Bánóczi László (Bp., 1884. nov. 23. – Bp., 1945. jún. 12.): színházi szakíró, rendező, műfordító, ~ József fia. Jogot Bp.-en, filozófiát és esztétikát a berlini és lipcsei egy.-en tanult. 1904 óta részt vett a munkásmozgalomban. A szociáldemokrata párt művelődéspolitikájának aktív irányítója. 1904-ben a Thália Társ. egyik alapítója és megszűnéséig, 1908-ig egyik vezetője, ez az ő kezdeményezésére létesített munkáselőadásokat. Ő maga is számos ismeretterjesztő előadást tartott. 1908-tól 1920-ig az Orsz. Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője, 1918–21-ben az Orsz. Stefánia Szövetség ig.-ja, 1920-ban a Vígszínház rendezője. 1924-től a Magyar Színház főrendezője. 1940–44-ben az Orsz. Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Művészakció vezetője, ahol 440 üldözött művésznek teremtett munkahelyet a bp.-i Goldmark-teremben. A dramaturgia, szépirodalom, szociálpolitika, közegészségügy, közgazdaságtan köréből írt cikkeket, szépirodalmi műveket és színműveket fordított. – F. m. Shakespeare a mai színpadon (Bp., 1910). – Irod. Katona Ferenc-Dénes Tibor: A Thália története (1904–08) (Bp., 1954); Benedek Marcell: Naplómat olvasom (Bp., 1965).