Balogh Ödön (Szászrégen, 1895. jún. 5. – Marosvásárhely, 1972. dec. 31.):romániai magyar nyelvész, néprajzkutató. Középisk. tanulmányait Marosvásárhelyen, az egy.-et Kolozsváron végezte. Középisk. tanár 1920-tól Marosvásárhelyen, 1923-tól Szászrégenben, 1919-től Szamosújváron. A csángó nyelvjárás igetöveiről írt dolgozatával 1944-ben szerzett doktorátust. 1951-től a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben volt német lektor és könyvtáros, később egy ideig lektorként dolgozott a marosvásárhelyi Pedagógiai Főisk.-n. Rendes tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és levelező tagja a müncheni Goethe Intézetnek. Részt vett a Kemény Zsigmond Társaság munkájában is. Tanulmányai jelentek meg a gyimesi csángó folklór és a marosvásárhelyi fazekas szókincs tárgyköréből a Magyar Nyelv, az Erdélyi Múzeum és a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények c. folyóiratban. – F. m. Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról (Kolozsvár, 1942).