Barsi József (Lehota, 1810. febr. 23. – Bp., 1893. febr. 18.): publicista, statisztikai és filozófiai író, az MTA l. tagja (1870). Tanulmányai után r. k. papnövendék, 1833-ban pappá szentelték. 1837-ben tábori lelkész Milánóban, 1890-től Korponán, Koóson és Bicskén lelkészkedett. 1849. jan.-ban az osztrákok Budán elfogatták, a Pesti Hírlapban megjelent forradalmi szellemű versei és politikai írásai miatt előbb halálra ítélték, majd az ítéletet 20 évi várfogságra változtatták. 1856-ig Olmützben raboskodott, ekkor kegyelmet kapott, visszatért Mo.-ra. 1862-ben áttért a ref. vallásra, s a pesti ref. gimn. tanára lett. 1867-től 1888-ig a Statisztikai Hivatal munkatársa. 1891-ben megvakult. Több, főként közoktatási, statisztikai munkája, prózai fordítása, valamint az egykorú újságokban és folyóiratokban nagyszámú cikke jelent meg. Utazás ismeretlen állomás felé, 1849–1856 (Bp., 1890) c. művében olmützi raboskodásának emlékeit idézi fel. – Irod. Vargha Gyula: B. J. l. tag emlékezete (Akad. Ért. 1897); Tálas Géza: B. J. emlékezete (Vigilia, 1962. 3. sz.).