Barczafalvi Szabó Dávid (Bodrogkeresztúr, 1752 – Sárospatak, 1828. márc. 20.): író, szerkesztő, nyelvújító. 1770-től a sárospataki ref. kollégiumban tanult. 1784-ben és 1786-ban Pozsonyban szerk. a Magyar Hírmondó c. lapot. Németo.-ban és Belgiumban különböző ak.-kon, ill. egy.-eken folytatta tanulmányait. 1792–1805-ben a sárospataki kollégium matematika-fizikatanára, tantárgyait m. nyelven adta elő. Az ő kezdeményezésével indult meg a tulajdonképpeni nyelvújítás. Túlzó újításai miatt sok heves támadás érte, nyelvrontással vádolták. Több mint 400 új szava közt a legnagyobb rész ellenkezett a m. nyelv szerkezetével. Közel 100 szava azonban túlélte a nyelvújítás harcait, s ma már teljesen átment a mindennapi nyelvkincsbe (pl. ábra, cikk, mondat, naptár, szerep, tudat, zongora stb.). A sok támadás hatására elhallgatott, teljes visszavonultságban élt Sárospatakon. J. Miller után németből lefordította a Szigvart klastromi története (Pozsony, 1787) c. szentimentális regényt, amely új szavainak tárháza. – F. m. Dissertatio inauguralis… (tanári székfoglaló értekezés, Pozsony, 1792); A tudományok magyarul (Pozsony, 1792). – Irod. Váczy János: A nyelvújítás győzelme (Bp., 1909); Harsányi István: Adatok B. Sz. D. életéhez és irodalmi működéséhez (Magyar Nyelv, 1911).