Balla Antal (Kiskunhalas, 1886. ápr. 26. – Bp., 1953, nov. 22.): újságíró, történész és politikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1945–49). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, ahol bölcsészdoktorrá avatták. Újságíró lett, a Nemzet munkatársa, 1919 után szerk.-je. Az I. világháborúban súlyosan megsebesült, fél lábát elveszítette. 1922-ben átkerült a Pesti Hírlap szerkesztőségébe, amelynek 1926-tól belső munkatársa. Szabadelvű polgári politikusként csatlakozott a Független Kisgazda Párthoz, amelynek programjával ngy.-i képviselővé (1945–47) választották. 1945. nov. 15-től 1946. nov. 20-ig tájékoztatásügyi miniszter. Egyik szerzője a Mo. köztársasági államformájáról szóló 1946. évi I. tc. indokolásának. 1946-ban átvette pártja központi lapjának, a Kis Újságnak a felelős szerkesztését. 1946–48-ban a közgazdasági egy.-en a gazdaságtörténet tanára. Széles körű publicisztikai és fordítói tevékenysége mellett jelentős történetírói munkásságot is fejtett ki. – F. m. Hobbes és az újkori abszolutizmus (Bp., 1910); A nemzetközi szocializmus válsága (Bp., 1920); A liberalizmus történelme. Gazdasági és politikai tanításai (Bp., 1926); A magyar országgyűlés története (Szerk., Bp., 1927); Az utolsó száz év története (Bp., 1931); A legújabb kor világtörténete (Bp., 1932, több kiadásban); A legújabb kor gazdaságtörténete (Bp., 1935, több kiadásban); Az Észak-amerikai Egyesült Államok története (Bp., 1941); Magyarország története (Bp., 1942); II. Rákóczi Ferenc (Bp., 1943).