Balanyi György (Kecskemét, 1886. febr. 10. – Bp., 1963. máj. 4.): piarista, történettudós, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1938–49). A bp.-i egy.-en bölcseletdoktorátust szerzett 1910-ben. Ugyanebben az évben középisk.-i tanár Szegeden. 1916–43 között Bp.-en tanított a piarista gimn.-ban, 1935–41-ben a gimn. ig.-ja. 1936-tól a bp.-i egy.-en c. ny. rk. tanár. 1943–48-ban a kolozsvári egy.-en az egyetemes történelem ny. r. tanára. 1948-ban visszaköltözött Bp.-re, ahol mint ny. egy. tanár és piarista rendfőnöki tanácsos élt haláláig. Mint történettudós a középkori és legújabb kori egyetemes történelemnek volt ismert művelője, s e tárgykörben 51 önálló munkát és több mint 200 történeti tárgyú értekezést és cikket jelentetett meg különböző újságokban, folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Sokat foglalkozott az I. világháború okainak földerítésével és történetével. Évtizedeken át betöltötte a piarista rend történetírója tisztét. Az ő szerkesztésében jelent meg a Magyar piaristák a XIX. és XX. században (Bp., 1942) és A magyar piarista rendtartomány története (Bp., 1943). – F. m. Világpolitika (Bp., 1918); A Balkán probléma fejlődése (Bp., 1920); A szerzetesség története (Bp., 1923); Assisi Szent Ferenc (Bp., 1927); A római kérdés (Bp., 1929); Szerzetesrendek (Bp., 1933); Pirrotti Szent Pompilius élete (Bp., 1938); Kalazanci Szent József élete (Bp., 1941). – Irod. Medvigy Mihály: B. Gy. emlékezete (Vigilia, 1963. 6. sz.).