Bán Aladár (Várpalota, 1871. nov. 3. – Bp. 1960. szept. 26.): költő, műfordító, irodalomtörténész, folklorista. Cisztercita szerzetesnek készült, majd kilépett a rendből és Bp.-en elvégezte az egy.-et, s bölcsészeti doktorátust szerzett. 1897-1900 között temesvári, 1901-től 1934-ig, nyugdíjazásáig bp.-i gimn. tanár, c. gimn. ig. Szerk. a Turán c. folyóiratot. Széles körű tevékenységet fejtett ki a finnugor népek kulturális és tudományos kapcsolatainak kiszélesítése érdekében. Finn és észt írók és költők műveiből nagyszámú műfordítást készített, számos finnugor vonatkozású cikke, tanulmánya és fordítása jelent meg (Kanteletar. A finn népköltészet gyöngyei. Bp., 1902; Finn költőkből, Bp., 1912; Kalevipoeg, Bp., 1929; új kiadás, Bp., 1960). – F. m. Egyedül (versek, Bp., 1898); Áhítat szárnyain (versek, Bp., 1900); Képek a finn nép életéből (Bp., 1905); A sámánizmus fogalma és jelenségei (Ethnográfia, 1908); Felhők és sugarak (versek, Bp., 1911); A Toldi-monda alaprétege (Ethnográfia, 1917); A finn nemzeti irodalom története (Bp., 1926). – Irod. Korompay Bertalan: B. A. (Ethnográfia, 1961.)