Bálint Antal (Kaba, 1883. jan. 8. – Bp., 1964. márc. 23.): pszichotechnikus, gyorsírástudós. 1920–21-ben a petrográdi egy. lélektani intézet, 1922-ben a berlini műegy. és pszichotechnikai laboratórium asszisztense, 1923-ban a bp.-i székesfővárosi pedagógiai szeminárium tehetségvizsgáló intézetének, majd az Orsz. Társadalombiztosító Intézet Pszichotechnikai Laboratóriumának vezetője, ahol hazánkban elsőként foglalkozott pszichotechnikai képességvizsgálatokkal. Megindította a gyorsíráselmélet törvényszerűségeinek és a vonások időmérési kutatásainak vizsgálatát az általa e célra átalakított Hipp-féle kronoszkóp segítségével. Vizsgálati eredményei segítségével alkotta meg Radnai Béla egyszerű gyorsírását (1909–12). Első írásba foglalója a m. gyorsírástudomány alapelveinek. Több gyorsírási lapot szerk. Kezdeményezője és alapító tagja a Gyorsírástudományi Társ.-nak (1906) és a Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének (1925). – F. m. Vitaírási gyakorlatok (Bp., 1904); A következtetés elmélete (Bp., 1906); A gyorsírástudomány alapvonalai (Bp., 1909); Tehetségvédelem és pályaválasztás (pszichotechnikai tanulmánykötet, szerk. Bp., 1927); A tudományok rendszere (Bp., 1962). – Irod. Steller Ignác–Hantz Ernőné: B. A. és Téglás Géza jubileumi ünnepsége (Bp., 1939).