Básti Lajos (Keszthely, 1911. nov. 17. – Bp., 1977. jún. 1.): színész, Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1954), kiváló művész (1963). 1935-ben végezte el a bp.-i Színművészeti Ak.-át. 1935-től 1937-ig a Belvárosi Színház tagja, 1937–1939 között a Vígszínházban játszott. 1945 őszén került a Nemzeti Színház társulatába, miután a Művész Színházban nagy sikert aratott az SS tiszt (Steinbeck: Lement a Hold); és a Színész (Molnár F.: Előjáték a Lear Királyhoz) megformálásával. A Nemzeti Színház vezető művésze volt, neve meghatározott színészi stílust jelentett, tökéletes beszédtechnika, lefékezett mozgás, átgondolt játék jellemezte. Egyik legnagyobb alakítása Petur bán volt a Bánk bánban. Tizenhét éven keresztül játszotta Ádámot (Madách I.: Az ember tragédiája); a szereppel kapcsolatos reflexióit külön könyvben foglalta össze (Mire gondolsz Ádám? , Bp., 1962). Klasszikus értékű alakítása volt H. Higgins (G. B. Shaw: Pygmalion, 1953), melynek musical változatában (Lerner-Loewe: My Fair Lady) a Fővárosi Operettszínház vendégeként is ő alakította Higgins szerepét. 1968-ban átszerződött a Vígszínházba, Solomon (A. Miller: Alku), a kilencvenéves ószeres megjelenítésével kivételes jellemábrázoló erejéről tett tanúbizonyságot. 1972-ben visszatért a Nemzeti Színház színpadára, ott formálta meg a Lear királyt és utolsó főszerepét, az eredeti Strindberg-darabban is általa játszott Edgart (Haláltánc) a Fr. Dürrenmatt átigazításában bemutatott Play Strindbergben (1973). 1951–1960 között a Színház- és Filmművészeti Főisk. tanára volt. – Filmen a harmincas évek közepétől kezdve szerepelt. Kezdetben „hősszerelmes” szerepeket alakított, csak 1945 után jutott el a nagy formátumú jellemábrázoláshoz. (Merénylet, 1959; Iván Iljics halála, 1965 – tv-film). Az utóbbi filmben nyújtott alakításáért Arany Nimfa-díjat kapott a Monte Carló-i filmfesztiválon. Megcsillogtatta humorát (Butaságom története, 1965; Történelmi magánügyek, 1969) c. filmekben. Munkásságát a televízióban portréfilmben mutatták be (A főszerepben Básti Lajos, 1970). – F. sz. Solness (Ibsen: Solness építőmester; Hickey (O'Neill: Eljő a jeges); Dávid Ferenc (Páskándi G.: Vendégség). – I. f. Szent Péter esernyője (1935); 120-as tempó (1937); Pillanatnyi pénzzavar (1938); Beszterce ostroma (1948; átdolgozás, 1955); Föltámadott a tenger (1–2. rész, 1953); Különös ismertetőjel (1955); Katonazene (1961); Nappali sötétség (1963); A kőszívű ember fiai (1–2. rész, 1964); Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán (1966); Széchenyi meggyilkoltatása (1971, tv-film). – Irod. Halász Péter: 10 gyorsjegyzet B. L.-ról (Színház, 1945. 15. sz.); Halász Péter: B. L.: Optimista vagyok a színházak jövőjét illetően (Színház, 37. sz.); Ny(erges) Á(gnes): „…Nevezetesen Tyihon alakításáért…” (Színház és Mozi, 1955. 2. sz.); Palásti László: B. L. hármas jubileuma (Ország-Világ, 1960. jan. 27.); Baranyi Imre: Mire gondolsz Ádám? (Tiszatáj, 1963. 1. sz.); Sándor Iván: B. L. (Arcok, szerepek, Bp., 1971); S(as) Gy(örgy): Ötvenszer Maigret (Film, Színház, Muzsika, 1973. jún. 30.); Molnár Gál Péter: B. L. méltósága (Kritika, 1977. 7. sz.); Dalos László: B. L. (Tükör, 1977. jún. 12.); S. Gy.: Búcsú B. L.-tól (Film, Színház, Muzsika, 1977. jún. 11.); Hegedüs Géza: B. L. példaadása (Színház, 1977. 10. sz.).