Barta Lajos (Bp., 1899. márc. 9. – Köln, 1986. máj. 8.): szobrász. 1911-től a Bp.-i Iparművészeti Főisk. növendéke, ahol Zutt Richard keramikus tanítványa volt. 1915–16-ban Teles Ede magán tanítványa. 1920–1922 között itáliai tanulmányúton járt. Közben Milánóban egy terrakottaüzemben dolgozott szakmunkásként. 1923–24-ben Bp.-en a Tim terrakotta üzem munkatársa volt. 1925–27-ben, párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került a modern művészeti törekvésekkel. 1927-től újra Bp.-en élt. 1932-ben megismerkedett Rozsda Endrével, aki figyelmét a modern művészeti törekvések felé fordította. 1938-tól 1943-ig Rozsdával Párizsban éltek. ~ kapcsolatba került a szürrealistákkal és megalkotta első absztrakt műveit. 1943-ban hamis papírokkal visszatért Bp.-re. 1945-től az Európai Iskola tagja volt, annak megszűnéséig. 1949-től a Várkert bazársorban kapott műtermet, s ott dolgozott. 1962–63-ban új ra Párizsban járt. 1963–65-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1965-ben az NSZK-ba költözött, ahol először a rolandsecki művésztelepen kapott műtermet, majd Kölnben telepedett le. 1970–74-ben egy jelentos magánmegbízatás folytán Párizsban dolgozott. 1975-től több monumentális megbízást kapott az NSZK-ban. Művészetében sajátos módon ötvözte a klasszikus avantgárd törekvéseit a K-európai folklorisztikus hagyományokkal. Minden művét áthatja egyfajta archaikus erő, amely a természeti formák egyszerűségét követi. A természethez fogható változatosság jellemzi a végletekig letisztított geometrikus formákból (gömb, oszlop, spirál) építkező művészetét. Rajzain és plasztikáin a szecesszió, az art deco, a szürrealizmus és a nonfiguratív művészet hatása egyaránt fellelhető. ~ azon kevesek közé tartozik, akik hűek maradtak az 1940-es évek modernségéhez, s az 1960-as, 1970-es évek megváltozott légkörében is a klasszikus avantgárd eszme- és formatörekvései irányították. Tevékenysége e téren hiánypótló és egyedülálló mind a m., mind a német művészetben. Pályája végére formanyelve teljesen letisztult, utalásszerűen egyszerű geometrikus formái magukba sűrítik a természet valamennyi alakzatát. Plasztikái így egyszerre absztraktak és organikusak. Fontosabb egyéni kiállításai: Köln (BDA, Galerie Mathias, 1968); Paris (Galerie Chevalier, 1974); Hamburg és Bonn (Galerie Wönsche, 1976, 1977); Köln (Artother, 1981); Székesfehérvár (István Király Múz., emlékkiállítás a művész által ajándékozott művekből, 1986). – Ismert művei: Menyasszony I. (1949); Hősi emlék (1950 k.); Érzékenység (1958); Névtelen (1963 k.); A titkok kapuja (1969 k.). – Irod. Lothar Schmidt-Mülisch: Das Künstlerporträt: L. B. (Kölnische Rundschau, 1979. márc. 17.); Perneczky Géza: Das Verzeichnis des plastischen Werkes von L. B. (Köln, 1986).