Balázs Béla (Bp., 1918. febr. 23. – Bp., 1959. júl. 17.): történetíró, a történelemtudományok kandidátusa (1959). Munkáscsaládból származott, küzdelmes tanulmányi éveit Romániában kezdte. A bukaresti egy.-en az ifjúkommunista-mozgalom harcos tagja volt. Antonescu diktatúrája elől 1941 elején Bp.-re menekülve folytatta tanulmányait. 1941-től a KMP tagja; elsősorban diákifjúsági területen végzett agitációs és szervező munkát. 1944. okt.-ben Dachauba, innen Buchenwaldba deportálták, ahol szintén részt vett a kommunista ellenállási mozgalomban. A felszabadulás után 1945-től 1948-ig a Magyar–Román Társaság főtitkáraként a magyar-román barátság megszilárdításán fáradozott, majd a Történettudományi Intézet munkatársa és párttitkára lett. Tanulmányaiban a m. társadalom legújabb kori fejlődésével, főleg a népi demokrácia létrejöttével foglalkozott. Munkáival és szervező tevékenységével hatékonyan segítette elő a marxista történettudomány kibontakozását Mo.-on. – F. m. A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején (Századok, 1950); A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza 1919–1930 (Szerk., Bp., 1953); A magyar középrétegek szerepe társadalmunk fejlődésében. Egy évszázad magyar történelmének néhány sajátosságáról 1849–1945 (Bp., 1958); Népmozgalom és nemzeti bizottságok 1945–1946 (Sajtó alá rendezte Lackó Miklós, Bp., 1961). – Irod. Somlyai Magda: B. B. (Századok, 1960. 1–3. sz.)