Barabás Béla (Arad, 1855. dec. 12. – Arad, 1934. máj. 28.): ügyvéd, politikus. A jogi tanulmányokat a bp.-i egy.-en 1879-ben végezte el. Részt vett az egy.-i ifjúság mozgalmaiban (Töröko. melletti rokonszenv-, az okkupációt ellenző stb. tüntetésekben). 1886-ban ügyvédi irodát nyitott Aradon és 1918-ig a város törvényhatósági bizottságának tagja volta Tevékeny tagja, 1901-től alelnöke volt a Függetlenségi és 48-as Pártnak. 1892-től a gyomai ker. ogy.-i képviselője, 1901-ben Nagyváradon kibuktatta Tisza Kálmánt, 1904-től Aradot képviselte, majd – miután 1910-ben itt Tisza Istvánnal szemben alulmaradt – 1911-ben Szilágysomlyó képviselője lett. 1906-ban közvetített Fejérváry Géza és Kossuth Ferenc között, akik 1906. ápr. 4-én ~ lakásán egyeztek meg a koalíciós kormány megalakításának feltételeiben. 1906–07-ben a m. delegáció alelnöke, 1908-ban elnöke volt. 1914-ben elkísérte Károlyi Mihályt Amerikába. 1917-ben Arad vm. és város főispánja, az 1919. máj.-ban Aradon megalakult ellenforradalmi kormányban vallás- és közoktatási min. volt (máj. 5.–máj. 30.). 1920-tól az aradi Magyar Párt elnöke, az Orsz. Magyar Párt intéző bizottságának tagjaként egyik irányítója volt a romániai m. kisebbségi politikának. 1926-tól a bukaresti parlamentben szenátor. Nagy publicisztikai tevékenységet fejtett ki; cikkei főleg vidéki lapokban jelentek meg. 1893-ban szerk. az Arad és vidéke c. napilapot. – M. Amikor Kossuth Lajost hazahívták (Cegléd, 1933). – Irod. Gellért Imre–Madarász Emil: Három évtized története (Gyoma, 1932); Gulyás Pál: Elhunytak (Irod. tört., 1934).