulmányait a bécsi Zeneak.-a végezte (1851–1857), később ott színházi karmester, 1866-ban Párizsban karmester és szükségből újságíró, ill. gyógyszerész. 1869-ben Bécsben a Hellmesberger-vonósnégyes brácsása (1869–81), a bécsi Zeneak. tanára (1869–99), továbbá a Bécsi Filharmónikusok és az Operaház szólóbrácsása. A Rosé-kvartettben is játszott. Kamarazene-műveket, hegedűdarabokat és dalokat írt. Önéletrajzi írása: Aus verklungenen Zeiten. Erinnerungen eines alten Musikers (Bécs, 1914). – F. m. Muzzedin (vígopera, 1883); Heini von Steier (vígopera, 1884); Sakuntala (balett, 1884); Der Fuchsmajor (operett, 1889).