Barát Endre (Nagykáta, 1907. ápr. 24. – Bp., 1976. márc. 17.): író, újságíró. Középisk. tanulmányai után gazdasági tanfolyamot végzett. A harmincas években költőként mutatkozott be. 1938-tól a Friss Újság munkatársa, a lap közölte regényeit, verseit. 1945-től a Szabadság, 1950–51-ben a Néphadsereg, 1957–59-ben a Tükör munkatársa volt. 1959-től egy évtizedig az Ország-Világ c. képes hetilap főmunkatársa, rendszeresen publikált a Magyar Nemzetben is. Írói munkásságában egyaránt megtalálható a régi paraszti sorsról, az uradalmi cselédek életéről szóló mű: Látástól vakulásig (r., Bp., 1939); a történelmi korrajz: Mit akar kend, Táncsics? ! (Bp., 1946); a művészi életrajz: Az utolsó akkord (Bp., 1938) és a munkás témájú gyártörténeti regény: Izzik a vas (Bp., 1954). Lobog a mécses c. drámáját a Nemzeti Színház, a Fekete aranyat a szegedi Nemzeti Színház mutatta be. Csaknem negyven kötetét adták ki. – F. m. Anteus dalol (versek, Bp., 1934); Mese a varróleányról (r., Bp., 1934); Menekülés a pokolból (r., Bp., 1935); Halálsziget (r., Bp. 1936); Emberevők fogságában (r., Bp., 1936); Halálos tánc (r., Bp., 1938); Átkozott gyémánt (r., Bp., 1938); Szólalj Isten (versek, Bp., 1938); Dávid a rebellis (r., Bp., 1938); Pusztába kiáltott szó (r., Bp., 1936); Boszorkánytánc (r., Bp., 1941). – Irod. Antal Gábor: B. E. (Új Élet, 1976. 5. sz.); Gál György Sándor: B. E. (Új Élet, 1976. 7. sz.).