Balassa Imre (Szeged, 1886. nov. 25. – Nógrád, 1974. febr. 4.): író, újságíró, dramaturg, zenekritikus. Az Orsz. Színművészeti Ak.-án rendezői és színészi oklevelet szerzett (1907). Utána 1913-ig a Nemzeti Színháznál segédrendező és titkár. Az I. világháborúban 1917-től az Újság c. napilap haditudósítója, 1919-től a lap segédszerk.-je volt. 1922-től a Nemzeti Újság, 1923-tól a Pesti Hírlap szerk.-jeként dolgozott, 1939-ig az Új Nemzedékben jelentek meg cikkei. 1946-tól 1948-ig A Reggel c. hetilap munkatársa. Nevéhez fűződik az első m. művészeti napilap, az Esti Élet megalapítása. 1949-től 1967-ig az Operaház sajtófőnöke és dramaturgja volt. 1952–1972 között, betegsége és magas kora ellenére rendszeresen ismertetett hangversenyeket és mikrobarázdás hanglemezbemutatókat tartott. A II. világháborút követő évek egyik legnagyobb hatású zenei kommentátora. A Magyar Írók Egyesületének főtitkára, a Lafontaine-társaság alelnöke, a Pen Club kritikus-szekciójának alelnöke és vezetőségi tagja volt. – F. m. Nyolc évtized vándorútján (életrajz, posztumusz, Bp., 1974); Színpadi proólémák (Bp., 1912); Nagy Idők (r., Bp., 1926); Krisztus (r., Bp., 1928); Kossuth (r., Bp., 1928); Mozart csodálatos élete (r., Bp., 1933); Szacsvay Imre: Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte és a bevezető életrajzot írta, Bp., 1940); Molière (r., Bp., 1938); Földy János naplótöredékei Világostól Josephstadtig (kiad., Bp., 1939); Déryné (r., Bp., 1941); Itt élned, halnok kell! (r., Bp., 1942); Operák könyve (Gál György Sándorral, Bp., 1951); Operakalauz (Bp., 1956); Mozart regénye (Bp., 1964); Sándor Erzsi (Nagy Magyar Előadóművészek, Bp., 1968); Offenbach (r., Bp., 1968). – Irod. Kunszery Gyula: B. I. 85 éves (Magy. Hírlap, 1971. nov. 29.); Várnai Péter: Nekrológ (Magy. Hírlap, 1974. febr. 6.); Somogyi Vilmos: Meghalt B. I. (Muzsika, 1974. 4. sz.).