Bakucz József (Debrecen, 1929. jan. 2. – Boston, 1990. okt. 13.): költő, műfordító. 1953-ban szerzett m.-francia szakos tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE). Pályáját műfordítóként kezdte, első fordításai 1955-ben jelentek meg. 1957-ben elhagyta Magyarországot. 1963-ig az USA-ban, New York-ban és Bostonban élt. Ezután két évet Párizsban töltött, majd ismét visszatért az Egyesült Államokba, ahol épületgépészeti tervezőként dolgozott New York-ban. Versei az Új Látóhatár és a Magyar Műhely c. lapban jelentek meg. 1981-től társszerkesztője volt az Arkánum c. irodalmi folyóiratnak. Angol, német és orosz költők verseit tolmácsolta. 1972-ben Kassák-díjjal tüntették ki. – F. m. Napfogyatkozás (versek, Párizs, 1968); Kövesedő ég (versek, Párizs, 1973). – Irod. Határ Győző: Napfogyatkozás (Irodalmi Újság, 1969. 15. sz.); Béládi Miklós: B. J. (Nyelvünk és Kultúránk, 1974. 27. sz.); Karátson Endre: A magasság mélységeiből (Magyar Műhely, 1977. 51. sz.); Béládi Miklós: Jegyzet négy költőről (Alföld, 1981. 8. sz.); Pomogáts Béla: Az intellektuális tárgyiasságtól a mitologizmusig. B. J. verseiből (Műhely, 1981. 4. sz.); András Sándor: B. J. (Magy. Nemzet, 1990. okt. 26.); Baránszky László: Gyászhír az USA-ból. B. J. (Magy. Nemzet, 1990. 246. sz.).