Barnabás Kálmán (Jászapáti, 1910. okt. 21. – Bp., 1980. okt. 6.): geológus, a föld-és ásványtani tudományok kandidátusa (1952). A bp.-i tudományegy.-en tanári oklevelet szerzett, majd geológiából doktorált (1937). Munkáját 1935-ben az EUROGASCO-nál kezdte és a MAORT-nál folytatta mint a dunántúli olajkutatás osztályvezetője, később főgeológusa. Rövid ideig a Földtani Intézet dolgozója (1949), a következő évben már bauxitkutatással foglalkozott, a Magy. Alumíniumipari Tröszt főgeológusa 1963-tól nyugdíjazásáig, 1972-ig. Jelentős szerepe volt több dunántúli kőolaj és földgáz-előfordulás kutatásában, feltárásában és a földtani viszonyok kimunkálásában. A bauxitkutatásnál bevezette az érckészlet értékelésének és nyilvántartásának korszerű módszereit. Közreműködésével épült ki a bauxitkutatás új központja Balatonalmádiban. Több új bauxitfeltárás fűződik kutatómunkájához. Közel 20 publikációja jelent meg. Tevékenyen részt vett a KGST és az ENSZ szervezeteinek tevékenységében, az MTA Rétegtani és Őslénytani Bizottságában, az Orsz. Földtani Tanácsban és az Orsz. Ásványvagyon Bizottságban. – F. m. Die vergleichende Untersuchung der charakteristischen Bauxitlagerstütten des Mittelgebirges von Dunántúl (MAFI Évkv., 1966. 54. kötet); A bauxit (Ásványtelepeink földtana, Bp., 1966); Fúrási kutatás (Ásványkutatás és bányaföldtan, Bp., 1970). – Irod. Csiky Gábor: B. K. (Földtani Közl.) 1983. 2. sz.)