Balassa Gyula (Bánffyhunyad, 1903. aug. 3. – Bp., 1974. ápr. 6.): jogász, országos rendőrfőkapitány. Ujságíró gyakornok volt. 1937-ben a pécsi tudományegy.-en államtudományi doktorátust szerzett. 1938–44-ben tisztviselő az Igazságügymin.-ban. A II. világháborúban katonaszökevényként kapcsolatba került a földalatti munkásmozgalommal. 1945–46-ban az SZDP tagja és Nógrád – Hont vm. főispánja, 1946–50-ben altábornagyi rangban orsz. rendőrfőkapitány volt. 1950-ben törvénytelenül letartóztatták, bebörtönözték (1955-ig); rehabilitálása (1956) után 1957-től 1966-ig, nyugdíjazásáig az Orsz. Erdészeti Főigazgatóságot vezette miniszterh.-i rangban. A Dunakanyar Intéző Bizottságának elnöke volt. Irányította a pilisi parkerdők és a Duna-kanyar fejlesztését. Nevéhez fűződik a nagykovácsi Erdészeti Nevelőotthon alapítása, a visegrádi panorámaút építése stb. Tevékenysége a sokoldalú erdőgazdálkodás megteremtésére és a tervszerű vadgazdálkodás megalapozására irányult. – Irod. Végső búcsú B. Gy.-tól (Az erdő, 1974. 5. sz.).