Bán Béla (Bp., 1909. máj. 14. – Tel Aviv, 1972. febr. 6.): festő, főiskolai tanár, a Szocialista Képzőművészek Csoportja, majd az Európai Iskola tagja. Az Iparművészeti Isk. elvégzése után Rudnay Gyula tanítványa volt a Képzőművészeti Főisk.-án. Végzős korában az illegális KMP tagja, kerületi összekötő volt. Részt vett a Szinyei Fiatalok és a Képzőművészek Új Társasága (KUT) kiállításain, 1934-től a Szocialista Képzőművészek Csoportja bemutatkozásain (Ülő munkás, Hazatérők, Fáradtság, Gyárnegyed, A háború stb.). A szentendrei fiatal festőnemzedék tagja lett. 1937 táján pszichikailag megtört, festészetében egyre nagyobb súllyal jelentkezett a háború borzalma. 1946-ban az Európai Iskola egyik alapító tagja volt, részt vett az iskola egyéni és kollektív kiállításain, főleg női alakokról készült szürrealisztikus kompozíciói és tanulmányai emlékezetesek. Művészete 1948 után a fotografikus és elbeszélő életképfestészet irányába fordult. 1950-ben a Képzőművészeti Főisk. tanára lett. 1956-ban elhagyta az országot, Párizsba, majd Kanadába került. Utóbb tanszéket kapott a Tel Aviv-i Festészeti Ak.-n. Utolsó éveiben főleg expresszív absztrakt képeket festett. Művei több bp.-i csoportos kiállításon szerepeltek. – M. Az új magyar művészet önarcképe (önéletrajz, Bp., 1945). – Irod. Pogány Ö. Gábor: A magyar festészet forradalmárai (Bp., é. n.); Erdős László: Valami készül (Bp., 1964); Bodri Ferenc: B. B. (Művészet, 1972. 5. sz.).