Bánffy Miklós, gróf, Kisbán (Kolozsvár, 1874. dec. 30. – Bp., 1950. jún. 6.): író, politikus, külügyminiszter. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott és Bp.-en végezte. 1906-tól 1909-ig Kolozs vm. és Kolozsvár főispánja. 1901-től szabadelvű programmal, 1910-től pártonkívüli hatvanhetes programmal képviselő. Később csatlakozott a Nemzeti Munkapárthoz. 1913–18-ban az állami színházak intendánsa. A Kisfaludy Társ. tagja (1916). 1921, ápr. 14-től 1922. dec. 19-ig a Bethlen-kormányban a külügyi tárcát töltötte be. Kulturális tevékenységet is folytatott. 1923–27-ben a Képzőművészeti Tanács elnöke. 1926-ban visszaköltözött Erdélybe és vezető szerepet játszott az erdélyi m. irodalomban. 1939-ben vezetője lett a félfasiszta Nemzeti Újjászületési Front keretében szervezett Magyar Népközösségnek. 1940-ben behívott erdélyi felsőházi tag. Szerk. az Erdélyi Helikont. Foglalkozott zenével, festészettel, színpadi rendezéssel, irodalommal; Kisbán Miklós néven drámákat írt. – F. m. A nagy úr (dráma, 1913); Reggeltől-estig (r., Kolozsvár, 1927); Martinovics (színmű, Kolozsvár, 1931); Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (Kolozsvár, 1931, saját rajzaival és könyvdíszével jelent meg); Emlékeimből (Kolozsvár, 1932); Megszámláltattál… (r., Bp., 1935); És híjjával találtattál (r., Bp., 1937); Darabokra szaggattatol (r., Bp., 1940). Az utóbbi három mű egységet alkotó trilógia. – Irod. Illés Endre: A dilettáns (Arcképvázlat B. M.-ról. Kortárs, 1965. 1. sz.).