Bárdossy László (Szombathely, 1890. dec. 10. – Bp., 1946. jan. 10.): politikus, külügyminiszter, majd miniszterelnök. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1913-ban a vallás- és közoktatásügyi min.-ban kezdte meg pályafutását. 1922-től a külügymin.-ban a sajtóosztály h. vezetője, 1924-től vezetője volt. 1930-tól a londoni követség tanácsosa, 1934-től bukaresti követ. Horthy 1941. febr. 4-én külügymin.-ré, Teleki Pál halála után, ápr. 3-án miniszterelnökké nevezte ki. Szerepe volt a Jugoszlávia elleni támadás előkészítésében és végrehajtásában. A németek által elkövetett provokatív célzatú kassai repülőtámadásra hivatkozva, az alkotmányt megsértve, a parlament hozzájárulása nélkül hadat üzent az SZU-nak (1941. jún. 27.), majd az USA-nak is (1941. dec.). Ribbentroppal és Keitellel folytatott tárgyalásain (1942. jan.) hozzájárult a II. magyar hadsereg frontra küldéséhez. Nevéhez fűződik a faji alapon álló, a zsidók és keresztények házasságkötését tiltó 1941. XV. tc. Az újvidéki és zsablyai vérengzéseket vezető fasiszta tiszteket az ő közreműködésével vonták ki a valóságos felelősségre vonás alól (akiket Albrecht főhg. szöktetett ki az országból). 1942. márc. 7-én, elsősorban a kormányzóhelyettesi tisztség körül Horthyval támadt ellentéte miatt kénytelen volt lemondani, de távozása után is aktív, németbarát politikát folytatott. 1944 őszén Sopronban vezető tagja volt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének. A Népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, golyó által kivégezték. – M. Magyar politika a mohácsi vész után (Bp., 1943). – Irod. Juhász Gyula: Magyarország hadbalépése Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok ellen (Tört. Szle, 1965. L.); Gosztonyi Péter: Bárdossy Svájcban (in: G. P. Vihar Kelet-Európa felett. Bp., 1990); B. L. a népbíróság előtt (Pritz Pál bev. tanulmányával, Bp., 1991).