Balassa József (Baja, 1864. febr. 11. – Bp., 1945. febr. 26.): nyelvész, tanár. A bp.-i és a bécsi egy.-en végzett tanulmányok után Bp.-en 1885-ben bölcsészdoktori, 1886-ban tanári oklevelet nyert. 1886-tól székesfehérvári, 1892-től debreceni, 1896-tól 1918-ig bp.-i középisk.-i tanár. A Tanácsköztársaság idején egy.-i tanárrá nevezték ki. Az ellenforradalom győzelme után megfosztották egyetemi katedrájától, s még mint középisk.-i tanár sem tudott elhelyezkedni. Később nyugdíját megkapta. 1920-tól 1940-ig a Magyar Nyelvőrt szerk. A hazai nyelvtudomány egyik jelentős képviselője. Fonetikával, nyelvjáráskutatással foglalkozott. Számos értekezésben, tanulmányban népszerűsítette a m. nyelvre vonatkozó ismereteket; több iskolai nyelvkönyv szerzője, továbbá németek számára német nyelvű m. nyelvtant szerk. Pálóczy Lipóttal (megjelent: Berlin, 1911) és német-magyar szótárt Simonyi Zsigmonddal. A Toussaint–Langenscheidt nyelvoktatási tanfolyamok sorozatában a m. tanfolyamot írta. – F. m. A fonetika elemei (Bp., 1886); A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése (Bp., 1891); Magyar fonetika (Bp., 1904); A magyar nyelv életrajza (Bp., 1937); A nyelvek élete (Bp., 1938); A magyar nyelv szótára (I-II., Bp., 1940); A magyar nyelv könyve (Bp., 1943, oroszul 1951). – Irod. Beke Ödön–Benedek Marcell–Turóczi-Trostler József: Emlékkönyv B. J.-nek, a Magy. Nyelvőr szerkesztőjének 70. születése napjára, műveinek bibliográfiájával (Bp., 1934); Rubinyi Mózes: Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1962); Prohászka János: B. J. emlékezete (Magy. Nyelvőr, 1965. 2. sz.).