Kezdőlap

Bajza József (Szücsi, 1804. jan. 31.Pest, 1858. márc. 3.): költő, kritikus, szerkesztő, publicista, az MTA tagja (l. 1831, r. 1832). ~ Jenő költő apja. A reformkor irodalmi életének egyik vezéralakja. Heves vm.-i középbirtokos családból származott. Gyöngyösön és a pesti piaristáknál tanult. Pesten iskolatársa volt Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály és Kossuth Lajos. Jogi tanulmányokat Pesten és Pozsonyban folytatott, ügyvédi vizsgát tett, bár ebben az időben is többet foglalkozott irodalommal. Első romantikus versei az Aurorában és az Aspasiában jelentek meg. Az Aurora irodalmi köréhez, a nyelvi vitákban pedig a neológusokhoz csatlakozott. 1824-ben joggyakorlatra Földváry Ferenchez került. Mint ennek írnoka jutott el az 1825-i ogy.-re. 1829-ben felesküdött ügyvédnek, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott; birtokát bérbe adta és végleg Pestre költözött. Ettől kezdve kizárólag az irodalomnak élt. Első jelentős kritikai munkája Az Epigramma theoriája (Tud. Gyűjt., 1828), amely körül első nagy irodalmi vitája alakult ki. 1830-ban megindította a Külföldi Játékszín c. könyvsorozatot, amelyből azonban csak egy kötet jelent meg. Ugyancsak 1830-ban indult s ~ győzelmével fejeződött be a Conversations-Lexikonnal kapcsolatos irodalmi vita, amely megszilárdította ~ kritikusi tekintélyét. Polémiáiban a polgárosodás eszméinek szószólója volt: szembeszállt a feudális tekintélytisztelettel. Közreműködött a Kisfaludy Társ. megalapításában. A Kritikai Lapoknak (1830–36), az Aurorának (1831–37) s a Jelenkor társlapjának, a Társalkodónak (1832–37) szerk.-je. 1837-től 1843-ig Vörösmartyval és Toldyval az Athenaeumot szerk. 1837-től 1838 nyaráig az akkor megnyílt pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) ig.-ja. 1838-ban feleségül vette Csajághy Juliannát. A 40-es évek elejétől főképp az Athenaeumba írott színibírálatai (Játékszín Krónikája) fontosak. 1844-ben szerk. a Történeti Könyvtár c. könyvsorozatot és közvetlenül is bekapcsolódott a reformkor politikai harcaiba. 1847-ben ő szerk. az Ellenzéki Körnek külföldön, a mo.-i cenzúra megkerülésével kiadott Ellenőr c. politikai zsebkönyvét. 1847. okt.-től 1848. máj.-ig ismét a Nemzeti Színház vezetője alig.-i minőségben. 1848-ban a Kossuth Hirlapja c. napilap és 1849-ben az első számmal megszűnt Futár c. lap szerk.-je. Kinevezték könyvtár ig.-vá, de állását már nem tudta elfoglalni. A szabadságharc bukása után 1851-ig bujdosott. Élete utolsó éveiben műveit rendezte sajtó alá. Merengő, érzelmes hangú lírájával iskolát, az ún. almanachköltészetet teremtette meg. Hazafias politikai költészetében azonban hangot kaptak a reformkor nagy eszméi is. A szabadságharc után írt versei a zsarnokság gyűlöletéről, a forradalomhoz való hűségéről tesznek tanúságot. – M. Összegyűjtött munkái (I–VI., életrajzi bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Badics Ferenc, Bp., 1899–1901); Válogatott cikkek és tanulmányok (válogatta és a bevezetőt írta Lukácsy Sándor, Bp., 1954); Válogatott művei (válogatta és a bevezetést írta Tóth Dezső, Bp., 1959). – Irod. Toldy Ferenc: Emlékbeszéd B. J. r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1876); Szücsi József: B. J. (Bp., 1914);  Forgács László: B. és Belinszkij (Bp., 1951).