Bálint Mihály (Bp., 1896. dec. 3. – Bristol, Nagy Britannia, 1970. dec. 31.): orvos, pszichoanalitikus, egyetemi tanár. Orvosi oklevelet a bp.-i (1920), bölcsészdoktori diplomát a berlini egy.-en szerzett (1924), 1918-tól 1931-ig a bp.-i tudományegy. III. sz. belklinikáján, utána a berlini egy. belklinikáján, ill. a berlini állatorvosi főisk. szerves kémiai intézetében dolgozott. Ebben az időszakban a szervi betegségben szenvedők pszichoterápiájával foglalkozott. 1931-ben a bp.-i Pszichoanalitikai Intézet egyik alapítója, 1939-ig ig.-ja volt. Ekkor kutatásai a szexualitás fejlődésére és az emberközi kapcsolatok kialakítására irányultak. 1939-ben a fasizmus elől Angliába emigrált, Manchesterben, majd Londonban élt. 1947-ben a londoni Tavistock Clinic, valamint a University College Hospital konziliáriusa. A cincinnati egy. (USA) pszichiátriai tanszékének előadó professzora, a római egy. díszdoktora, az Angol Pszichoanalitikai Társaság elnöke (1967–70) volt. Pszichoanalitikai módszert dolgozott ki a gyakorló orvosok pszichoterápiai képzésére. Egyik úttörője a pszichoszomatikus orvostudomány és a modern neurózistan alkalmazásának. A világszerte ismert Bálint-csoportok szervezője és módszereinek kifejlesztője volt. A pszichiátria és a pszichológia területéről több monográfiája és tudományos közleménye jelent meg. – F. m. Der Arzt, sein Patient und die Krankheit (Stuttgart, 1957. magyarul: Az orvos, a betege és a betegség, Bp., 1961); Psychotherapeutic Techniques in Medicine (Enid Bálinttal, London, 1961). – Irod. Hermann Imre: Megemlékezés B. M.-ről (Orv. Hetil., 1974. ápr. 7.); K. R.: B. M. halálára (Magy. Nemzet, 1971. jan. 6.).