Bálint Gyula István (Csíkkozmás, 1824. febr. 18. – Kolozsvár, 1894. nov. 20.): műfordító. Mint Ferenc-rendi szerzetes teológiai tanulmányait a gyulafehérvári papneveldében végezte. 1849-ben szentelték pappá, majd Marosvásárhelyen tanított, 1851-től tábori lelkész, 1871-ben kilépett a szerzetesrendből és csak az irodalomnak élt. Versei a lapokban jelentek meg. – Főbb fordításai: A megszabadított Jeruzsálem (Torquato Tasso után ford., Pest, 1863); Phaedrus Aesopi meséi (Kolozsvár, 1876); Dante Divina commedia c. művének fordításából csak 8 ének jelent meg, a többi kéziratban maradt. – Irod. Kaposi József: Dante első magyar fordítói (Bp., 1910); Császár Ferenc: B. Gy. (Bp., 1910.)