Bányai Pál, Munsel (Besztercebánya, 1901. márc. 24. – Budakeszi, 1943. dec. 13.): író, publicista. Bp.-en, Prágában és Bécsben folytatott képzőművészeti tanulmányokat. Iskoláit nem fejezte be, mert munkásmozgalmi tevékenysége miatt családja megvonta tőle az anyagi támogatást. Az 1920-as évek második felében a Csehszlovák Kommunista Párt losonci járási titkára volt, több tüntetést és sztrájkot szervezett, ezért bíróság elé állították. Az 1930-as években a párttal megszakadt a szervezeti kapcsolata. Politikai cikkei, riportjai, regényrészletei a Korunk, Az Út, Magyar Nép, a szlovák Dav és a cseh Tvorba hasábjain jelentek meg. A fasizmus térhódítása és uralomra jutása után Csehszlovákiában és Mo.-on bujkálva, illegalitásban élt. A budakeszi tüdőszanatóriumban halt meg. Az irodalomtörténet az első csehszlovákiai szocialista regény írójaként tartja számon. – F. m. Felsőgaram (r., Pozsony, 1934); Fakóföldek (r., Pozsony, 1936). – Irod. Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra (Pozsony, 1964); Szalatnai Rezső: B. P.: Felsőgaram (Magy. Figyelő, 1934); Csanda Sándor: B. P. és a magyar szocialista regényírás kezdetei (Irod. Szle, 1965); Első nemzedék (Pozsony, 1968).