Barcza Gedeon (Kisújszállás, 1911. aug. 21. – Bp., 1986. febr. 27.): tanár, sakkozó. Debrecenben matematikatanári oklevelet szerzett. A fővárosban tanár, majd szakfelügyelő volt. 1951-től hivatásos sakkozó. A Magyar Sakkélet főmunkatársa. Négy évtizeden át a m. sakkozás meghatározó egyénisége. 1950–1970 között a Magyar Sakkszövetség elnökségi tagja. A sakkozás minden terén kiválót alkotott. Mint versenyző debreceni diák korában tűnt fel 1928-ban. 1931–1935 között ötször nyerte meg a város bajnokságát. A mesteri címet 1936-ban, a nemzetközi mesterit 1950-ben, a nemzetközi nagymesterit 1954-ben kapta meg. 8 alkalommal volt orsz. bajnok. 7 sakkolimpián vett részt, 104 játszmából 67,31%-os eredménnyel. Az amszterdami sakkolimpián (1954) különdíjat kapott mint a 3. tábla legeredményesebb versenyzője. Négyszer vett részt világbajnoki zónaversenyeken, háromszor zónaközi versenyen. Hajlama a szigorúan logikus stratégiai játékvezetés felé vonzotta. Világhírű szakértője volt a huszárvégjátékoknak. A róla elnevezett megnyitáshoz (1. Hf3 2. g3) élete végéig hű maradt. – Számos egyéni nemzetközi tornán képviselte színeinket. Kiváló sakkpedagógus és szakíró volt. 1972-ben vetette fel egy m. sakktörténet megírásának szükségességét. Az első két kötetet sajtó alá rendezte (I. Bp., 1975, II. Bp., 1979), a III-at előkészítette, befejezni már nem tudta. Saját játszmái gyűjteményének kiadása is az utókorra maradt. Könyveiben, valamint a Magyar Sakkéletben és máshol is megjelent nagyszámú cikkében, beszámolójában, elemzésében főleg a pozíciójáték összefüggéseit, törvényszerűségeit ismertette, tömör, világos stílusban. Előadások tartására meghívást kapott Svájcba és az NSZK-ba is. – F. m. A sakk (Bp., 1943); Az 1941-43 évi levelező bajnokság (Balogh Jánossal, Kecskemét, é. n.); Egykor és most, Győr 1906 és 1946 (Chalupetzky Ferenccel, Győr, 1948); Tanulj sakkozni (Tóth Lászlóval, Bp., 1951.); Páros mérkőzés a világbajnokságért, Lasker-Tarrasch, 1908. (Stílustanulmány, Bp., 1951, olaszulis megjelent, Milano, 1967); A sakkozás világbajnokai (Alföldy Lászlóval és Kapu Jenővel, Bp., 1959, németül is megjelent, kibővítve Bp., 1975); Nagymesterverseny Tóth László emlékére (Bp., 1966).