Báthori Gábor, somlyói (1589. aug. 15. – Várad, 1613. okt. 27.): Erdély fejedelme, ~ István és Bebek Zsuzsanna fia, ~ Anna bátyja. 1608. márc. 5-én a hajdúk segítségével megszerezte az erdélyi fejedelmi trónt. Erőszakos kormányzásával azonban maga ellen ingerelte az erdélyi arisztokráciát és a szász polgárságot, melynek önkormányzatát megszüntette, fővárosát, Szebent megszállotta. Erkölcstelen magánéletével elidegenítette legjobb híveit is. Havasalföldi hódító hadjáratával kihívta a Porta haragját. Az arisztokrácia 1610-ben összeesküdött ellene, de szándékuk kitudódott és a szervezkedés elbukott. A szászok 1611-ben behívták ellene Radul havasalföldi vajdát, de ~ kiverte országából. A bécsi udvar ekkor Forgách Zsigmondot haddal küldte ellene; a kísérlet azonban kudarcba fulladt, s ezután kiegyezett a császárral, a Portát viszont nem sikerült kiengesztelnie, 1613-ban hadat indított ~ ellen. A fejedelem, hogy trónját megmentse, hajlandó lett volna Váradot török kézre adni, mire a hajdúk meggyilkolták. Irod. Szilágyi Sándor: B. G. fejedelem története (Bp., 1882); Erdész Sándor: B. G. a néphagyományokban (Nyíregyháza, 1965). – Szi. Jósika Miklós: Az utolsó Bátori (r., Pest, 1837); Makkai Sándor: Ördögszekér (r., Bp., 1928); Móricz Zsigmond: Erdély (I–III., Bp., 1935).