Baránszky-Jób László (Újpest, 1897. dec. 2. – Bp., 1987. okt. 9.): esztéta, irodalomtörténész. Szegeden kezdte 1916-ban pályáját újságíróként. Miután a Pázmány Péter Tudományegy.-en m.–történelem szakon tanári diplomát szerzett, nevelő volt a Radványi családnál. 1926-ban doktorált esztétikából. Ezt a tárgyat magántanárként adta elő 1935-től a Kolozsvárról Szegedre helyezett Ferenc József Tudományegy.-en, majd az intézmény visszaköltözését követően Kolozsvárott. Részt vett az Esztétikai Társ. megszervezésében. Munkatársa volt a Sorsunknak, a Napkeletnek. A tanítás problémái c. sorozatban jelent meg A magyar széppróza története szemelvényekben c. műve (1937). Szerk. Alszeghy Zsolttal A magyar irodalom kincsestára c. kötetet (1941), Berczik Árpáddal 1941-ben a Balassi Bálint sorozatot. 1945-től 1949-ig a bp.-i tudományegy.-en tanította az esztétikát, elnöke volt az Esztétikai Társ.-nak, főmunkatársa az Embernevelés c. pedagógiai folyóiratnak. Az 1950-es években folyóiratokban jelentek meg cikkei, tanulmányai 19ói-től elsősorban az Új Írásban. Ő írt először 1948 óta Márai Sándorról (Vigilia, 1986. m. sz.). – F. m. Bevezetésaz Esztétikába (Bp., 1935); A modern ízlés (Bp., 1946); A magyar líra Ady-ig (összeáll. jegyzetekkel, Bp., 1948); Élmény és gondolat (tan., Bp., 1978); Teremtő értékelés (tan., Bp., 1984); A művészi érték világa (elméleti írások, tan., esszék, Bp., 1987). – Irod. Széles Klára: B. J. L. teremtő értékelése (Új Írás, 1985. 12. sz.); Rónay László. Egyszemélyes tanszék. B. J. L. köszöntése (Élet és Irod., 1987. 5. sz.); Nekr.: Antal Gábor (Magy., Nemzet, 1987. okt. 13.); Lukácsy András (Új Tükör, 1987. 42. sz.); Rónay László (Élet és Irod., 1987. 42. sz.); Kabdebó Lóránt: (Vigília, 1987. 12. sz.).