Balogh Ernő (Köröskisjenő, 1882. júl. 24. – Kolozsvár, 1969. júl. 11.): geológus, egyetemi tanár. A kolozsvári egy.-en tanult. 1906-ban doktorált és 1907–14-ben az egy. ásványföldtani intézetében tanársegéd. Az I. világháború idején a harctéren és a hadifogságban eltöltött négy év után a gyergyószentmiklósi gimn. (1919), majd a kolozsvári leánygimn. (1920–40) természetrajz és földrajz tanára. Egyidejűleg az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi szakosztályának titkára, majd elnöke és az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke. A kolozsvári tudományegy. Bolyai Tudományegy.-mé való átszervezése után (1945) az ásvány-kőzettani tanszék tanára nyugdíjazásáig (1959). A Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevéllel kitüntetett tagja, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagja. Halálakor az erdélyi geológus társadalom nesztora volt. – Munkássága során az ásvány kőzettani kérdések foglalkoztatták, barlangtani vizsgálatokba kezdett. A barlangkutatás közben nyert földtani, ásvány-kőzettani, őslénytani, állattani és régészeti megfigyeléseit a barlangok ismertetésén túl külön tanulmányokban publikálta. Több mint 200 természettudományos ismeretterjesztő cikke és könyve jelent meg. Tudományos közleményeinek száma 46. – F. m. A komárniki barlang (Kolozsvár, 1934); A Gyilkostó és sorsa (Az Erdélyi Múzeum Egyesület Emlékkönyve, Kolozsvár, 1940); Cseppkő világ (Bukarest, 1969). – Irod. Csiky Gábor: B. E. élete és munkássága (Földtani Közl., 1972).