Bartók Lajos (Erdőd, 1851. máj. 24. – Bp., 1902. dec. 31.): költő, drámaíró, szerkesztő. 1868-tól a pesti egy.-en jogot hallgatott. 1869-től Jókai Üstökös c. élclapjának belső munkatársa. 1873-75-ben a Bolond Miska, majd 1878-tól haláláig a Bolond Istók, 1900-tól egyidejűen 1901-ig a Magyarság szerk.-je. 1887–96 között függetlenségi párti parlamenti képviselő. 1883-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Mint költő csiszolt, Petőfi hatását tükröző lírájával tűnt fel. Színművei közül többet a Nemzeti Színház mutatott be. – F. m. Őrtüzek (Bp., 1877); Rúgott csillagok (irodalmi paródiák, Bp., 1879); Költemények (Bp., 1881); Kendi Margit (történeti dráma, Bp., 1884); Hattyúdalok (versek, Bp., 1906). – Irod. Ambrus Zoltán: B. L. (Kisf. Társ. Évl., XXXVIII., 1904); Loósz István: B. L. (Irod. tört., 1917); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).